KARD – Markolattal ellátott, a tőrnél hosszabb pengéjű, vágásra és szúrásra való fegyver. [A hivatásos nyelvészet szerint: vándorszó: iráni] A KARD K.R – R.K gyökre épülő szó: KaR – RaK. Van egy régi mondás: Ha rövid a KARod (kardod), told meg egy lépéssel. Az addigi rövid fegyvert megtoldták egy KARnyi hosszúsággal, KARoDnyira, KARó vagy RÚDnyira. A KAR gyökben a GÖRbület értelme is jelen van. Az RD páros, amely az eRős R és a végletek közt ingadozó D hang együttese, nagy területet felölel, de alig van vele kellemes kicsengésű szavunk. Köztudott: a KARD a történelem folyamán gyilkoló fegyver volt, nem(csak) dísztárgy. Az RD hangcsoport – ARD/O – többnyire életet kioltó, azt elRagaDó RiDeg fegyverek és viselőik: kARD, bÁRD, dÁRDA, gÁRDA, vagy RagaDozók: ORDAs, pÁRDUc, leopÁRD, gepÁRD, ÖRDÖg neveiben értelemadó. Az efféle fegyverek elterjedése idején még az ősnyelv volt az uralkodó világnyelv, így a megnevezés is azon adatott, és onnan terjedt tovább. A KARD ősnyelvi eredetét bizonyítják a különböző nyelveken adott nevek. A CzF Szótár szerint: „Az egyenes kard inkább tőr s a nagyobb: pallos. Persa nyelven Beregszászi szerént: kaRDah. A latin glad-ius, hangokban is szintén rokon. A törökben kuRDe kés neme, s a héber kaRDom szekerczét jelent.” Kiem. K.S. De az angol swoRD, a dán svæRD, holland zwaaRD, izlandi sveRÐ, litván kaRDas, német SchweRT (d > t), norvég sveRD, svéd sväRD mind tartalmazza az RD kötött mássalhangzó-párost, amely igazolja, hogy mindannyi egyetlen tőről, az ősnyelvből eredő szó. Az RD páros, mint R.D – D.R gyök: RóD – DuR, a RÓDal (vagdos), DURva szavakban azonosul a KARD jellemzőivel. RD – DR: „Aki kardot ránt, kard által vész el”mondás alapján: a kaRDdal küzdő a halál felé soDRódhat.