KAJSZI – Kajszibarack. [bérnyelvész szerint: vszó: török < ? perzsa]
A KAJSZI úgyszintén K.J – J.K gyökbővítmény: KaJ – JaK. A gyök mutatja az aJAK, azaz szájkapcsolatot. Az ősi AJAK – KAJA, száj – étel értelem. E szó ősnyelvi, a régies KAJSZA = görbe melléknévből ered. Az is névadó jellemző, hogy a KAJSZÁlás, azaz kaszálás idejére érik be.
A CzF Szótár megjegyzése a KAJSZI, kajsza szóval kapcsolatban: „[…] kajsza […] Jelenti a nyárnak előrészét (vagyis a napnak hajlását). A finnben kesä am. nyár. Származéka: kajszi, mely mint nyári baraczk (Apricose) a persa s török nyelvben is eléjön.” Kiem. K.S.
Azok a nyelvek is megörökölték az ómagyar ősnyelvből!
Szintén a CzF Szótár a gyümölcsről: „Így neveztetik a sárga baraczk, mely nyár elején kajszszal) szokott érni, különböztetésül az őszi baraczktól.” Kiem. K.S.
A JSZ hangcsoport – AJSZI – a kAJSZA szó hajlati párhuzamaiban, a bAJSZA, hAJSZA szavakban, és a kasza régi nevében, amely KAJSZA alakú. De van az evéssel a mAJSZOl szóban.
A JSZ, mint alvó J.SZ – SZ.J gyök: JáSZ – SZáJ hangjaiból épül a JÁSZol (jeszik – eszik) szó.
Ugyanakkor van egy székely tájszó, amely szerint, ami magasban van, azt az ember leaKAJSZA, leAKASZJA (leakajsztja). Ez esetben a KAJSZIt a fáról.
KaJSZi – KaJSZa – aKaJSZa hangváz: K-J-SZ – K-J-SZ – K-J-SZ.
A KAJSZI – SZIKAJ fordítás szerint, az élő test alapeleme, SZÍKJA, a testi sejt van általa támogatva. A szervezet KISZÍJja a gyümölcs javát.
KaJSZi – SZíKJa – KiSZíJ hangváz:K-J-SZ – SZ-K-J – K-SZ-J.
A KAJSZI fordítva: ISZJAK. A KAJSZI levét szörpként, de pálinkaként is, ISZJÁK.
KaJSZi – iSZJáK hangváz: K-J-SZ – SZ-J-K.
Lehet elemezni a perzsa vagy török-tatár nyelveken. Felsorolják-e ugyanígy a gyümölcs fő jellemzőit, ha – a bérnyelvészet szerint – ott keletkezett a megnevezés?
A valóság: azokban a nyelvekben való jelenlét ómagyar ősnyelvi örökség, mert a megnevezés még az egynyelvűség idejéből való, amikor a Föld minden pontján értek KAJSZIbarackok.
JSZ – SZJ kapcsolat: a kaJSZit leakaSZJa az ágról.
