KANCSÓ

Ősmag(yar)-nyelvi szavak
KANCSÓ – Ivóvíz, bor stb. tartására való nagyobb füles, csőrös edény. [A MÉKSz szerint: ?] A kancsó alapszava a kanna, melyben a na gyök vízre utal (Duna, Majna, Szajna stb.). A kanna füles edény. A ka szógyök az akaszthatóságra utal, mint füles edényre, mely „szabadidejében” ott csüng az agancson. Meglehet, hogy a galileai Kána, melynek nevét még az ősmag(yar)-nyelvet beszélők adták – lévén bortermelő vidék –, ugyanezt jelentette (kana, kanna). A kannában hordják a vizet, bort, a kancsó viszont olyan edény, mely az asztalon áll, és abból szolgálják föl a vizet, vagy a bort stb. Ahhoz, hogy kiönthessen belőle, ferdíteni kell az állását, azaz dönteni kell. Az ncs páros szerepe itt lesz érthető. A kancsalság, szemhiba, ferde nézés, a fancsalság ferde állás. Székelyudvarhelytől nem messzire van egy domboldalra épült falu: Fancsal. Tehát a kiskannát ferdíteni, kancsalítani, fancsalítani kell, hogy kifolyjon a tartalma. E jellemző is jelen van a kancsó névben. Az ncs páros meghatározó tengelye a szónak. Például a – döntsed s öntsél a kancsóból – hangzás szerint: döncsed s öncsél a kancsóból.