KARAVÁN – A sivatagban teve- vagy öszvérháton utazó kereskedők, zarándokok stb. csoportja. Karavánút. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: perzsa] A KARAVÁN a K.R – R.K gyök bővítménye: KaR – RaK. A kereskedő KARAVÁNok ugyanazt az utat járták állandóan oda-vissza. Életük állandó KÖRforgása volt a KARAVÁNélet. Ez egy KÖRértelmű szó, és mint ilyen ősmag(yar)-nyelvi gyökre, sőt magyar értelmű szóra vezethető vissza: KÖRÜlVÁNdorló, KÖRVÁNdor, KARAVÁNdor, KARAVÁN. A KARAvánok a KEREskedés láncolatának részei voltak. A kaRAVÁN mindig a saját megszokott kiRÓTT (route, road) ROVÁsáN ROVÁN, RAVÁN, a kaRAVÁNúton járta kiROVott, VERt (rover, rover) VÁNdorútját. A VÁNdorlás mostoha körülményei közt veszélyek fenyegették ROVott múltú RABlók (v > b) részéről is. A szókezdő KARA = fekete ezt is képviseli a kifejezésben. Az R hangcsoport – ARA – a kARAván vonatkozásában több értelmet képvisel a szavakban. ÉRtÉket, de ERŐt is jelent. A kARAván dERÁga portékát, köztük ARAnyat is szállított. A pOROs utakon haladtak az ERŐs napsütésben. Néha ERŐszakos támadások érték, ezért megERŐsítették a kísÉREtet, ŐRÖket fogadtak. A V hangcsoport – AVÁ – a karAVÁn nagy tÁVOlságokat bejárt fUVArozóként, árui közt finom bársonyos szÖVÖtt áruk, értékes szőnyegek. Többnyire tEVÉn szállította áruit, de a kíséretben lOVAsok is voltak. Lassan, ÓVAtosan mozgott. Érkezését az O(v)Ázisokban mindig nagy érdeklődés (ováció) ÖVEzte. A szóvégi V.N – N.V gyök: VáN – NaV, magába foglalja a VÁNdor számára szükséges NAVigáló, azaz a haladási irányt meghatározó képességet, készséget, az ehhez szükséges ismeretet, gyakorlatot. A KARAVÁN kifejezés a fenti jellemzők sűrítménye. Lehet keresni a perzsa nyelvben a szókialakulás fokozatait a fentihez hasonlóan, a szóalkotó elemek külön-külön értelmét, tartalmát, egymáshoz kötődését. Nem lesz meg, mivel a szó még az ősmag(yar)-nyelven alakult ki.
KARCOL – Éles kemény eszközzel vonalszerű bemélyedő nyomot hagy. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A KARCOL a K.R – R.K gyökből ered: KaR – RaK. A KARC mély nyom, s mint a körértelmű, hajlatot is jelentő KA ősgyökből induló, lehet görbe: kajsza, kasza, kacor. Az RC hangcsoport – ARCO – jelen van az éles, sajátos ARCvonásban, amely szintén ábrázolható kARCOlt vonallal. Éles nyomot hagynak bennünk a kudARCOk, amelyek az ARCUnkra is kivetítődik. A fájdalom lehet mARCAngoló, amely szintén mély nyomot hagy. De éles nyomot hagy a fában a szekERCE, amely mélyebb kARCOlat. Kemény, éles nyomot hagyó a győztesek sARCA. Éles pengő hangja van az ÉRCnek. Éles vonal a ruhának kORCA, amelyet előbb rögzítés végett fÉRCElnek. Éles fénylő fehérséggel villan a bÉRCEk hava. Éles vonal lenne a tisztesség mÉRCÉje. Mély nyomot hagy az emberben testileg-lelkileg a sok gÜRCÖlés. Ha hURCOlunk valamit, ami éri, a földet, az kARCOlt nyomot hagy. Az erős pálinkát kARCOsnak mondjuk, amely mintha kARCOlná torkunkat, és ez az ARCUnkon is meglátszik. De meglátszik a hARCIas magatartás is. A mORCOs dURCÁsság kivetítődik az ORCÁra. A szóvégi C.L – L.C gyök: CoL – LéC, eszünkbe juttatja a régi hüvelyk mértékegységet, amely mai mércével kb. 24 milliméter, a hüvelykujj szélessége. Ezt rövidárunál használták, az egymásután rakott hüvelykujj adta a hosszméret számadatát. De mivel egyik embernek szélesebb, másiknak keskenyebb hüvelykje volt, egy idő után LÉCre karCOLták, s így egységes mércévé vált. Idővel a LÉCet szakaszolták, csuklósan összehajlíthatóvá szerelték és tokba helyezték. Így alakult ki a COLL mértékegység, a COLLostok. A COLLt, mint mértékegységet a minőségi mérőszalagokon ma is jelölik. A KARCOL szó nem a német nyelv közvetítésével került a magyar nyelvbe. A szó alkotó elemei: hangok, hangcsoportok, gyökök jelen vannak magyar szavak százaiban sajátos értelmükkel.