KASZA – Hosszú fanyélre kb. merőlegesen szerelt pengéjével szálas növény tömeges levágására való szerszám. [A hivatásos nyelvészet szerint: szláv] A KASZA K.SZ – SZ.K gyökből eredő: KaSZ – SZaK. A KA ősgyökből induló KASZA egyik névadó jellemzője a KAjsza görbülete. A KASZA az ősi BOToló szerszámok egyike, egy KAJSZA éles fémmel a végén. A KASZA fordítva: SZAKA, ez SZAKÍtást, SZAKAjtást, vágást jelent. A KaSZa – SZaKa hangváz: K-SZ – SZ-K. A KAJla KAJSZA KASZA SZAKajsza, szaKAJSZA el a növényt a tövétől. A KaJSZa – SZaKaJSZa hangváz: K-J-SZ – SZ-K-J-SZ. Az SZ hangcsoport – ASZA – a kASZA hOSSZÚ éles penge. ESZEs találmány. A lekASZÁlt fű megASZAlódik, azaz megszárad. Ez a hASZOn része, és egész tavASZIg azzal takarmányozzák az állatokat. A CzF Szótár leírása: „Gyöke: kasz vagy a hajlást, görbedést jelentő ka gyökelemből eredett, mely megvan a kacs, kacsos, kasziba, kacsiba, kaczor, kajcs, kajcsos, kajsza, kajmó stb. szókban, s ekkor jelent hosszukás, kevessé görbére hajlott pengéjü valamit, […] melylyel a földmivesek szénát, füvet vágnak, a timárok, tobakok, szücsök bőrt faragnak, s ezt máskép: kaczá-nak is nevezik; […] továbbá a szanszkrit: kasz, magyar kés, török kesz-mek, […] melyek szintén hasitást, metszést, vágást jelentenek, s e szerént kasza am. kaszó azaz metsző, vágó eszköz. Szláv nyelven: kosza.” Kiem. K. S. Egyszerű: a szlávok átvették a magyaroktól a műveletet, a szerszámot, a magyar nyelvből a szerszám nevét, amely nyelvük hangzástörvényei szerint alakult. Az, hogy biztosan magyar eredetű szó, bizonyítják a kalász címszónál leírtak. Íme: KaLáSZ – SZáLaK – SZáLKa – KaSZáL – KaZaL hangváz: K-SZ-L– SZ-L-K – SZ-L-K – K-SZ-L – K-Z-L. Ezek mindegyikének kapcsolata van a KASZÁval vagy átvitt értelemben a KASZÁlás műveletével. Ha a szláv nyelveken ugyanígy levezethető, akkor lehet beszélni szláv eredetről. Vagy talán a szanszkrit KASZ is a szlávoktól ered?
Az ember látta, hogy a KALÁSZ SZÁLAKból áll. Ezt a KALÁSZ <–> SZÁLAK fordítás is mutatja. A KALÁSZ olyan, mint egy SZÁLKA. A KALÁSZban levő magvakat KASZÁLás után csépelték ki. Cséplés után KASZALba, KAZALba rakták a szalmaSZÁLAKat. Ezek a szavak mind a K-L-SZ hangok alkotta vázra épülnek változó sorrendben, és azonos gazdálkodási ágazathoz tartozó kifejezések. Egyetlen hangot sem kell hozni kívülről a körülíráshoz. KaLáSZ – SZáLaK – SZáLKa – KaSZáL – KaSZaL hangváz: K-L-SZ – SZ-L-K – SZ-L-K – K-SZ-L – K-SZ-L Megfigyelhető a hang és gyök átrendezés a KALÁSZ szóban: KALÁSZ – SZÁLAK teljes 180 fokos fordítás KALÁSZ – SZÁLKA a LÁSZ gyök átfordítva, előrehelyezve KALÁSZ – KASZÁL a gyöksorrend marad, a LÁSZ gyök fordul KALÁSZ – KASZAL a gyöksorrend marad, a LÁSZ gyök ékvesztő és fordul Még hozzáadhatjuk: SZAKÁLL szót. Ezt szintén KASZÁLni, borotválni kell. SZaKáLL – KaSZáL hangváz: SZ-K-LL – K-SZ-L. A magyar nyelvben egyetlen hang sem került véletlenül helyére a kifejezésben. Még a sorrend is értelmet közvetít. A fenti: KALÁSZ, KASZÁL, SZÁLAK, SZÁLKA, KASZAL nem egyedüli példa. Hasonló azonos gazdálkodási ágazat kifejezései a gabona útját leíró: éRLel, saRLó, taRLó, táRLó, őRLő szavak. A ma is élő ősnyelv, a teremtés nyelve, értelmes szószülő, szóképző nyelv, amely mintegy láncolatban mutatja az értelmi kapcsolatok zökkenőmentes folyamát, folyamatát, s alkalmas új szavak szülésére a végtelenig.