KEDV – Valakinek valamely időpontban uralkodó hangulata, érzelmi állapota. [bérnyelvész: finnugor]
A KEDV szó K.D – D.K gyökből indul: KeD – DiK.
A K hanggal képzett gyökök közül a KE ősgyök bővítményeiben, legtöbb esetben belső érzelem, hangulat kifejezője: KEB, KED, KECS, KEGY, KEL, KÉJ stb.
A KEDV, régiesen KEDŰ, akár a NEDV – NEDŰ.
E két fogalom nemcsak szoros értelmi, hanem oda-visszaható, élettani kapcsolatban is áll.
A testNEDV meghatározza a KEDVet. A felhőtlen ViDámság, jóKEDV, serkenti a testNEDV termelését. Ami KEDűs, az DIKál, azaz tetSZIK, és NEDŰs, NEDVDÚS éltető erővel látja el az élet SZÍKját, forrását, kelyhét, csíráját.
Az örök jóKEDVŰ em-ber életerős!
A DV hangcsoport – EDVE – a kEDVEs, nEDVEs, mEDVEs (mézes) szavakban nem véletlen egyezés. Az ÜDVÖs dolgok jó kEDVEt fakasztanak, s a jókEDV ÜDVÖt hoz a mindennapokba, oda-vissza hatás.
A szóban levő DV páros, mint D.V – V.D alvógyök: DéV – ViD, meghatározó a kedélyállapot leírásában. E gyök hangjaival alkothatók a VIDám DÉVaj, DIVat, DÍVa és más szavak. A D és V ellentmondásos érzelmeket is kifejező hangok: VéDenek, VáDolnak, ViDámak, de VaDulni is tudnak. Az egészséges párkapcsolatban a DÉVAJ jóKEDV JAVADra válik.
DéVaJ – JaVaD hangváz: D-V-J – J-V-D.
A régies KEDŰ szintén jó hangulatot hordozó, és burkoltan még arra is rámutat, hogy nem a kiszáradt, hanem az életNEDŰvel, életNEDVvel telt embernek van jóKEDŰje, jóKEDVe, neki minden DIKál.
A nő egyik veleszületett igazi nőies jellemvonása a mosolygó KEDVesség. Akkor van igazán nőies elemében, amikor ilyen lehet. Amikor a gondok által nyomasztott férfinak keDVesen monDIKál, duruzsol, jóKEDVre hangolva őt. Ez a KEDVesség beindítja az életaDó testNEDV termelését, s megbénítja a támadó kórt. Az ilyen pároknál kevés a testi-lelki panasz, mert az ilyen életmóD betegségeket űz el messzire. A jóKEDV testNEDV ÜDVÖs felerősítő a testnek, elűz minden kórokozót.
A KEDV-NEDV kapcsolat arra is rámutat, hogy a jó NEDŰ, NEDV (bor) is idézhet elő jóKEDŰt, jóKEDVet. Persze, nem kell ehhez VEDelni is azt.
A DV páros, mint D.V – V.D gyök: DiV – ViD jelen van a VÍZ ősnyelvi megnevezéseiben, és ez a sűrű jelenlét a fontosságra mutat.
A FoNt az ősi nyelven jelentett súlyt, de kutat, forrást is, mutatván a víz, mint lételem FONTosságát.
A forrásból, FANTÁból tört fel a NAFTA, a NEDű, a víz. Az F.N – N.F gyök jelen van a FoNt, FoNtaNA (kút, a NA gyök= víz, NEdv), a FaN (ágyék), NaFta (nedv, olaj), FiNom, az üdítő légáram szellő: FeN, FőN stb. A FaNból nedv jön, de a felüdítő utódok, FaNok (enfant, infant, van, von, ben) is onnan származnak.
Azt jelenti, hogy a víz, a folyadék, a testNEDVek rendkívül FONTos befolyásoló elemei a fizikai jólétnek, egészségnek, jóKEDVnek, ÜDEségnek is. Az ÜDÉN jó NEDŰség, jóKEDŰvé tesz. Ez a párok együttléténél is fontos.
Példaként a V és D hangok a VÍZ ősi magyar neveiben: neDű, Duna, iD, üD, Va, VaND, VaD, VáD, VeD, VeG (d > g), meD, zsinD és mások. JóKEDVre hangolhat egy szép táj, VIDÉK látványa.
KeDV – ViDéK hangváz: K-D-V – V-D-K.
Mi van akkor, ha rosszKEDVű? Ilyen állapot nincs is, mivel KEDV csak jó lehet. Ellenkező esetben a KEDV teljes hiánya áll fenn. Hasonló a hő – hideg jelenséghez. Nem létezik hideg, csak hő hiány van.
Tehát a rossznak nevezett KEDV, tulajdonképpen a KEDV teljes hiánya. Ha nincs KEDV, akkor KEDVetLEN, KEDVteLEN, LEN – NEL – NÉLkül, KEDV NÉLküli, és LANKADVA, régiesen: LANKADVAL veszi az akadályokat.
KeDV NéLKüL – LaNKaDVaL hangváz: K-D-V-N-L-K-L – L-N-K-D-V-L
KEDVünket szeghetik az alaptalan vagy megalapozott VÁDAK.
KeDV – VáDaK hangváz: K-D-V – V-D-K.
A túlhangolt, rossz hatások miatt a testNEDVek méreggel telítődnek, amelyeket bevisznek a létfontosságú SZERvekbe, amelyek SZÁRazzá, száRAZZá, azaz ROSSZá teszik e SZERveket, a bŐRT, szŐRT*, a test két külső ŐRÉT, teret, támadási felületet ADVA, engEDVE a kóroknak.
Ismeretes, hogy nincs két egyforma vízcsepp, és könnycsepp sem. A KEDVetlenség még azok összetételét is megváltoztatja. A könnycseppek neDVével távozik a méreganyag egy része. Az nyer, aki jól kisírja magát.
A NEDV – KEDV szoros oda-visszaható kapcsolatban áll.
Aki mindig KEDVteLEN, annak teste NEDVteLEN, elherVaD, elsorVaD, a sok méregtől – úgymond – elVaDul, elgyomosodik, könnyen megbetegszik. Az örökösen KEDVtelen emberek elVADulnak, VADAKká válnak, és könnyen átfordulnak DÚVAD tettek elkövetőivé.
Testünk és nyelvünk alkotója a beszéd kifejezési elemeiben rögzítette, mi jó nekünk, hogy életerősek maradjunk.
Ne a sajtó által kínált deszkára száradt, léclábú dívat modellek legyenek követendőek! A DÚS HÚS a simán SUHanó jóKEDVŰ, VIDÁM élet kelléke.
DV – VD: a jókeDV szíVDerítő. A keDVetlenség, keDVtelenség (rosszkedv) szíVDúló.
————————-
/*/ Az esztelen, ’tövestől, tőstől ki’ szőrtelenítés gyengíti a test védelmi képességét. Nem véletlenül, és nem fölöslegesen teremtetett a bőr-szőr burkolat!