KÁPA – Nyeregkápa. Stb. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: vándorszó: latin] A KÁPA is K.P – P.K gyökbővítmény: . KáP – PaK A KÁP fejet jelentett az ősmag(yar)-nyelven, példa rá a KÁPoszta, amely osztható fejet jelent: KÁP OSZTvA. A meghatározásban más dolgokat is felsorolnak, de mindegyik a megFEJelés értelmét hordozza. A KÁPA nyeregfej, egy KAjla KAPAszkodó, fogódzó, amelyre más PAKkot is lehetett AKasztani. A P hangcsoport – ÁPA – a nyeregkÁPA kAPAszkodó a lóra hUPPAnáskor (hippo). Nyerget a parIPÁra teszik. Ősmag(yar)-nyelvi szó, amelyet megörökölt nemcsak a latin nyelv, hanem más nyelvek is. Ez azt jelenti, hogy már az egynyelvűség idején használt eszköz volt, mint KAPAszkodó nyeregfej.
Érdekes az izzadtságos, energiát felemésztő, nagy-nagy nyelvészi kutatások eredménye. A LÓ finnugor, a NYEREG finnugor tőből (halnyereg ??), de annak feje, KÁPÁja latin, a HEVEDER ismeretlen, a KANTÁR török, a KENGYEL finnugor, a HUSZÁR szerb-horvát. Szóval, ez nem semmi.