KAMÉLEON, KAMULÉNY – Színét környezete szerint változtató, a gyíkkal rokon, tarajos afrikai állat. [A hivatásos nyelvészet szerint: nk: latin < görög] A KAMÉLEON megnevezés a K.M – M.K gyökből indul: KaM – MaK.
Nem biztos, hogy ez volt az eredeti szóalak, mivel az állat önmagát álcázó – KAM – ÉLőLÉNY. A KAM gyök takar, befed, elrejt értelmű. Lágy hangú változata: ham, hom, a hamu, homok, homály gyökszava. A KAMULÉNY* megnevezés lehetett a valószínűbb. Az M hangcsoport – AMU – a kAMÉleon, kAMUlény színváltozásait bÁMUló, azon ÁMUló ÁMUlata, de a hAMU, hOMOk, hOMÁly szavakban is jelen van takaró értelemmel. A másik értelme az utódnyelvekben jelen levő AMUlett szó, amely védelmet jelentő varázseszköz. Erről az amulett címszónál. A kAMUlény védekezésül azonosul környezete színeivel. Az L hangcsoport – ULÉ – az ámULÓ bámULÓ ámULAta a színváltások láttán. Az M.L – L.M gyök: MuL – LáM, a színek közti lágy átmenet. Az egyik elMÚLása, a szín szétMÁLása, a másik előtűnése: LÁM! Vagy e gyorsan VÁLtozó (m > v) jelenség MÉLtatása. A szóvégi LÉNY, az állat, élőLÉNY. A LEON végződés már görögös. Ezt az állatot az első beszélt nyelven nevezték meg, nem görögül, amely jóval később alakult ki az ómagyar ősnyelv eszező változatából.
/*/ A KAMU-lény megnevezés hasonlóan alakulhatott ki, mint az OROSZLÁN: ERŐS lény, régiesen: URUSZ lény, majd OROSZ lán. Az utódnyelvekben fennmaradt LEON megnevezése hasonló a kaméLEON szóvéghez, amely a LÉNY szó módosult alakja.