JURTA – Nemezből készült favázas kerek sátor. [A hivatásos nyelvészet szerint: orosz < török] A JURTA szó a J.R – R.J gyökből indul: JuR – RaJ (j > gy). Mivel a J hang a GY egyik alkotója (gy = dj), így könnyebb kiejtés végett lett kezdőhanggá a J hang. Eredőként a műveletet híven tükröző GYuR – RoGY gyök adja vissza valós értelmét, mivel borítóanyaga JÚHGYapjÚból GYÚRT, ROGYasztott, nemezből készült. Tehát gyapjúból gyepálva GYURTÁk nemezve*, verve a JURTA anyagát. Mégis van szerepe az értelem kidomborításában a J hangnak is. A JURtából RAJzottak ki a vándorlók utódai, a kis RAJkók. A JURtát JÁRtukban vihették egyik helyről a másikra. Az RT hangcsoport – URTA – jelen van a gyURTA szóban, amely a nemez elkészítésének módja. A jURTA, vándorláskor ide-oda jÁRTUkban volt szükséges lakóhely. A vándorló minden bIRTOkában levő ÉRTÉkes tárgyát a jURTÁban tARTOtta. A szóban levő RT páros, amely R.T – T.R alvógyök: RéT – TéR, azt sejteti, hogy minden JURTA körül kellett lennie egy kis TÉRnek, RÉTnek, amelyre életTÉRként szükség volt. Tehát a JURTÁk nem voltak egymásra zsúfolva. Az eredet ősnyelvi, és csak magyar nyelven magyarázható. RT – TR: a juRTa hajdan a baTRánok, sáToRapák, saTRapák idején használt lakóhely volt. A JURTA – mint könnyen elkészíthető védett hely – az írott történelem hajnalán volt általánosan használt lakóhely, még a falakból álló falu kialakulása előtt, az ősi sátorapák idején. Később, de még az egynyelvűség idején már faházakban is éltek a letelepedett, gazdálkodó emberek. Különben nem lennének a fal, falu, palló, polgár, palota stb. szavaink, amelyek jóval régebbiek az Árpád hadainak visszatérésénél. Balkányi Szabó Lajos: Magyar ősmesék című könyvének 99. oldalán írja, hogy a kánaáni kunok kunyhókban (kunház) éltek. Mérhetetlenül téves elképzelés, hogy a magyar többség ázsiai JURTAlakó lett volna. Ázsia nyelvvesztő terület volt a nagy keveredés miatt. Minden vándorló nép elveszítette ősi nyelvét és menthetetlenül keveredett. A nyelvet megőrző főtörzs mindig itt székelt a Kárpát medencében, kunyhókban élt, és soha nem hagyta el ősi lakhelyét, amelyet teljesen kitöltött. A JURTÁt csak a vándorláshoz szokott Ázsiából visszatérők használták, s csak alkalmi lakóhelyként, és csak vándorló táborozásaik közben. Hazatérve újból kunyhólakók lettek, bár vannak leírások, hogy egy ideig még őrizték azokat udvaraikban tároló helyként. Az ősnyelvet megőrző nép, a szkíta fő törzs, székita volt, azaz egy helyben székelő, az ősi tüzet, hagyományt, tudást, szokásokat, viseletet, mintákat, dalokat, regéket, legendákat, mondákat, meséket őrző, amely itt a Kárpát medencében, kunyhókban élt kezdettől fogva, és ide tértek vissza több ízben az ideiglenesen Ázsiában vándorlók, akik ott soha nem vertek mélyreható gyökeret. Atilla, Árpád nem betörtek ide, hanem üdvözlő szóval érkeztek, főtörzsbeli székelő, székita, szkíta rokonaikhoz. A székelyek ez okon –, az ősi föld őrzése okán – élveztek előjogokat a Magyar Királyságban. Akik Ázsiában a JURTAlakók közt keresik a magyarság ősi gyökereit, tévúton járnak, és a hazudozók malmára hajtják a vizet. Persze ez az irányzat mára jól működő, jövedelmező üzletté nőtte ki magát.
/*/ A NEM tagadószó, a szembehelyezkedő állapot beszédben kifejezése. A NEMezés az érvek visszaVERése. A NEM szót kísérhette asztalra csapó döndülés is, mivel ez jelen van –kemény hangú, ÉRVelő párbeszéd esetén – a visszautasító NEMleges álláspontot nyomatékoló, ököllel asztalra VERő mozdulatban is. Az ősnyelvben ez okból a VERést NEMezésnek nevezték. A NEMEZelés műveleteinek egyike a VERés, döngetés, így alakult ki a NEMEZ megnevezés, mivel a NEMEZkészítés VERési művelettel készül.