KEGYELEM

KEGYELEM Megtorlás elengedése.  Büntetés elengedése. Kegyes jóindulat. [bérnyelvész: finnugor]

A KEGYELEM szó K.GY – GY.K gyökbővítmény: KeGY – GYaK. Erről még a gyak címszónál.

A KEGY gyökről a CzF Szótár: „A ked szónak lágyított gyöngéd módosítása, miért is jelenti a ked-nek vagy kedély-nek leggyöngédebb, legnemesebb kihatását. […] A kegy a sziveket lágyító és vonzó kedélynek sajátja […]” Kiem. K.S.

A nyelv és teremtője a KEGYet, KEGYes érzületet, GYAKorolandóként ajánlja.

A GY hangcsoport – EGYE – a kEGYEs, fIGYElmes, ÜGYEs és más szavakban jellemzőket vonultat fel.

A GY.L – L.GY gyök: GYeL – LáGY,  a fiGYELmes, elLÁGYuló, láGYULó, jó tettekre GYÚLó szív.

Az L hangcsoport – ELE – a kegyELEmmel teljes ember értékeli az ÉLEtet, ALÁzatos, kegyes érzELEmmel, értELEmmel teljes, nyugALOm, bizALOm árad belőle.

A szóvégi L.M – M.L gyök: LeM – MeL, a MELegséget sugárzó, szeretetteljes EMberi érzeLEM. A MÉLtányosság, emberhez MÉLtó viselkedés. E nyelv nem a liberális lazaságra, hanem értelmes, tisztességes emberi viselkedésre nevel(ne).

A KEGYELEM – MELEGYEK teljes átfordítás mutatja, hogy a KEGYELEM gyakorlása MELEG érzéseket, érzelmet támaszt szívben-lélekben.
Persze, nem a mai elfajzott, teremtői szándékkal szembemenő, természetes férfi-nő, apa-anya, családi szerepkört lealázó, megvető, semmibe vevő, lealjasodott melegségre gondolunk.

KeGYeLeM – MeLeGeK hangváz: K-GY-L-M – M-L-G-K.

Ha az átfordított MELEGYEK szóban a danoLó L hangot, a rokon, éNeklő N-re váltjuk, és a GY hangot egyik alkotójára, a D-re, a MENEDÉK szót kapjuk.

A történelem folyamán sokszor és sokak számára jelentett MENEDÉKet a KEGYELEM gyakorlása. Az első ember génjeibe ültetett nyELV – amelyet minden megszületett csecsemő birtokol átörökítő sejtjeiben – az E hangon, az E mögött levő, általa képviselt érteLEM és igazságosság ELVén alapult. Jelen volt, van szerkezetében eme ELVi értELEM.

A kegyELEM szó bontva érthető meg. A K hang az éK, éKes, azaz éGies. A KEGY – éGi éKes ELEM – az első égi EGY (Isten) tulajdona. De az első földi EGY, az ember – EGY én, EGYén – tulajdona is a „teremté saját képére és hasonlatosságára” alapon (nem kifejlődés). Teremtője kEGYén élő, ez a kegy ELEM tartja a létben. A kegyelEM az EMber sajátos alkotó részeként megnyilvánuló E-s elEMek egyike, amely GYAKorlatban alkalmazandó. Ezek nem felszínes, hanem komoly, mély dolgok!

Ilyenek: engedELEM, értELEM, érzELEM, fegyELEM, figyELEM, szerELEM (szeretet elem), segedELEM stb. Ezek mindegyike EMber által birtokolható, az EMberi ELME által vezérelhető tulajdonság.

Az EMBER így magasodik (ber = emelkedő) minden más teremtmény fölöttivé.

Ezt mondja a nyelven keresztül annak alkotója! Ez ELEM a földi élőlények közül csak az EMbernek sajátja! Teljességében, tudatosan csak az EMBER birtokolja. (Az állat csak ösztöni vezérléssel.)

Ezek az Es tulajdonságok válhatnak Etlenné, ami már elvetemedett, elvetendő, nEM BERi, nem emelkedett (ber), hanem alásüllyedt (alá – állat, ember alatti szint).

A kEgy ELEMét gyakorló, gyakorlatba ültető kEgyEs helyett Etlenné, kEgyEtLENné válik. Ilyenkor elveszíti EMberi vonatkozását, elveszíti az EGYhez való EMelkedett ELMEi E kötődését.

Az E kiesik, csak a GY marad (gyarló, gyáva, gyűlölködő stb.), kEgyELEM NÉLküli, azaz kEgyELME-tLEN, kEgyE-tLEN lesz (-len – nél-). Ez esetben a KEGY fogalom értelmi összességében az E hang hiányát I hang tölti ki: (maró, mérges) KIGY, KÍGYó, GYÍK, akár a kroKOGYil, krokoGYIL, a KEGY-Etlen GYILkos.

Ez a – igazság ELVén alapuló – nyELV üzenete. Ez, amit a nyelv közvetít.