KANDELÁBER

KANDELÁBER – Oszlopos törzsű állványos világítóeszköz, amelynek széles táljában fáklyaszerűen világítóanyagot vagy füstölőszert égetnek. Nagy, díszes karos lámpa. vagy gyertyatartó. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk. latin] A KANDELÁBER is K.N – N.K gyökbővítmény: KaN – NeK. A KAN gyök, emelkedést is jelent, a KAN párzáskor a nőstény fölé emelkedik. Ugyanakkor a KANdeláber széles, bemélyedő tálja a KN páros által képviselt értelem, amelyről bővebben a kanál, kancsó címszavaknál. Az ND hangcsoport – ANDA – a lassú ANDAlgó (nem szított) égés a kANDEláber nyitott világító tűzterében, amely a nyitottságban hasonlatos a kANDAllóra. A LÁtás, azaz a kANDIkálás eszköze, kikANDIkáló lángokkal. A latin nyelvben a CANDEL = gyertya, ez azt jelenti, hogy volt ilyen neve is az ősi nyelvben, s ez a gyertya KANDIkákó lángja, amellyel be lehetett KANDIkáln, lesni a rejtett zugokba, sarkokba. A gyertya lángja csúcsosan, ékszerűen elhegyesedő, de minden lángnyelv is ilyen. A KAN gyök éket is jelent, a hím állat kiKANDIkáló KArószerű elhegyesedő ékét, amellyel behatol és ékes, kellemes érzetet kelt. Ez a párhuzam a lángnyelv által keltett ÉKEs világosságban lelhető fel. A latin CANDE = fehér, ez a fehér KENDŐ nyomán maradt meg a latin nyelvben. A sötétben világító láng és a világos fehér szín, egyező értelmű. A candeLABrum = lámpaoszLOP. A LOP gyök LÁBat is jelent az oszLOP, cöLÖP szavakban. De amit elLOPnak, annak is LÁBa kél. Az L hangcsoport – ELÁ – a kandELÁber, ÁLLÓlámpa, ÉLŐ, tüzELŐ, lángOLÓ vILÁgító fénnyel. A B hangcsoport – ÁBE – a szóban a világosság ÉBErség párhuzama. A szózáró B.R – R.B gyök: BeR – ReB. A BER gyök jelent felmagasodást például a BÉRc szóban. De a hímséget is jelenti a BERbécs (kos) megnevezésben. Az emBER szóban a férfit. A hím (ber) a jelképes csúcs (bérc) elérése végett a nőstény fölé emelkedik. Ebből következik, hogy a LÁBer, láBER jelentése: LÁBra emelt. Tehát mind a szókezdő KAN, mind a szózáró BER az emeltséget is jelenti. Összegezve: a KANdeláber ÉKEs lángja magas LÁBra* emelt, KANDIkÁLÓ, lassan égő lánggal világító ÁLLÓlámpa. Vagy: a KANDELÁBER – KANDILÁB – a sötétben szétKANDIkáló lángoló világító, LÁBra szerelve (kandi = kíváncsi, leskelődő). A világításnál könnyebb ÉBERen maradni. A KANDEL szómegfordított alakja LENKAD, azaz lassú, lankadó égésű. A KANDELÁBER szó a fenti jellemzők sűrítménye. Minden szóeleme magyar. A szóalkotó gyökök, hangcsoportok oda-vissza fordításban értelmes kifejezések, és jelen vannak más magyar szavak százaiban.
*Egy párhuzam: a karalábé nevű növény megnevezésében is jelen van a LÁB gyök: karóLÁBú. A kandeLÁBer is karón, LÁBon áll. E szavakban a LÁB meghatározó értelem.