Jókai Mór, belgiumi népszerűsége okán, egy alkalommal meghívást kapott író-olvasótalálkozóra egy ottani vallon közösség részéről. Jókai valamivel a kezdés időpontja előtt érkezett a terembe, és a jelenlévőknek udvariasan bemutatkozott:
– Jókai Mór vagyok – mondta, ám senki nem reagált a név hallatán, s az író ettől nagyon feszélyezve érezte magát.
A pontos időben megérkeztek a szervezők, melegen üdvözölték a kitűnő írót, majd bemutatták a közönségnek is, persze nevét francia olvasatban ejtve:
– Kedves közönség, mély tisztelettel üdvözöljük körünkben a híres magyar írót, Morisz Zsokét!
Jókait mindenki Móricnak szólította, mivel ez volt a rendes neve. Nem is képzelhette el másként. Ám Tóth Lőrinc ezt nem vette figyelembe, és Jókait leveleiben így szólította meg: „Kedves barátom, Mór!”.
Jókai viszonozta, Tóth Lőr úrnak címezte a leveleit, és a megszólítást így írta: „Kedves barátom, Lőr!”
Laborfalvi Róza, Jókai felesége otthon énekes szerepeire készülve sokszor skálázott, és az kihallatszott az utcára. Jókai ilyenkor mindig odaállt az ablakhoz, és integetett a szomszédoknak. Róza asszony észrevette ezt, és egyszer aztán kíváncsian megkérdezte:
– Miért integetsz a szomszédoknak olyankor, amikor énekelek?
– Azért, mert különben még azt hihetik, hogy verlek – mondta az író csendes humorral.