Ősmag(yar)-nyelvi szavaink
KAPÁL – Kapával megmunkál valamit. A patás állat első lábával kapál. Kapálódzik. Kapkod. [A MÉKSz szerint: szláv] Ha azokban a mindentudó szláv nyelvekben megmagyarázható volna a kap gyök hangonként, akkor elhihető volna az egész szláv eredet-rablómese. Mi az, hogy kap? Kap, kapkod, kapar, kapál. A ka behatást jelentő gyökszó: Káin (eredetileg Kan, csak héberesítve lett), bika, kan stb. esetében is. Azok behatolva teremtenek kapcsolatot. Az alapértelem a kapcsolat, kapcsolódás. Ez lehet személyi, érzelmi, ez esetben az a hangnál említett ap gyök mutat érzelemre: ápol – gondoz, apolgat – csókolgat. De lehet műszaki, dologi, tárgyi: kapcsol. Kapcsolat az is, amikor két kéz egymásba tapad. A kapa is kapcsolatot teremtve hatol be a földbe. A p hangnak különleges szerepe van az alap, tapad kifejezésében. A cölöp is a földbe hatol, az oszlop is. Jelképesen úgy értendő, hogy az a vége jut a földbe, ahol a p van. A lapát lapos, és az is kapcsolatba kerül a talajjal. Például alapásásnál, ahol az árokásó kapa is szerepet kap. Az ap gyök az alap szóban is kulcs, hisz azzal kapcsolódik a talajhoz az építmény. Tehát a kapa mikor kapál, sűrűn ismétlődő kapcsolatot létesít a talajjal, és közben a növényápolás egyik eszköze is. Hol itt a „szláv” elem? Magyarázható-e a szláv nyelvek valamelyikén ilyen széleskörű bizonyítékáradattal?