KARÁCSONY – Jézus születésének keresztény ünnepe. [bérnyelvész: szláv] A KARÁCSONY szó a K.R – R.K gyök bővítménye: KaR – RaK.
Előrebocsátható: a KARÁCSONY nem Jézus születéséhez köthető szó! Sőt, semmi köze hozzá.
Az ünnep a Jézus előtti korban már létezett. A latin nyelvnek nincs is szava erre. Tulajdonképpen Jézus nem is ebben az időtájban született. A vallástudósok szerint, valamikor október elején. A KA ősgyök taKArt állapot, taKAró hám. Indító gyöke a KAmra, KAmásli szavaknak.
A K.R gyök szintén jelent elsötétülést, sötétet, fekete színt jelent a KORom, KORmorán, KARamell, KÁRókatona, taKAR és más szavakban. A KARácsony szóban a KAR – fekete, sötét jelentésű, és a december 21-i legKURtább nappalt, leghosszabb éjszakát jelzi.
Az R hangcsoport – ARÁ – az ARAny, bARÁt, ARA, bARAck, nARAncs és más szavakban értéket jelent. A mezopotámiai, babiloni kortól értékek ajándékozási időszaka volt.
Az R.CS – CS.R gyök: RáCS – CSoR, RÁCS, ami elválaszt. A kaRÁCSony időpontja elválasztó, két időszak közti határvonal, a legsötétebb nap, azaz a legrövidebb nappali időszak, amely után hosszabbodni kezdenek a nappalok. A CSoR, sötét, fekete színt is jelent a szóban. Ilyen értelemmel ma nincs jelen a magyar nyelvben, de szláv utódnyelvekben a CSOR feketét jelent.
A CS hangcsoport – ÁCSO – jelen van az ÁCSIál, alACSOny (hőmérséklet), kOCSOnya, rECSEg, glECCSEr és más szavakban. Az ÁCS gyök lehet az ünnepség CSElekményei. A CS.NY – NY.CS gyök: CSoNY – NYoCS valamilyen hiáNYOSság, CSONYkaság (rövid nappal) állapot leírója. A CSONY minősítő értelemadó gyök, a legrövidebb napra, de alaCSONY hőmérsékletre is mutat a koCSONYa szóban is. Úgy tűnik, hogy a KARÁCSONY ünnep körüli székely-magyar népi szokásrend a Jóropába, Európába érkezés után a mérsékelt égöv alatti időjárás viszonyai nyomán alakult ki.
Egy feltételezés: az 1267-es Kassai Kódex szerint a magyar KERECSEN, KERECSENY szóból származik e szó. Állítólag, a KARÁCSONY-nyal egy időben tartották, régi magyar szokás szerinti sólyomröptetést, amelyhez különböző rituális cselekmények is kapcsolódtak. A KARÁCSONY szó jóval régebbi.
A Kárpát-medencei földművelő székelyeknek nem volt totemállatuk. A sólyomkultusz a pusztai vadászat, Árpád és népe szokásrendjéhez tartozott.
Bár a KERECSENY és KARÁCSONY szavak hangváza egyező, nem jelenti azt, hogy arról kapta nevét az ünnep. Inkább fordítva, KERECSENY kapta nevét a KARÁCSONYról.
KaRáCSoNY – KeReCSeNY hangváz: K-R-CS-NY – K-R-CS-NY.
De a KARÁCSONY szó, alkotó hangjaival képes magyarázatot adni sajátos jellemzőiről. A szó gyökátvetéssel mutatja, hogy a nappalok KARÁCSONYra CSONYKÁRA, KICSINYRE rövidülnek.
KaRáCSoNY – KiCSiNYRe – CSoNYKáRa hangváz: K-R-CS-NY – K-CS-NY-R – CS-NY-K-R.
E fő jellemzője: rövidül a nappali időszak. RA = a Nap ősi neveinek egyike: CSONYKA RA = rövid nap.
KaRáCSoNY – CSoNYKa Ra hangváz: K-R-CS-NY – CS-NY-K-R.
Ekkor, KARÁCSONY idején, magyar nyelvterületen már számíthatunk KOCSONYÁRA. De mi is reszkethetünk, mint a KOCSONYA.
KaRáCSoNY – KoCSoNYáRA hangváz: K-R-CS-NY – K-CS-NY-R.
Ez időszakban már RECSENYEK, azaz hidegek a nappalok, s RECCSENŐK a fagyott jégdarabok a talpunk alatt a már teljesen lehűlt levegő miatt.
KaRáCSoNY – ReCSeNYeK – ReCCSeNőK hangváz: K-R-CS-NY – R-CS-NY-K – R-CS-N-K.
KARÁCSONYkor sok finomságra és szeretettel teli ANYA CSÓKRA számít a kisgyerek.
KaRáCSoNY – aNYa CSóKRa hangváz K-R-CS-NY – NY-CS-K-R.
E naptól kezdve indul a nappal-éjszaka időtartamának kiegyenlítődése, a nap-éj egyenlőség felé, amikor majd ARÁNYOSAK, egyenlő hosszúságúak lesznek a nappalok és éjjelek.
KaRáCSoNY – aRáNYoSaK hangváz: K-R-CS-NY – R-NY-S-K.
A KARÁCSONYi ünnepek idején nagyon ARANYOSAK, szeretetteljesek az emberek.
KaRáCSoNY – aRaNYoSaK hangváz: K-R-CS-NY – R-NY-S-K.
Hozzátartozik, hogy KARÁCSONYt követően KASORNYÁznak az emberek, a rokonokhoz látogatnak, s a KASORNYÁban ilyen-olyan ajándékokat visznek.
KaRáCSoNY – KaSoRNYa hangváz: K-R-CS-NY – K-S-R-NY.
KARÁCSONYkor még az ANYÓSOKRA is szebb nap virrad, mert ekkor még irányukba is szeretetet mutatnak. KaRáCSoNY – aNYóSoKRa hangváz K-R-CS-NY – NY-S-K-R.
A KARÁCSONYi krisztusi színezetű ünnepsorozatot a római szaturnália (evés, ivás, jóllakás) ünnepet felváltó, átszoktató szándékkal vezették be a „keresztény” Rómában. Tehát az eredet nem a krisztusi hithez kötődő. E szó az Özönvíz utáni egynyelvűség idején kelt a babonákkal tele Babilon térségében. Nem kizárt, hogy – azóta is halottak napjaként ismert – késő őszi (november) kezdetű Özönvíz alatti, egy évet tartó vízen lebegés után, ezen a napon kötött ki a bárka az ARAráton, ami rendkívül CSÍNYes, kellemes érzést keltett, és hatalmas ünnepnek számított a további években: új életre születés, új életút kezdetét.
A KARÁCSONY szó nem szláv eredetű, mert a szláv nyelvek összessége sem tud a fentihez hasonló névadó jellemzőket felsoroló, körülíró magyarázatot adni rá. A szláv nyelvek megörökölték épp, mint a vacsora, varkocs, gorod vagy a mezőgazdasági műveletek, szerszámok megnevezéseit, de minden más szógyököt is.
————
BEJGLI – Mákos, diós tekercs [bérnyelvész szerint: német] A BEJGLI név a BE – EB (b > v: ev) ősgyökkel induló szó. Amint nem német a kifli, a zsemle, a pék és más szavak eredete, úgy a BEJGLI név sem. De nem csak a név, a kalács is átvett sütőipari termék. A német konyha csak műszakilag híres. Persze, mára tartalmilag is sokat fejlődött, átvett egyes termékeket, hiszen vitathatatlan a német nép tanulékonysága, gyakorlatiassága. A szavakban a kötött mássalhangzó-párosok és a kötött magánhangzó-párosok szerepe az eredet megállapításban olyanok, mint jelzőkövek az útmentén. A BEJGLI szóban mindkettőből van. A kötött magánhangzó-páros: EI. Ebből az I, bár J-vel írják, IJ-nek hangzik – E(i)J – és ez a meghatározó! Az EI páros mindig EJ hangzású, és írásmódja így rögzült, de mindig-mindig erőteljes érzelmi megnyilvánulás! Milyen a mákos, diós? EJ de Jó, BEJó! A bejGLi kötött mássalhangzó-párosa: GL. A GL páros az végletek G hangja és a lágy, lenge, dalolható L hang párosa. Ez is magyar szóeredetet igazoló. A G hang némely szavakban lehet erős kötődés jelölője: gát, ragad, rögzít stb. Máshol ennek szöges ellentéte: könnyedén gördülő golyó, gömb, guriga stb. Ez a szélsőségek megjelenítésére való tulajdonsága révén könnyen „belerángatja” a könnyű L hangot mindenbe. Ezért van, hogy a GL páros furcsa ellentmondásos értelmű szavak tengelye. De ezek között vannak, amelyek könnyű, laza kötődést leírók.
A GL hangcsoport – IGLI – értelemhordozó a könnyed kötődésre, beillesztésre, osztásra: bOGLÁrka, fOGLAló, ideIGLEnes, nyEGLE, rIGLI, tAGLÓ, tÉGLA és más szavakban. A kötött mássalhangzó-páros tulajdonképpen alvógyök a szóban. Ilyen a GL is. Ha kibontjuk, beszélni kezd.
A G.L – L.G gyök: GáL – LeG hangjaival alkotható az ünnepre utaló GÁLa, vagy a magas fokozati szintet jelölő LEG, a fényűzési minőséget jelentő eLEGáns, a követendő példaként emlegetett LEGenda stb.
A G.L – L.G gyök hangjai válthatók, mint minden hang is, hiszen a rokonhangok átvehetik, árnyalhatják a mondanivalót. Az L az R-el. Így a GL > GR a G.R gyök jön létre, amely a GÖRdül szótöve. Az EJ de jó bEJ-GLi féle kalács GÖRdítve áll össze. A G hang a K hanggal, így a K.R gyök alakul ki, amely azt mutatja, hogy KEResztmetszete KÖRalakú. Ha a K.L gyökből indulunk: KALács. De lehetett BEÍVELŐ, hajlított, tepsibe, tálba BEILLŐ, BEIGLŐ kalács, amelyben benne foGLaltatik a finom töltet. E beívelő, hajlított, tepsibe, tálba beillő görbület okán nevezhették el talán pozsonyi kiflinek is. A szó elemei az ómagyar ősnyelvből valók. A beugli, bejgli a német nyelv hangzástörvényei szerint módosult. Honnan, mikor eredt, nem az én feladatom megállapítani, de a nyelvi szóalakról a fenti következtetést lehet levonni. A kalács mindig jelen volt a magyar konyhán.
A BEJGLIt taGOLva, azaz darabokra szabdalva kínálják fel ünnepi, azaz GÁLa alkalmakkor. Rendkívül mutatós, eLEGáns, egyike a LEGfinomabb süteményeknek, főleg a BEleILlesztett, foGLalt édes töltetért. Székelyföldön a neve: mákos és diós KALács. (gl > kl, kal)
Sorsa hasonló a paprika szóhoz, amely valaha megvolt az ősnyelvűek konyháján, majd kimaradt. De amikor a magyar nép újra rátalált, egy csapásra visszahódította a magyar konyhát. Ugyanígy a kukorica, pityóka a középkori megjelenésükkor. Ezek a nyelv névadó szabályai szerint csak a valaha volt gyökből eredően kaphattak nevet jellemzőik alapján. Bővebben ezekről a paprika, kukorica, pityóka címszavaknál. A németek a kezdetekben nem lévén meghitt családi kötelékben élő nép, nem elhihető, hogy meghitt családias hangulatot árasztó és bensőséges ünnep velejárójaként készülő különböző sütemények eredete német volna, így nem német eredetű a mákos és diós kalács és annak BEIGLI neve sem. GL – LG értelmi kapcsolat: a beiGLi finomságáért megdoLGozik készítője, a belefoGLalt töltet rendkívül finommá teszi, bátran kínáLGathatja, nem vall szégyent vele.
——————
KALÁCS – Finomlisztből tejjel, vajjal, tojással készített, tepsiben sütött kelt tészta. [bérnyelvész szerint: szláv]
A KALÁCS szó a K.L – L.K gyökből indul: KaL – LaK. A KAL gyökszó körértelmű, a magyar nyelvben a K.L gyök minden szóban görbületet kifejező: kalány, kalap, kelengye, kilincs, kolbász, kolomp, kulcs stb. A KAL – LAK fordítás a KALÁCSot LAKtató eledelként mutatja be. A magyar nyelv nem kényszerül kölcsönre, és a magyar gazdasszonyok sem mentek a szomszéd népek asszonyaihoz találékonyság híján.
A legősibb nyelvet beszélő nép ismerte a legősibb alkalmazásokat. A szóvégi ÁCS az ÁCSiál, CSIÁl, CSInál rövid alakja, akár a szakÁCS esetében. Mindannyi eredeti ősnyelvi ősgyökre, gyökszóra épülő.
A KALÁCS – CSÁLAK fordításban a kéz CSELEs, CSÁLÉs (félre, ferde) mozdulatairól van szó, de a fonadék CSÁLés (lács – csál) CSAvarosságáról is. Ha a hangokat nézzük:
KaLáCS – CSeLeK hangváz: K-L-CS – CS-L-K, vagyis érdekes CSeLes CSeLeK, CSeLeKvés nyomán készül a különböző CSELES ízekkel finomított KaLáCS. Különböző csavarosan tekert alakokkal, LŐCSÖS-CSELES görbületekkel. Az ívelt görbületű pék kifli is egy KALÁCSféle. A székely tapsiás is LŐCSÖS-CSELES-csavaros felületi mintájú, kellemes ízesítésű KALÁCS. KaLáCS – LőCSöK hangváz: K-L-CS – L-CS-K.
A finom KALÁCS KICSALja a mosolyt. KaLáCS – KiCSaL hangváz: K-L-CS – K-CS-L.
Székelyföldön, ha valaki ültében keresztbe rakja egyik lábát a másikra, azt mondják: felKALÁCSolta a lábát. Ezt a keresztbe font KALÁCS látványa nyomán. Ha valami össze van forgatva, az KALótyált, ami félre áll, a CSÁra áll. A gabonakereszt neve KALangya, a menyasszony összegöngyölített hozománya: KELengye. Ezen kívül még kereshetők gyökhasonlat kapcsolatok.
Az L hangcsoport – ALÁ – az ÉLEttel, ÉLEtkedvvel, ELEdellel, az alkotó csELEkvéssel is kapcsolatos a kifejezésekben. Magyar nyelvi magyarázhatósága elvitathatatlan. Az ÉLEt, ÉLŐ, ÉLElem, élELEm, LEvegő, LÉg, LÉ, itALOk, vILÁgosság stb. szavakban meghatározó az értelemadó szerepe.
A kemencés KALÁCS LIKACSosra sül. KaLáCS – LiKaCS hangváz: K-L-CS – L-K-CS.
Egy, szintén tésztából készült termék a LACSKA, LASKA, megint egy másik tésztaféle a gaLUCSKA, gaLUSKA.
KaLáCS – LaSKa – gaLuSKa hangváz: K-L-CS – L-S-K – g-L-S-K.
Ez utóbbi kettőt is szláv eredetűként jegyzi a „magyar” bérnyelvészet, de a laska és galuska szófejtés magyarázatot ad eredetükről. Semmilyen szláv jelleg nincs a KALÁCS szóban sem! Ők csak átvették a KALÁCS szót és az koláče alakra módosult a nyelvükben.
KaLáCS – KoLáČe – KoLáCSe hangváz: K-L-CS – K-L-Č – K-L-CS.
Lehet keresgélni a szláv nyelvekben oly szavakra, amelyek a K.L gyökre épülnek, és láthatóvá válik, hogy mindannyi a magyar gyökelemzés eszközeivel bontható, és magyar eredetűként azonosítható.
———————-
MÁK – Gömbölyded toktermést hozó lila, piros vagy fehér virágú gazdasági növény. Apró magvainak tömege. [bérnyelvész szerint: szláv]
A MÁK az M.K – K.M gyök: MáK – KáM. A CzF Szótár szerint: „E szóval egyezik a régi felső német mago, maho, bajorul ma is: Magen, Mahen, tót mak […].” Kiem. K.S. A gyökegyezések az ősnyelvből eredés bizonyítékai. A MAGvak többes számú szóalakjának rövidülése: MAgvaK – MÁK. Ennek ellenére többet is mond, ugyanis a fordított szó elmondja, hogy a MÁKszeMEK takarva vannak: KÁM. Egyezik a HÁM értelmével. KUMálnak, hunynak.
MáK – KaM hangváz: M-K – K-M.
A KAM, KÁM gyök tartalom takart állapotát, esetenként sötét belsőt jelent a KAMra, KAMion, KEMence, KÁMzsa és más szavakban. A MÁK szó még az egynyelvűség idején kialakult, és az utódnyelvek az ősnyelvből vették át.
A MÁK jelentésű latin PAPAVER szó a PIPAcs VERes virága nyomán alakult ki. Az is egy MÁKféle. A KÁM körértelmű. A gubó, MAGvakat ölelő védő KAMra. Hasonlóan körülfog, véd a már említett KÁMzsa, KAMásli.
———————
KIFLI – Félhold alakú péksütemény. [bérnyelvész szerint: német]
A KIFLI K.F – F.K gyökre épül: KiF – FiK. A KIFli körértelmű kifejezés, minthogy a kIFli is ÍVeLt (f > v) alakú. Alapgondolat szerint az egyenes vonalból KIíVeLő, KIFeLÉ hajló, KIFIcamított, játékosan mondva KIFüLI, még játékosabban KIFLEntyű. Egyébként a németekhez is az ősnyelvből jutott, mint a többi körértelmű gyökszó, mivel a KÖRt még az egynyelvűség idején nevezték meg. Az f > v > b hangválthatóság ismert. A kiFLi az egyenestől FéLrecsavarodó, FüLszerűen íVeLt VonaLú péksütemény. Az ősnyelvben a FüL egyik neve: maFLa. Erről a mafla címszónál.
Az FL hangcsoport – IFLI – a kIFLI alakja görbe, és a mAFLA azaz FüL külső, azaz kiVüLi, KIFüLi VonaLát, görBüLetét követi. Ha képre épülő, hasonlat alapján képződött szó, akkor mitől lenne német a KIFLI szó?
Az FL páros F.L – L.F gyökként: FaL – LeF (f . v: lev), a kiFLi finom FALnivaló. Alakja, görbülete hasonló a növényLEVél külső vonalára, a növénylevél, ÍVelt, FÜL körvonalú, és a körvonalak a KIFLI görbületét idézők.
A KIFLI olyan hajlatú, mint a FÜLEK. KiFLi – FüLeK hangváz: K-F-L – F-L-K.
A KIFLI, KIFüLI készítése már az ősi időkben gyakorlat volt, az egynyelvűség idején, és megnevezése is egynyelvűség idején történt, amikor a német nyelv még csírában sem létezett. A szó elemei a mai magyar nyelven bonthatók, magyarázhatók. FL – LF: a kiFLi csaLFa görbület (csálé = félre).