JURTA

JURTA – Nemezből készült favázas kerek sátor. [A MÉKSZ szerint: orosz < török] Mivel a J hang a GY egyik alkotója, így könnyebb kiejtés végett lett kezdőhanggá a J hang. Vagyis a JURTA a GY.R –R.GY gyökből indul: GYuR – RoGY, mivel borítóanyaga gyapjúból GYÚRT, ROGYasztott nemezből készült, azaz gyapjúból GYURTÁk a JURTA anyagát.

Téves elképzelés, hogy a magyar többség JURTAlakó lett volna. Csak a vándorláshoz szokott Ázsiából visszatérők használták csak alkalmi lakóhelyként, és csak vándorló táborozásaik közben. Az egynyelvűség idején már faházakban éltek korábban. Különben nem lennének a fal, falu, palló, polgár, palota stb. szavaink, amelyek jóval régebbiek az Árpád hadainak visszatérésénél. Balkányi Szabó Lajos: Magyar Ősmesék című könyvének 99. oldalán írja, hogy a kánaáni kunok kunyhókban éltek. A JURTA – mint könnyen elkészíthető védett hely – az írott történelem hajnalán volt általánosan használt lakóhely, még a falu kialakulása előtt, az ősi sátorapák idején. Ezt a JURTA kultuszt élvezettel nézik a – magyarokat görbelábazó, asszony és gyermekgyilkosozó, makogó szólopkodósnak minősítő – glatz félék, vagy a bőgatyázó, fütyülős landeszmanok. Mert, hogy ezzel lehet nevetségessé tenni az elmaradott magyart. A kezdetek idején ez volt a legkönnyebben elkészíthető alkalmi, továbbvihető lakhely. Bábel után a széledő emberiség ezt használta mindaddig, ameddig végleg letelepültek. A JURTA a vándorláskor ide-oda JÁRTUkban volt szükséges lakóhely. (B. J.) A szó magyar eredetére bizonyíték a szóban levő RT páros, amely tulajdont képező kijelölt helyek megnevezéseinek meghatározó hangpárosa is: birtok, érték, kert, zárt stb. Az R.T – T.R, mint jellemzőt rejtő alvógyök: RéT – TéR, azt sejteti, hogy minden JURTA körül kellett lennie egy kis TÉRnek, RÉTnek, amelyre a életTÉRként szükség volt. Tehát a JURTÁk nem voltak egymásra zsúfolva.