KEGYELEM – Megtorlás elengedése. Büntetés elengedése. Kegyes jóindulat. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] A KEGYELEM szó K.GY – GY.K gyökbővítmény: KeGY – GYaK. A KEGY gyökről a CzF Szótár: „A ked szónak lágyított gyöngéd módosítása, miért is jelenti a kednek vagy kedélynek leggyöngédebb, legnemesebb kihatását. […] A kegy a sziveket lágyító és vonzó kedélynek sajátja […]” Kiem. K.S. A GY hangcsoport – EGYE – a kEGYEs, fIGYElmes, ÜGYEs és más szavakban. A GY.L – L.GY gyök: GYeL – LáGY, a fiGYELmes, elLÁGYuló, láGYULó, jó tettekre GYÚLó szív. Az L hangcsoport – ELE – a kegyELEmmel teljes ember értékeli az ÉLEtet, ALÁzatos, kegyes érzELEmmel, értELEmmel teljes, nyugALOm, bizALOm árad belőle. A szóvégi L.M – M.L gyök: LeM – MeL, a MELegséget sugárzó, szeretetteljes EMberi érzeLEM. A MÉLtányosság, emberhez MÉLtó viselkedés. E nyelv nem a liberális lazaságra, hanem az értelmes, tisztességes emberi viselkedésre nevel(ne). Az első ember génjeibe ültetett nyELV – amelyet minden megszületett csecsemő birtokol átörökítő sejtjeiben – az E hangon, az E mögött levő, általa képviselt érteLEM és az igazságosság ELVén alapult. Szerkezetében jelen volt és van ez az értELEM. A kegyELEM szó bontva érthető meg. A K hang az éK, éKes, azaz éGies. A KEGY – éGi éKes ELEM – az első égi EGY (Isten) tulajdona. De az első földi EGY, az ember – EGY én, EGYén – tulajdona is a „teremté saját képére és hasonlatosságára” alapon (nem kifejlődés). Teremtője kEGYén élő, ez a kegy ELEM tartja a létben. A kegyelEM az EMber sajátos részeként megnyilvánuló E-s elEMek egyike, amely GYAKorlatban alkalmazandó. Ezek nem felszínes, hanem komoly, mély dolgok! Ilyenek: engedELEM, értELEM, érzELEM, fegyELEM, figyELEM, szerELEM (szeretet elem), segedELEM stb. Ezek mindegyike EMber által birtokolható, az EMberi ELME által vezérelhető tulajdonság. Az EMBER így magasodik (ber = emelkedett) minden más teremtmény fölé. Ezt mondja a nyelven keresztül annak alkotója! Ez ELEM a földi élőlények közül csak az EMbernek sajátja! Teljességében, tudatosan csak az EMBER birtokolja. (Az állat csak ösztöni vezérléssel.) Ezek az E-s tulajdonságok válhatnak E-tlenné, ami már ElvEtEmEdEtt, ElvEtEndő, nEM BERi, nem emelkedett (ber), hanem alásüllyedt (alá – állat, ember alatti szint). A kEgy ELEMét gyakorló, gyakorlatba ültető kEgy-E-s helyett E-tlenné, kEgy-E-tLENné válik. Ilyenkor elveszíti EMberi vonatkozását, elveszíti az EGYhez való EMelkedett ELMEi E kötődését. Az E kiesik, csak a GY marad (gyarló, gyáva, gyűlölködő stb.), kEgy-ELEM NÉLküli, azaz kEgy-ELME-tLEN, kEgy-E-tLEN lesz (-len – nél-). Ez esetben a kEgy fogalom értelmi összességében az E hang hiányát I hang tölti ki: (maró, mérges) kIgy. A KÍGYó, GYÍK, akár a kroKOGYil, krokoGYIL, a KEGY-Etlen GYILkos. Ez a – igazság ELVén alapuló – nyELV üzenete. Ez, amit a nyelv közvetít.