KANTÁR – A lószerszámnak a fejen levő, a zablát is magában foglaló része. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? török] A KANTÁR szintén K.N – N.K gyökbővítmény: KaN – NaK (n > ny). A KA ősgyökből induló, amely görbületet jelentő szavak töve. A KANTÁR visszafogó, tartóeszköz, a ló esetében visszaTARtó, visszaRÁNTó mivel ebben van a zabla, amellyel irányítják, és fékezik. A KANTÁRos fazekat is a félkör alakú, felRÁNTható, emelhető fogantyúja miatt nevezték így. Ha fordítjuk a szót: RÁNTAK, vagyis a KANTÁR visszaRÁNT. Az NT hangcsoport – ANTÁ – a kANTÁr öltöztet, mint a kÖNTÖs. a szép kANTÁrt, mintha ráÖNTÖtték volna a ló fejére. Ugyanakkor fONTOs irányító visszarÁNTÓ lószerszám. A CzF Szótárt idézve: „Erősen tartani, visszarántani, neki ereszteni a kantárt.” (Kiem. K. S.) A KANTÁR lehet rögzítő, visszatartó, emelő vagy vezető. Használható az ászoknál (gantár), a karos, KANTÁRos mérlegeknél (román cântar = mérleg). De jelentett ez valaha az NT viszonyító páros értelménél fogva, az ősmag(yar)-nyelven, az alaphoz mért emelőt, emelkedőt a zenei hanglétrán, és innen az olasz cantare = énekel, román cântare = ének. Ezek a KANTÁL, emel jelentésű, mára elavult ősmag-nyelvi szóból erednek. Aki KÁNTÁL, az emeli hangját. Az NT páros, mint N.T – T.N gyök: NeT – TeN, a simaságot jelentő NET gyökben az irányított, bonyodalommentességre céloz. A TEN gyök az IsTEN, TENger szavakban a gyakorolt, megfellebbezhetetlen hatalmat. A szóvégi T.R – R.T gyök: TáR – RóT, a TÉRít szóban az irányításra céloz, Ilyen útmutató értelemben volt benne az ősi neszTÓR, menTÓR, ménRÓT, nemRÓT, nemRUT szavakban, amelyek személynévként ragadtak meg és lettek ismertté, de az éneket irányító kánTOR szóban is. A RÓT gyök, utat is jelent, kiRÓTT, rovott, járható sávot. Ezt ma már csak az utódnyelvek használják: route, rutier, strada, Strasse, road, caretera stb. A fent említett török eredet nem áll meg, csak mint közös tőről való örökség van jelen a török nyelvekben. Átfogó magyarázat csak magyar nyelven adható a KANTÁR szóra.