KANÁL, KANYÁL – Étel kavarására, merésére, evésére való kerek vagy tojásdad öblös fejben végződő nyeles eszköz. [A hivatásos nyelvészet szerint: ?] Amire nem tudtak idegen eredetet találni, arra ráfogták, hogy ismeretlen eredetű. Pedig a román facaleț meglett volna. Sajna, elszalasztották. A KANÁL K.N – N.K gyökbővítmény: KaN – NeK. A KA ősgyökkel induló szavaknak vagy így vagy úgy közük van a KAjla görbületekhez. A KAN gyökkel kezdődőeknek ÉK szerepük is van, felemelkednek és behatolnak valamibe. A KANál az ételbe és a szájba. A KANalat felemeljük használatkor. A KANÁL, KANYÁL szavak önmagukban hordozzák értelmüket, és a kapcsolódó jelenségek értelmét. A KANYÁllal lehet KANYArgó mozgással, KANYArítva KAvargatni. A KANÁL felKÍNÁLó eszköz. A meregető KANÁLlal szolgálják fel – KÍNÁLják, KÉNÁLják – NEKi, NEKik az ételt. Az N hangcsoport – ANÁ – mutatja szerepét a kANÁl, kÍNÁl, kÉNÁl szavakban. Mélyedést jelent a tekENŐ, csÓNAk, csANAk, kANNA, kENU és más szavakban. Az NY hangcsoport – ANYÁ – a kANYÁllal adja az ANYA a kistÁNYÉrról a kENYÉr mellé kicsINYÉnek az ÍNYÉre való ételt. A KN kötött mássalhangzó-páros a szavak tengelyében állva bemélyedés jelentését viszi be azokba. Példa erre a teKNő, aKNa, zoKNi stb. E két hangnak meghatározó a jelenléte – akár gyökalkotóként, akár, egymástól eltávolodva – sok olyan szóban, amely szintén valamilyen mélyedést leíró. Ilyenek a KaNál, KaNNa, KaNcsó, csóNaK, csaNaK, KemeNce, KaNdalló és mások. De a KaNca, KaN szavakban is jelen van, mind a mélyedés, mind a bemélyedő értelem. A kaNYÁL kapcsolatba kerül a NYÁLlal, NYELvvel. A kaLÁNY – kaNYÁL kapcsolatos a szájjal, evéssel, ízleléssel, ínNYEL, NYELvvel, NYÁLlal, NYELéssel. A kaNYÁLlal, kaLÁNNYAL kaLÁNYol, kaláNYOL, KANYÁLgat. Székelyföldön ma is használatosak a KANYÁL, KALÁNY szavak. Aki gyorsan eszik: – Jó hamar béKALÁNYoltad. Vagy: – Lakodalom lesz, nagyKALÁNY-nyal eszünk. A rendezett körülmények közt élő ember kedvére, KÉNYére étkezik. Otthonában, tANYÁján, az ANYA által készített, tÁNYéron KÍNált KANYalazható ételek mellé KENYeret is eszik. Utolérhetetlen összhang van a teremtés nyelvében. A KANYÁL, KALÁNY a LÁNYOK kezébe való, mert ők jobban KONYítanak a főzéshez. KaLáNY – KaNYáL – LáNYoK hangváz: K-L-NY – K-NY-L – L-NY-K. A LÁNYt úgy biztatják a főzés titkaival való ismerkedésre: Vedd kezedbe a faKALÁNYt! De a kikapós férj asszonyát is: KANYaríccs eggyet a fejire a faKALÁNY-nyal. Az első igazi, összes jellemzőre utaló nevei a KANYÁL, KALÁNY voltak, de a KANÁL, KALÁN is jellemzőket hordozó. KaNáL – KíNáL hangváz: K-N-L – K-N-L. Talán nincs ennél könnyebben magyarázható magyar eredetű magyar szó! A hivatásos nyelvészet mégis ismeretlen eredetűnek tartja, tehát szerintük ezt is „lopkodtuk”, csak még az oly nagy ismerettel rendelkező nyelvészeknek sem sikerült kideríteniük, honnan. Talán épp most izzadnak elmélyülő glaccos kutatás közepette, hogy a világ kb. hatezer nyelvéből, melyikből csórtuk el?