Régiesen: ELJÖVENDŐ nyelv-újítva: AKI EL FOG JÖNNI Egyetlen szó helyett négy! Az ELJÖVENDŐ szóban jelen van a JŐ ige, elJÖvendő. A VENDégre is utal, ejöVENDő, a VENDég, akinek örVENDünk. Őróla beszél. eljövend Ő. Kiherélt kazinczysan: Csak körülírva: AKI EL FOG JÖNNI. Rideg, személytelen. Itt nincs VENDég, akinek örVEND a háznép. Valaki JÖN, de nem tudható ki, nem Ő, akit ismerünk. De így legalább pattogott németesen, mint a kecskebogyó a deszkán, Kazinczy nagy megelégedésére.. Sajnos ez a való, a nyelvújítást szabadkőműves receptre végző „nagy hazafiról”, aki a „német nyelv bűvöletében élve” nem emelt szót az ellen az őrült ötlet ellen sem, hogy a magyar nyelvbe bevezessék a nyelvi nemeket, kiküszöbölve nyelvünknek e nagy-nagy „hiányosságát”. Ám amikor ennek megvalósításával, a „nőstényítéssel” találkozott, visszakozott. Szerencsére. Úgy tűnik, hogy voltak nála őrültebb nyelvrombolók is. Azért kiemelném Kazinczy egyik fő mozgatórugóját: „a német nyelv bűvöletében élve” szabta, újította a megújításra egyáltalán nem szoruló magyar nyelvet. A baj az, hogy a „hazafias” írónemzedék egy része szintén „a német nyelv bűvöletében”, és divatos szabadkőműves hatásra vakon követte őt. A Pallas nagy lexikona így írja le a Barcafalvi Szabó Dávid címszónál: „Kazinczy […] a nyelv belső tulajdonságait, szellemét: mondattanát és stílusát igyekezett idegen minták után simítani, reformálni.” Kiem. K.S. http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/010/pc001051.html