KÁRPIT – Vastag, nehéz függöny. [A hivatásos nyelvészet szerint: vándorszó: olasz] A KÁRPIT K.R – R.K gyökbővítmény: KáR – RaK. A KÁRPIT a gyakorlatban eltaKARó elem. A KÁRpit egyféle KORlát. A KÁRPIT, mint felRAKott lepel, elKÖRítő, elKERítő, térelválasztó is használatos volt a múltban, és helyenként még ma is. Ilyen a spanyolfal. A KÁRPIT lehet TÉPhető, azaz széthúzható LEPEL. A PEL, POL az ógörög nyelvben FAL jelentéssel rögzült. A CzF Szótár honosult szóként említi, ám volt ősnyelvi alakja a történelem hajnalán, az egynyelvűség, a sátorlakások idején. Az RP hangcsoport – ÁRPI – a KÁRPIT szétválasztó. Ilyen értelmű a tERPEsz szóban is. Aki tURPIságon töpreng, gondolatban teszi, mintegy kÁRPIttal elzárva mások elől. A szERPEntineken haladva minden fordulónál új látvány tárul szemünk elé, amely mintha addig el lett volna zárva előlünk. A szemlélő számára a KÁRPIT mögötti tárgyak, események „fekete doboz” (kár – fekete), nem lát mögéje. A PR páros, mint P.R – R.P gyök: PeR – ReP, a PER gyök jelen van az utódnyelvekben: PERdea = függöny (román). A káRPit léghuzat hatására REPked, RÖPköd. A KÁRPIT megREPedhet. SzeREPe a hang visszafogása, terjedésének mérséklése, akadályozása, és a látvány taKARása. A P.T – T.P gyök: PiT – TIP, TéP, a P hangnak f > t > d hangokra váltásával válik érthetővé. A KÁRPIT elFED, VÉD egy területet a kíváncsi PIllanTások, tekintetek elől, tITkot VÉD, őriz. Ugyanakkor könnyen leTÉPhető. a kárPIT rögzített, felületre TAPasztott változata a TAPéta, amely így az éPÍTmény része, s amely TAPintható és szintén TÉPhető. A KÁRPIT ősnyelvi eredetű, és csak a mai magyar nyelven elemezhető egészben és alkotó elemeiben egyaránt. RP – PR: a káRPit ma a PRóbafülkéket zárja el illetéktelen szemek elől, amint hajdan a hálóhelyek bensőségességét taKARta.