KAPU – Épületen, kerítésen a szabadba vezető nagyobb nyílás illetve annak zárható ajtószerű szerkezete. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török] A szó mindenképp a KAP gyök bővítménye. BeKAP, kiKÖP. BeKAPÓ, KAPÓ, KAPU. (Előbb talán hosszú ú hanggal ejtve ó > ú).
Valaha a KAPUnak, egy helység, város KAPUjának nagy szerepe volt, mivel oda gyűltek össze megbeszélésre a helység előjárói. Ott adták meg az idegennek az engedélyt a belépésre. Itt a P hang értelme kiemelt. A KAPUn beléP, kiléP. A külvilággal való KAPcsolat fontos Pontja. Akár egy áteresztő szeleP. A szó magyar nyelven bontható, magyarázható. A török nyelvek is az ősmag(yar)-nyelvből örökölték, ám a szóbokor szavai nem jelennek meg a teljes értelmi összességgel. Utólagos megjegyzésként: hawai nyelven a KAPU szó jelentése: TILOS, TILTOTT TERÜLET (Gabriella Vento gyűjtése). Abban a pillanatban, amikor elolvastam a TABU szó ötlött elém. És ha jól belegondolunk – van kapcsolat. Nyelvi, hangtani szempontból a K és T hang kemény hangok, a B és P zöngés – zöngétlen pár, tehát válthatják egymást. Értelmileg: amit egy KAPU elzár a külvilágtól, ami azon belül van, az illetéktelenek számára TILTOTT TERÜLET azaz TABU. A CzF Szótár leírása: „uigur nyelven: khapi; megvan a török nyelvben is ‘kapu’ és ‘udvar’ jelentéssel; a csagataj nyelvben pedig kapuzak am. fahéj, bőr, kupak; de a török kapa-mak ige és csagataj nyelven kapga-mak, am. bezárni [ajtót], mely értelemben a mély hangú kĺp v. kop gyöktől származnék…” Kiem. K.S. Ezek a gyökegyezések is a közös tőről öröklés bizonyítékai.
KAR – Az ember páros felső végtagja. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török] A KA ősgyökből indul, nagy szóbokra van a magyar nyelvben. KAjsza göRbület, a szóvégi R vagy köRt vagy eRőt jelent. A K a legkeményebb, az R a legerősebb, az A leghatározottabb hangzónk. A KAR gyökszó meghatározó értelemhordozóként beépül a gyakorlati szerepével összhangban levő szavakba. A KAR az aKARat fogalomkörbe tartozó. Az ölelő KAR bezáró KÖR. A KAR az aKARat végrehajtója. A KARral taKARják be a termést, KARral RAKják be a RAKtárba. Jelképesen felKARolják a gyengét, KARbantartják a lakást, a gépeket stb. KARjában tartja a férfi szép nőjét is átKARolva, igyekezvén jól KARbantartani őt is, magát is … érte. KAR szóval jelöl a magyar nyelv szervezeteket, testületeket, egységeket, melyek hatékony munkát fejtenek ki nagyobb embercsoportok, esetenként a nemzet javára. Ilyenek: A KARok és Rendek, mint hatalomgyakorló szerv 1848 előtt. De vannak az egyetemi KARok, van mérnöki KAR, tanári KAR, énekKAR, táncKAR és mások, amelyek egyesített erőként hatékony munkát végeznek saját területükön, úgymond helyükre RAKnak dolgokat. Még egy vetület: amit KARjából végképp kienged – KÁRba vész. Nos, ilyen értelmi kapcsolati bokrosodás egyetlen nyelvben, így a zárójelben megadott török nyelvekben sem létezik. Az eredet mindig az ősgyökre, gyökszóra a legtöbb változatot felmutató nyelvből indul.