KALAPÁCS – Kovácsolásra, ütögetésre használt fémből készült nyeles kéziszerszám. [A hivatásos nyelvészet szerint: szláv] A KALAPÁCS szó szintén a K.L – L.K gyök bővítménye: KaL – LaK. KIP-KOP, KLAPP, KELep. A gólya KELepelés közben összeveri csőrét. A KALapácsolás így annak párhuzama. A körbeütögetést jelenti a KAL gyök. Az L hangcsoport – ALA – szerepe: a kALApács mindig az ALApra üt és kALLÓzó, azaz tömörítő hatású. Aki jól kALApál, az mindig célba tALÁl ütésével. A kALApácsOLÁs dOLOg, csELEkvés. Az L.P – P.L gyök: LaP – PaL, a kaLAPáccsal LAPosítani is lehet, ha jól ödaPALL vele. A P hangcsoport – APÁ – a kalAPÁl, ÉPÍt, lAPOsít, kOPOg, szAPOra, IPArkodó szavakban. Az AP a sűrű kAPcsolat a felülettel vagy a lAPogat szóból, majd az ÁCS, ÁCSiál, ÁCSol. A P.CS – CS.P gyök: PáCS – CsáP, a kalaPÁCSolás hasonló a CSÁPolásnhoz, a kar állandó mozgása végett. A KaLaPáCS – CSáPoLoK hangváz: K-L-P-CS – CS-P-L-K. Az első fémműves, kovÁCS, a Vízözön előtti TUBÁLKAN (héberesítve: Tubálkain) volt – aki első réz- és vasművesként van említve –, és akinek neve magyar hangzású, értelmű, mivel a TUBÁL, azaz DOBOL, BOTOL szó utalt a legjellemzőbb szakmai műveletre, a KALAPÁLásra, a KAN gyök viszont a férfire. Ugyanakkor azt is bizonyítja, hogy a fémeket már korai időkben ismerték az emberek, használatban voltak. Ismerték a RÉZ REZzenő, jó hangzást adó tulajdonságát, a VAS FERŐsségét (ferrum). Tehát nem léteztek a történészek által ma unalomig ismételgetett kőkor, bronzkor, vaskor, legfeljebb helyi, térségi szinten. A nyelv minden hazugságról lerántja a leplet, mert nyelv az igazi történelmet rögzítette, úgy ahogyan lefolyt! A szláv eredetre utalás, minden komolyabb szóelemzést mellőző, meggondolatlan, hiteltelen akadémiai vélemény.