Ősmag(yar)-nyelvi szavak
KANÁL, KALÁN, KALÁNY – Étel kavarására, merésére, evésére való kerek vagy tojásdad öblös fejben végződő nyeles eszköz. [A MÉKSz szerint: ?] Ebből is látszik, mennyire nem érdekelte a szerkesztőket a valós eredet kutatása. A kalán, kalány, kanyál, kanál szóalakok önmagukban hordozzák, úgymond: kínálják értelmüket. A kal körértelmű, a kalánnal kavarnak, kalánolnak az ételben. A kanál eredetileg, és magyarázhatóan: (fa)kalány – kal-lány. Ebből a kal körértelmű: kalányol (kanalaz), kavar, ebből a gyökből indul a kalimpál, kalács stb. A kalányt nyelvvel lenyalják. A kanyál kapcsolatba kerül a nyállal, nyelvvel. A kanállal kínálják az ételt. A (ka)lány, gyökfordítással: nyál, nyel, nyelv, valamennyi a szájjal, evéssel, ízleléssel kapcsolatos: kalányol, kanalaz, kalánnyal, kanállal kalányozás, kanalazás, kavarás stb. Az első igazi, összes jellemzőre utaló nevei a kanyál, kalány voltak. Ismeretlen eredetű? Talán nincs ennél könnyebben magyarázható szavunk!