KÁPOSZTA – Szorosan egymásra boruló nagy leveleiért termesztett kétéves konyhakerti növény. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szlovén vagy szlovák < latin] A KÁPOSZTA szó a K.P – P.K gyökből indul: KáP – PoK. A KÁPOSZTA megnevezés a növény fejforma gömbölyűsége, mint legfőbb jellemzője: KÁP, KOPonya. A P hangcsoport – ÁPO – jelen van a kOPOnya szóban, amely a fejalakú növényi levélcsOPOrt, lAPIjainak (székely) összetAPAdása nyomán alakult ki. Az SZT hangcsoport – OSZTA – a kápOSZTAfej levelenként OSZTOttan, fOSZTOtt állapotban fogyASZTOtt növény. Az SZT páros itt, mint alvó SZ.T – T.SZ gyök: SZéT – TeSZ, (t > d: szed – desz) a leveleinek szép rendben illeSZTettségéből és levelenkénti SZÉToSZThatóságból ered: KÁP OSZTvA.
A CzF Szótár szerint: „KÁPOSZTA (alkalmasint a latin capitosa után módosúlt mind a magyar, mind más nyelvekben); fn. tt. káposztát. […] Csehül, illírül, tótul: kapuszta, vendül: kapusz.” Ez a latin eredet nem átgondolt megállapítás Czuczorék részéről. Különben latinul is fej jelentésű: brassica capitata, szuahéli nyelven: kabichi, szomáli nyelven: Kaabashka. A szlovák kapuszta láttán föl sem vetődött a szerkesztőkben, hogy esetleg magyar nyelvből vették át. Érdekességként: a román varza kifejezés a növény konyhakerti boRZolt felületének képi látványa szerint adott ősnyelvi változatát, a BORZAS nevet őrizte meg, amelyet némileg talán a latin brassica is őriz, viszont az idegen szavak bontott elemei csak magyarul magyarázhatóak. Mind az SZT, mind az RZ kötött mássalhangzó-páros az ősmag(yar)-nyelv azonosítói.