KASZT – Szigorúan elkülönült, zárt társadalmi csoport. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: portugál < ? ] A KASZT szt párosa a szó ősmag(yar)-nyelvi kötődését igazolja. Vehetjük az egy laKÁSból eredők értelmet, vagy vissza lehet menni a GESZT – fa hasonlatra (geszt – kaszt), a családfa fogalmához, mely az oSZTás, oSZTódás, elÁGazódás jelenségét szemléltető.
A KASZT lehet oSZTály, beilleszkedési hely. A származásra, ahhoz kötődésre még van egy eredeti magyar szó, mely beépül a KASZT névadó jellemzői közé. Amikor valaki nagyon hasonlít felmenőjéhez, arra mondják: szaKASZTott apja. A portugálok ősei a gallok, ebből a népnév: parti gallok. Tehát a szó még az ősmag-nyelv egy változatát beszélő gallok nyelvében élt, akiktől az ellatinosodó utódaik megörökölték. A zárójelbeli kérdőjel helyére lehetne írni az ősmag(yar) > kelta-gall > portugál sort. Így lenne tisztességes és igaz. A mai magyar nyelvnek viszont nem volt szüksége erre a közvetítő vonalra, mivel első kézből örökölte azt. KASZTRÁL – Ivartalanít, herél. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin] A KASZTRÁL szóban két kötött mássalhangzó-páros van összeolvadva. Mind az aboRTusz és az áRTány címszavaknál említett RT páros –, mely az iRT, áRT, ivaRTalanít szavak értelmének kulcspárosa, mind a TR páros, mely a kaszTRál értelemadó tengelye – igazolja, hogy ősmag(yar)-nyelvi kötődésű, eredetű szó ez. A KASZTRÁLás: oTRomba, boTRányos beavatkozás egy test normális működésébe. Egy visszafordíthatatlan, soha nem kijavítható háTRány. KiiRTják a természetes szaporodási képességet, a további oSZTódás esélyét. Ettől kezdve megSZAKad a természetes geSZT – KASZT családfa építés, a szaKASZTottan szülőktől eredés folyamata.