KATRINCA – Szoknyaként viselt, két kötényszerűrészből álló, házi szövésű, színes női ruhadarab. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint:román] A CzF Szótár szerint: „Erdélyben am. kötény, különösen az oláhleányoké, melyet elül is hátul is kötnek.
2) A kis gyermek mellére akasztottkendő, hogy evéskor a ruháját be ne mocskolja. Máskép: katrinka. A Nádor- és Müncheni codexekben am. kezkenő (sudarium): Uram, ime te pénzed, kit tartottam katrinczába takarván. Luk. 19. Csekély eltéréssel egyezik a karincza szóval is.” A Müncheni kódex 1466-ból, a Nádor kódex 1508-ból való, és semmi köze nincs a román nyelvhez. Ezt a román eredeztetést csak hasukra csapva hozták össze a szótárszerkesztők. A román nyelv valószínűleg a kun nyelvből örökölte meg. A szó román elemzésben nem tartalmaz értelmes összetevőkre utalást. Két kötöttmássalhangzó-páros van a szóban, a TR és NC, melyek igazolják ősmag(yar)-nyelvi kötődését, eredetét. A KAT itt KÖT is. KÖTött KÖTény. A TR páros a kéTRét, de alkothatók vele a TakaR, TeRít szavak is, mely szavak a KATRINCA jellemzői közé tartozók. Eredetileg lehetett KÖTRINCA, KÖTRINCE, KÖRINCE a neve. Az IN ősgyök kellemi kicsengése a RINCA:RIN, RINgó, INcifINci, csINos, csINtalan szavakban meghatározó. Az NC páros a göNC, fiNCál, huNCut, puNCi, ráNC, táNC stb. kapcsolódik a KATRINCA jellemzőihez, szerepéhez. Székelyföldön KARINCA néven is használják. Még ma is él olyan kifejezés Erdővidéken, melyet nagyanyámtól hallottam: Magamra KARINTOK egy kendőt. Sem a nőhöz való kapcsolatát, sem az ősmag(yar)-nyelvből való eredetét nem lehet elvitatni.