KALÁKA – Nagyobb munka, például házépítés elvégzésére összeállt önkéntes segítő munkaközösség. [bérnyelvész szerint: román < déli szláv] A KALÁKA szó a K.L – L.K gyökből indul: KaL – LaK. A KALáka egy GOL (k > g), űrkitöltő KÖLcsönös alKALmi segítségnyújtás.
A székely KALÁKA* a legtermészetesebb, állandóan napirenden tartott, KÖRbemenő (kal – kör) KÖLcsönös segítségnyújtási gyakorlat volt a faluközösség LAKói részéről, sőt természeti csapások esetén, a faluközösségen kívül is. Valaki elhullt állata helyett, egy másik vásárlásához is KALÁKÁban adták össze a segélypénzt. Ha felfújta magát a tehén, de sikerült kivéreztetni, akkor minden család vásárolt a húsból, hogy a kárvallott másik állatot vehessen belőle. Ez is egyféle KALÁKA volt, azaz KÖLcsönösségen alapuló közös segítség.
Ha leégett egy ház, közös KALÁKAmunkával építettek másikat a közbirtokossági erdőből hozott fából. Ha a helyzet úgy hozta, idővel minden segítségre szoruló családra sor KERült. Erről még alább.
A CzF Szótár leírása a KALÁKA címszónál: „(kal-ó-ka, mintegy gyül-ő-ke, vagy kal-am-ka; V. ö. KALAM); fn. tt. kalákát. Igy nevezik a székelyek azon munkát, melyet többen összeállva gyorsabb munkával, nagyobb erővel végeznek, pl. midőn valakinek buzáját, szénáját az atyafiak vagy szomszédok, vagy jó barátok közös erővel néha zeneszó mellett is betakarítják, miért közös ebédet vagy vacsorát s olykor mulatsággal párosítva is kapnak. Kalákában szántani, gyüjteni, szénát, gabonát hordani, fonni.”
Az L hangcsoport – ALÁ – szerepe: a kALÁkát megELŐzte összegyŰLÉs, tALÁlkozás, megbeszÉLÉs a megsegÉLÉsre. Szükséges volt a közösségi szELLEm, a fALUsfELEk iránti szeretet, tisztELEt, ALÁzat. Utána dALOlva mULAtás, zenÉLÉs, táncOLÁs. A LÁ dallamhang a jókedv kifejezője. Minden KALÁKA –, annak ellenére, hogy kemény munkát jelentett – jókedvvel, élvezettel végzett, szórakoztató tevékenység volt. Mai megfogalmazásban: munKAtALÁlKozó, munKAtALÁlKA.
Az L.K – K.L gyök: LaK – KaL, akár a kezdőgyök, azonos körben LAKÓK közös munkája. KaLáKa – LaKóK hangváz: K-L-K – L-K-K.
A K hangcsoport – ÁKA – a régies tÁKA, mUKA, vagyis AKArati tevÉKEnység. A KAL gyökkel összeépülő szóalakja, lehetett KALtÁKA, vagy a fent említett munKAtALÁlKA, majd egyszerűsödött KALÁKA alakra. A szó az AKArat fogalmi körébe tartozó: AKAr, tAKAr, de a KALAngya is.
A székelyeknél a nehéz munkálatoknál szerveztek KALÁKÁt. Régen volt kaszálókaláka, takarókaláka, aratókaláka, cséplőkaláka, építőkaláka stb. Ezek mindig szórakozásnak tűntek, mert a nehéz munka ellenére, volt kedvük viccelődni, élcelődni, énekelni, és a végén a LAKtató, ízes ebéd, vacsora után még táncra is perdültek.
Székelyföldön, ha több ember egy csoportban áll, viccesen kérdezik: Miféle KALÁKA van itt?
A KALÁKA a segítségnyújtás felKAROLÓ tette. Az életvitelszerű KALÁKArendszer fő KELLÉKE a közösségi egymást segítő érzelemvilág.
KaLáKa – KeLLéKe hangváz: K-L-K – K-L-K.
Évezredeken át működött a Kárpát-medencében, a szűzfoglaló őslakós székelyek közt az egyetlen cikkelyből álló íratlan alkotmány, a KALÁKA, amely kizárta az élősdi életmódot, a bűnözést. A Kárpát-medence őslakói nem építettek elnyomó, kiszipolyozó, rangok szerint rétegződő államrendet, nekik a KALÁKA volt az alkotmányuk.
A KALÁKAszellem még egy ideig hatott az Ázsiából visszatérők által felhígított, foszlányokra szedett őslakosok közt is, de az egy tömbben élő székelyeknél maradt fenn legtovább, mivel zárt közösségükbe sokáig nem hatolt be a pénz, a birtoklás, rangosodás mindent megrontó mocskos szelleme.
A KALÁKA egyféle KAVALKÁLÓ színes forgatag, KAVALKÁD.
KaLáKáVaL – KaVaLKáL – KaVaLKáD hangváz: K-L-K-V-L – K-V-L-K-L – K-V-L-K-D.
A KALÁKÁnak volt egy különleges varázsa, amit a mai ember nehezen ért meg. Egy közösségbe összeforrasztó, összekovácsoló hatás. Ezt azok tudják a legjobban, akiknek alkalmuk volt részt venni KALÁKAmunkában.
A román értelmező szótár, a DEX magyarázata szerint a románoknál a földesúrnak végzett szolgálatot jelentette (DEX, clacă címszó).
Kíváncsi volnék a MÉKSZ szótárszerkesztők érveire, mivel a szó románul nem bontható, nem magyarázható. Csak magyar gyökelemzéssel. Világos a magyar eredet, amelyet csak átvettek a szomszédos népek, és más értelemmel alkalmaztak.
Sumérban a KAL, KALA = derék. Ez utalhat a munkára, az összefogásra (karol), a derék emberekre. A KALAG = emberek, népség (g > k). Hasonlít a GÁLA szóra is (kalag – galak), amely szintén körértelmű, s amely emberek, népség gyülekezése valamilyen kiemelt (leg) alKALOmra.
A latin nyelvbe az etruszkoktól kerülhetett be, és módosul: colectiv, colega (k > g) és más kifejezésekre.
KaLáKa – KoLLéGa hangváz: K-L-K – K-L-G.
Összevethető a kolléga, kollektív címszavaknál leírtakkal. A KALÁKA szó az alapja a latin COLLECtiva (közösség) szónak. A KALÁKA, közös, KALÁK, más szóval: KOLEK TÍVikenység.
KaLáKaTeVő – KoLLeKTíV hangváz: K-L-K-T-V – K-L-K-T-V.
A szóvégi TIVa = TEVékenység, TIVikenység, is magyar szó rövidítése.
———————————–
/*/ Emlékszem, az ’50-es évek elején – amikor már tombolt a kommunizmus – nagyanyám jött haza és mondta, hogy valakinek a tehene felfújta magát, levágták, kivéreztették, a húst a székben feldarabolták, kimérték, és nekünk is kell venni belőle két kilót. A nagyobb családoknak többet. Ezt azért, hogy tudjanak másik tehenet venni. Volt eset, hogy leégett egy családi ház, és még Csíkból, Gyergyóból, Sóvidékről is adakoztak építőanyagra valót. Az építést kalákában végezték el. Megtörtént nálunk: az egyik ember lapáttal a vállán ment az úton, erre a kapuban álló másik ember megkérdezte, hová megy? KALÁKÁba, alapot ásni – volt a válasz. Kinek, te? Mondta a nevet. Állj meg, szerszámot veszek el, s jövök én es. Ezt csak úgy, hogy nem is hívta senki. Csak mert úgy érezte, mennie kell neki is.
—————
Kaszálókaláka: 