KASKAVÁL – Juh vagy kecsketejből készített, egy kissé csípős ízű gyúrt sajt. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: román < török < olasz] A KASKAVÁL szó alapja a K.S – S.K gyök: KaS – SoK. Csak a szóeredetre vonatkozó tévhit eloszlatása végett, ugyanis ez a szó ma már nincs közhasználatban, nincs jelen a magyar szavak tárában, azaz nem használatos, de ősmag-nyelvi gyökökből ered. A SAjt a SA ősgyökből induló szó, akár a SAvó. Valaha a dézsában megoltott tejbe belesüllyesztett, kisebb méretű, sűrű szövésű, szűrőszitaként használt KASban gyűjtötték össze KAVARgatva az előbb csak KÁSAszerű, lassan kicsapódó, savótól elVÁLÓ, savóból KIVÁLÓ, majd túrósodó, összeÁLLÓ anyagot. Az első neve valószínűleg KASban KAVARt, KASKAVARt vagy KASban KIVÁLÓ, összevonva KASKIVÁLÓ sajt. E SAjtféle minden előállítási műveletének jellemzője sűrítve van a KASKIVÁL, KASKAVÁL szóban. Az SK hangcsoport – ASKA – a savanyított tejben „ÁSKÁlás”, a csomós, galUSKAszerűen kicsapódó anyag, a kicsapódásra várakozó lESKElődés, a sok tejben dÚSKÁlás. a sajtoláskor rOSKAdó, tömörödő anyag, mindannyi jellemző a kASKAvartra, kASKIválra, kASKAválra. Az SK páros, mint S.K – K.S alvógyök: SoK – KáS, a SOKasodó KÁSaszerű anyag SIKeres kiválása. A V hangcsoport – AVÁ – a kAVArás, a sAVÓból kIVÁlás, végül a jóízű, kÍVÁnatos kaskIVÁl, kaskAVÁl. A K.V – V.K gyök: KaV – VaK a KAVargatás nyomán KIVálasztódó anyag. A szóvégi V.L – L.V gyök: VáL – LeV, a VÁLó, LEVő szavakban, vagy a LEVes anyagból kiVÁLasztódó sajt. E sajt csak avasodó állapotában válik csípőssé. A jó minőségű, érett KASKIVÁL, KASKAVÁL nem csípős. Sem az olasz, sem a román nyelvben nincs elemzési lehetőség. Olasz nyelven két külön is értelmes szóból áll: caciocavallo = tehénsajt. Ám ha elválasztjuk: cacio-cavallo, és különvesszük, fura eredmény születik: cacio = sajt, cavallo = ló. Olaszul kecske = capra, juh = pecora, tehén = mucca, vacca. Ez így semmiképp nem talál. Románul cas = sajt, caval = egyféle furulya vagy cső. Tehát valós névadó jellemzői nem a szótárszerkesztők által megadott nyelvekben, hanem az előállítási műveletben keresendőek, amelyek csak a magyar nyelvben lelhetőek fel, és a megnevezés is ezek alapján alakult ki még a kezdetek idején az ősmag-nyelven. Egy olyan élelemnek, amely a kezdetek idején már az ember étrendjének részét képezte, nem a késő ókorban, középkor-újkor határán kialakult nyelveken adtak nevet.
Ismerem a sajtkészítés fortélyait, talán jobban, mint a MÉKSZ szerkesztői.