KAMPÁNY – Társadalmi, politikai célt szolgáló, gyorsított ütemű alkalmi tömegmunka. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: francia < olasz] A KAMPÁNY K.M – M.K gyökre épülő szó: KaM – MaK. A KAMPÁNY a kaláka egy formája, és – bár elcsépelt, rossz szájízt keltő manapság – valaha szép megnyilvánulása volt az összefogásnak. Amint a MEZŐ szavunk a takarást jelentő MEZ gyökből ered, úgy volt egy ilyen értelmű szavunk a KAM gyökkel: KAMPA. Ősmag(yar)-nyelvi eredetét a tengelyében levő MP hangcsoport – AMPÁ – bizonyítja. A kAMPA, pAMPA nyíltszíni termőterület volt, mint ilyen: terményekkel takart szép látvány. A kAMPÁn teremtek a MAKvak (k > g – mag), mivel a földművelés alapfoglalkozása a mAGvak termesztése, ezért nevezték ezeket föld gyerMEKeinek, MAG népének. Ők voltak az első mAGrárok. A KAMPA, MEZŐ megmunkálása a nagycsalád összefogását igényelte. Mindannyian mentek a KAMPÁra KAMPÓkkal (kapa, kasza, karisztoló) KAMPÁNYolni, előteremteni a NYÁmira valót. Amint a MEZŐ élelMEZŐt is jelent, úgy jelenti a KAMpa is a KAMra élelemmel (ham) feltöltésének forrását. A szó ma többnyire az utódnyelvek latin ágazataiban van jelen. Ilyen a francia champ, az olasz, spanyol, portugál campo, de a román câmp is. Az angol, német, holland stb. nyelvek a föld szó módosult alakjait használják: field, Feld, veld. Az MP páros, mint M.P – P.M gyök: MaP – PaM, a MAP gyök kiesett a magyar nyelvből, az utódnyelvekben szétterülés: MAPA. A PAM gyök szétterülést is jelent: PAMlag. Jelent sok szálat együtt a PAMat, PEMete, PAMacs szavakban. A PAMpuska, PÁNkó szavakban duzzadt bőség. A szóvégi P.NY – NY.P gyök: PáNY – NyáP, itt a kemény munkára utal. A PÁNYva kemény, rugalmas, igavonásra is alkalmazott kötél. A kamPÁNYmunkán (mezei munkán) nem lehetett NYÁPickodni, kemÉNYen kellett dolgozni. A fent említett nyelveken a KAMPÁNY szó nem bontható, és azokon átfogó magyarázat a szó keletkezésének lépcsőzetes kialakulására nem adható.
KAMRA – Éléskamra. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: vándorszó: latin < görög] A KAMRA K.M – M.K gyökre épülő szó: KaM – MaK, és kapcsolódik a KAM gyökkel induló szavak értelmi köréhez, ezek közt a kampához. A KAMRA, mint éléstár, rejtek, mások elől eltakart (kam). Valaha a kezdetekkor GAMRAktár (mag – gam), MAGRAktár, MAGtár (innen a magazin), mivel MAGvakat és GUMókat azaz gyümölcsöt tároltak benne élelemként. Az MR hangcsoport – AMRA – a kAMRA szóban telítettséget is jelent. Az AMRA – ARMA hangcsoport-páros ellátottságot, ellátmány bőséget a gARMAda és más szavakban is. Az IMRE, EMRE név ÉRzelMIleg telített, lelkileg gazdag EMbERt jelent. A Bibliában két ilyen név is van ZIMRÁn és ZIMRI, mindkettő ősmag(yar)-nyelvi, és érzelmi jelentésű. Az MR páros, mint M.R – R.M alvógyök: MeR – RáM, „felébresztve” elmondja, hogy a KAMRÁba nemcsak töMÖRíteni lehet, hanem onnan MERíteni is a mindennapi szükséglet szerint. Közben néha kell RÁMolni, RENdet tenni (m > n). A fordítható GAM – MAG szóalakok is bizonyíték az ősmag(yar)-nyelvi eredetre (mag – gam, gumó). Ha a szómegfordítás egyik változatát nézzük: KAMRA – RAKAM, azaz teleRAKAM (rakom). Tehát a KAMra a KAMpán megtermelt MAGvak GUMók GAMrája, MAGtára volt. Ésszerű, hogy mind a latin, mind a görög, valamint fióknyelveik kialakulásukkor vándorszóként magukkal vitték az egyik legfontosabb kifejezést. De tartalmi jelentését, elemeit, a szó kialakulásának fokozatait nem ismerik.