KAPA, KAPÁL – Kapával megmunkál valamit. A patás állat első lábával kapál. Kapálódzik. Kapkod. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A KAPA a K.P – P.K gyök bővítménye: KaP – PaK. A KAP gyök jelenthet KAPcsolatot, valaminek KÁPját, azaz fejrészét, vagy jutalmat KAPni. Ha a szláv nyelvekben megmagyarázható volna a KAP gyök hangonként, akkor elhihető volna a szláv eredet. A kemény K, a határozott A hang, a tapadó P hang. Az AP gyök lehet műszaki, dologi, tárgyi, a K-val KAPcsol. A P hangnak különleges szerepe van az alaP, taPad kifejezésekben. A cölöP is a földbe hatol, az oszloP is. Jelképesen úgy értendő, hogy az a vége jut a földbe, ahol a P van. A lAPát lAPos, a KAPA lAPja is, és mindkettő KAPcsolatba kerül a talajjal. Például alAPásásnál, ahol az árokásó KAPA is szerepet KAP. Az AP gyök az alAP szóban is kulcs, hisz azzal kAPcsolódik a talajhoz az építmény. A KAPÁnak pak-pak ütéshangja van, tehát a fordított gyök hangutánzó is. A földművelő a KAPÁval odaKAPkodva KAPar. Aki KAPÁlt, az ismeri a mozdulatok jellemzőit. A KAPÁlás odaKAPkodó, vagdaló munkafolyamat. A KA behatolást jelentő gyökszó: a KAn, biKA, KAKAs stb. esetében is, amelyek KApkodó behatolással teremtenek nemi KAPcsolatot. A KAPA is KAPcsolatot teremtve hatol be a földbe. A KAPA szóban az alapértelem a KAPcsolat a földdel. Tehát a KAPA mikor KAPÁl, sűrűn ismétlődő KAPkodó KAPcsolatot létesít a talajjal, és közben a növényÁPolás egyik eszköze is. Nem mellesleg a KApáló mozdulat enyhén ív pályájú, azaz KAjla. A P hangcsoport – APÁ – a fenti szavakban: kAPA, kAPÁl, kAPIsgál, kAPAr. Aki kAPÁl, közben apró lÉPÉsekkel haladva tAPOs, alAPOsan, ÁPOlva a növény tövét. Mi az, ami nem magyarázható meg magyarul a KAPA, KAPÁL szavak, azok hangjai esetében, amiért segítségül kellene hívni a szláv nyelvek valamelyikét, hiszen a szláv nyelvek a KAPA szót innen KAPták?