KAFFERBIVALY – Afrikában vadon élő, hatalmas testű fekete bivaly. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: < – német] A KAFFER K.F – F.K gyökbővítmény: KaF – FeK. Az állat jellemzőiről a bivaly címszónál van magyarázat. Itt csak a KAFFER jelzőről lesz szó. A KAFFER a FEKete gyökfordított alakváltozatának módosulata: KAFFEr – FEKEte – KEFEte – KAFE – KAFFE. A szóvégi FER gyök ERőt jelentő toldalék. A dél afrikai KAFFERbivalyok és a zuluKAFFERek is színük miatt kapták ezt a jelzőt. Hasonló ok állhatott fenn az etióp FEKEtebőrű emberek, és a KÁVÉ, azaz KAFE (feke, feka) FEKEte (kefe, kafe, kávé) babjai miatti KAFFA vidék elnevezésére. Egy biztos, hogy ez a legősibb nyelven, az ősmag-nyelven történt. A KAF – FAK gyök k > g és f > v hangváltással: VÁG. A VÁG, odaVÁG ütést jelent (cafteala = verekedés románul). A KAFFERbivaly veszedelmes nagyvad, kemény verekedő, megvédi magát az oroszlánoktól, de emberre is támad. Mivel a KAF gyök hangvonatkozású is (kaf, vak, kaffan, vakkan), meglehet, hogy az ökleléskor hallható hang is jelen van, mint névadó jellemző a KAFFer szóban.
KAFTÁN – Keleti népek és ortodox zsidók férfiviseletében: bokáig érő bő fekete kabát. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: vszó: török < perzsa] A KAFTÁN megnevezés a KA ősgyökből indul, amely körértelmű alapszó: KAjla, KAsziba, KAsza, KArol stb. A szó kialakulhatott egyszerűen a: magamra KAPTAM valamit mondásból? Majd így alakult: kaptam – kaptán – kaftán. A K.F - F.K gyök: KaF - FeK, a FEKete szó alapja is. Erdővidéken úgy mondják, ha hirtelen ki kell menni valamiért az udvarra, téli hidegben: Magamra KArintom a hárászkendőt. És jól mondja, mivel az taKARja, átFOGja. A hangváltás lehetőségei érvényesülnek minden esetben, ha szükséges: fog – gof – g > k kof – kaf – f > p – kap – köp – p > b – kab stb. Így lesz: KAFtán, KAPut, KÖPeny, KABát, KACabajka és más megnevezések, amelyek mind az ősmag-nyelv törvényei szerint alakultak ki! A CzF Szótár véleménye: „[…] kaptan mint ruhanemű, melynek gyöke kap már jobban egyezik a kaput szó, sőt magas hangon a köpeny szó gyökével is.” Ennek neve ősmag(yar)-nyelven fogalmaztatott meg valaha, majd örökölték az utódnyelvek. Szintén a CzF Szótárból: „Nyitravölgyében az ott lakó magyarok a posztódolmányt kaftánkának is hivják. Adjon az úr egy kaftánkát, akkora lánycsikának, kihez már legények járcsikálnak.” A KAFTÁN szó FT párosa, mint F.T – T.F gyök: FóT – TóF hangjaival alkothatók a FÓT, FŰT szavak. A FÓT (folt) kapcsolódik a ruhafélékhez. A FŰT melegről beszél, amelyet egy ilyen nagykabát nyújthat. A T hang zöngés párja a D. A FED, FÖD szavak, de még a bibliai papi eFÓD is hasonló jelentésű, ugyanis ősmag-nyelvű szó (elfed). A szóvégi TÁN inkább TÁNY volt a kezdetek idején. Az ÁNY értelemadó gyök, minősítő a dolmÁNY, kacagÁNY szavakban is.
KAKAS – A tyúkfélék hímje. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A KAK gyök az oda-vissza azonos olvasatú gyökök közé tartozó. A hím állatok böKésre utaló KA szógyöke jelen van azok megnevezéseiben: KAkas, biKA, KAn, KAndúr, KAcsér (gácsér, k > g) stb. Az első fiúgyermek neve KAN (eltorzítva Káin). A szláv nyelvekben való jelenléte ősmag(yar)-nyelvi örökség. A K hang, a KA ősgyök jelenti a szóban hímséget, annak fő jellegét, a K, KA, AK, ÉK az, amivel beAKAszt. Egyetlen nyelvben sincs oly összhang a böKés éKét leíró K hang jelenlétében, mint a magyar nyelvben. De az AKA hangnyaláb az AKArat szóban erős elhatározás minden erővel kivitelezését is jelenti. Látni kell egy KAKASt, amint reggel végzi megtermékenyítő munkáját a tyúkudvaron. Egyetlen tyúk sem maradhat ki. Kemény AKArat és képeSSég együtt.
KAKTUSZ – Sivatagos, sziklás trópusi tájakon honos, nálunk dísznövényként tartott levéltelen, húsos szárú, pozsgás, tüskés növény. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin < görög] A KAKTUSZ is KAK gyök az oda-vissza azonos olvasatú gyökök közé tartozó. A növény szúrós tüskéire KA, AK (ak, ék) gyök utal: KAKtusz. Tehát megvan benne az ősmag(yar)-nyelvi nyom. A KT páros a bukta, iktat, laktat, lüktet, stb. szavakban összetevőkre és bizonyos belső tartalomra utal. A K.T – T.K gyök: KoT – ToK hangjaival épülnek a KÉT, KÖT, TOK, TÖK szavak, amelyek szintén valamilyen összetevőkre, tartalomra utalnak. A KAKTUSZ belső bő nedvességtartalmára mutat a TUSZ gyök, mint szóvég. Ez a T zöngés D párjával DU – UD és így neDÜt jelent. A TUSZ – DUSZ – DÚS a lé bőségéről is szól. A TÚSZ a magyar nyelvben zárt belső tartalom, amely ma inkább a külvilágtól elzárt, TÚSZul ejtett fogolyállapotként ismert. Az elzárkózás, zárt állapot még érthetőbb az elTUSSol szóból vagy a TUZok madár zárkózott életmódjából. A TUSakodás egyik értelme a személynek önmagával vívott, önmarcangoló belső harca, küzdelme. A T.SZ – SZ.T gyök: TeSZ – SZőT, hangjaival SZŐTt, SZÖvöTt, TÜZdelt, azaz kötött (textil – teksz) anyagokat jelölünk, amelyek tartalmaznak (mintákat), de szerepük szerint – öltözékként – tartalmat burkolnak. E gyökkel írják a SZETT vagyis (több darabot tartalmazó) készlet szót is. Tehát a TUSZ gyök nem egy odavetett görögös-latinos színező szóvégződés, hanem a növény meghatározó jellemzőjét leíró fontos tartozék. Épp ahogyan az akTUS szóban is jelen van a TUSakodás értelme.