KALÁKA – Nagyobb munka, például házépítés elvégzésére összeállt önkéntes segítő munkaközösség. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: román < déli szláv] A KALÁKA szó a K.L – L.K gyökből indul: KaL – LaK. A székely KALÁKA a legtermészetesebb, állandóan napirenden tartott, KÖRbemenő (kal – kör) segítségnyújtási gyakorlat volt a faluközösségeken belül, sőt természeti csapások esetén, a faluközösségen kívül is. Valaki elhullt állata helyett, egy másik vásárlásához is KALÁKÁban adták össze a segélypénzt. Ha felfújta magát a tehén, de sikerült kivéreztetni (a székely nem evett dögöt), akkor minden család vásárolt a húsból, hogy a kárvallott másik állatot vehessen belőle. Ez is egyféle KALÁKA volt, azaz közös segítség. Ha leégett egy ház, közös KALÁKAmunkával építettek másikat a közbirtokossági erdőből hozott fából. Ha a helyzet úgy hozta, idővel minden segítségre szoruló családra sor KERült. A szó további részei: a LÁ dallamhang. Minden KALÁKA –, annak ellenére, hogy kemény munkát jelentett – élvezetes szórakozás volt. Mai megfogalmazásban: munKAtALÁlKozó, munKAtALÁlKA. Ezt azok tudják a legjobban, akiknek alkalmuk volt részt venni KALÁKA munkában.
Az ÁKA, a TÁK, TÁKA, vagyis AKArati TEVÉKenység rövidült és a KAL gyökkel összeépülő szóalakja, lehetett KALtÁKA, vagy a fent említett munKAtALÁlKA, majd egyszerűsödött KALÁKA szóalakra. A szó az AKArat fogalmi körébe tartozó: AKAr, tAKAr, de a KALAngya is. A székelyeknél a nehéz – s hogy egy kevésbé rokonszenves szóval fejezzem ki: KAmpány (ez is ősmag-nyelvi szógyökök sora) jellegű – munkálatoknál szerveztek KALÁKÁt. Volt kaszálókaláka, takarókaláka, aratókaláka, cséplőkaláka, építőkaláka stb. Székelyföldön, ha több ember egy csoportban áll, viccesen kérdezik: Mi féle KALÁKA van itt? A KALÁKA a segítségnyújtás felKAROLÓ tette. Ezek mindig szórakozásnak tűntek, mert a nehéz munka ellenére, volt kedvük viccelődni, élcelődni, énekelni, és a végén a vacsora után még táncra is perdültek. A KALÁKAszellem a magyarság közt mindenhol jelen volt, de a székelyeknél maradt fenn legtovább, mivel zárt közösségükbe sokáig nem hatolt be a pénz, a birtoklás mindent megrontó mocskos szelleme. A román értelmező szótár, a DEX magyarázata szerint a románoknál a földesúrnak végzett szolgálatot jelentette (DEX, clacă címszó). Kíváncsi volnék a szótárszerkesztők érveire, mivel románul nem bontható, nem magyarázható. Világos a magyar eredet, amelyet csak átvettek a szomszédos népek, és más értelemmel alkalmaztak. Sumérban a KAL, KALA = derék. Ez utalhat a munkára, az összefogásra (karol), a derék emberekre. A KALAG = emberek, népség (g > k). Hasonlít a GÁLA szóra is (kalag – galak), amely tulajdonképpen emberek, népség gyülekezése valamilyen kiemelt (leg) alKALOmra.
KALAMAJKA – Zűrzavar, kavarodás. Gyors ütemű lengyel, ukrán tánc. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ukrán] A KALAMAJKA szó is a K.L – L.K gyökből indul: KaL – LaK. Meglehet, hogy náluk is használatos a szó, de ősmag(yar)-nyelvi eredetére a KAL gyök és a JK kötött mássalhangzó-páros a bizonyíték, amely a dévajkodó, duhajkodó, hajkurász, pajkos szavakban hasonló értelmi párhuzamot ad. A LA daloló ősgyök itt is jelen van, de a tömegre utaló AM ősgyök is. Az AJ gyök AJak, szÁJ, vagy az AJKA, amely tánc közbeni bekiáltásokra, éneklésre is vonatkozhat. A JK páros, mint J.K – K.J gyök: JáK – KaJ alkothatók az aJAK, KAJabál szavak. A gyök alaphangjai jelen vannak értelem meghatározóként a JátéK, JóKedv szavakban. Erdővidéken a lármás csoportosulásra mondják: KALAMÁJKA. A lengyelek, ukránok megörökölték a kifejezést, és egy csoportos táncot neveztek el róla. Ám lehet, hogy a tánc a megnevezéssel együtt ősmag-nyelvi örökségük.