JOBBÁGY – Hűbéri alattvaló. [jobb] A JOBBÁGY szó a J.B – B.J gyökből indul: JoB – BaJ. A JOBbágy a gazdasággal járó BAJok, gondok megoldásában élte életét. A megnevezés ősi, és a kezdetek idején nem volt valamely főség iránti alárendeltség értelme. Székelyföldön a gazdasággal járó gondokat ma is BAJ szóval nevezik: reggeli BAJ, estéli BAJ, az állatok, a ház körüli teendők ellátása, elvégzése. Ezek a JÓ BAJok, JOBB BAJok sorába tartoznak. Az volna rossz előjelű nagy BAJ, ha nem volnának ilyen BAJaik, mert az koldusszegénység. Az ősiségben a JOBbágy a saját gazdaságának ura volt, mai szemmel magánvállalkozó gazda.
Arra következtethetünk, hogy a JOB – BAJ gyök az ősnyelvben: munka, munkavégző értelmet hordozott. Így a JOBBÁGY összetett szó, a földet művelőt, munkálót, a földművest jelentette: JOB = munka, BÁGY = föld. Együtt: JOBBÁGY = földmunkáló, földműves. Tehát a JOBBÁGY összetett szó a művest és a földjét is jelentette.
Némely utódnyelvben a JOB gyök munkát jelent ma is, az pedig ősnyelvi örökségük. A bibliai JÓB neve, amely nem héber, hanem ősnyelvi név volt, más egyéb mellett ezt is jelentette. JÓB saját gazdaságában dolgozó gazdaember volt.
A B hangcsoport – OBBÁ – a cél, mindent jól megoldani, jOBBÁ tenni, ha baj van, ABBÓl kilÁBAlni. Ősszel számba vették: EBBŐl ennyi, ABBÓL annyi lett. Addig, ameddig a székelyeknél minden közös volt, nem voltak nagy bajok, csak az időjárás viszontagságai. A hŰBÉri rendszer hozott igát a nyakukra, amikor a király némelyeket kiemelt, magasabb rangra emelt közülük. Addig egység volt, a rabonbán, a lófő sem volt módosabb a többinél.
A B.GY – GY.B gyök: BáGY – GYáB, jelentett a jól megművelhető, BÁGYasztható termőföldet, amelyet GYÁBok, vizes árkok segítségével öntöztek. A GYÁB jelentett még enyhén mélyülő lankás lejtőt is. A BÁGY gyök az alföldi és erdélyi HortoBÁGY nevekben a jól megművelhető kertgazdálkodásra (kert = hort) alkalmas BÁGYadt, porhanyós földet jelenti, amely JÓl BÁGYasztható, azaz művelhető. Ugyanígy az udvarhelyszéki BÁGY falu nevében is.
A JÓ BÁGY = jó föld, a JOB = gazda, munkás, JOBBÁGY értékes, tehetséges földművelő volt valaha. Ezek a JOB, azaz dolgozó BÁGYolók, földművelők kitűnően értettek a BÁGYoló munkához. Sokkal JOBBAn, mint más népek, JOBB a többinél: JOBB BÁGYok, mint szabad földművelők művelték kitűnően a felszáradó Kárpát-medencei földeket.
Később, Árpád bejövetele után kialakuló rangosodási fertővel átalakult a JOBBÁGY megnevezés mögötti tartalom, már keserűbb háttéri értelmet hordozott. Ennek ellenére a JOBBÁGYi teher talán fele sem volt a mai iparosított világ munkásainak terheinél.
A JOB gyök lágy J hangjának az erős R hangra váltásával létrejön a B.R – R.B gyök: BaR, BeR, BiR, BoR, BuR – RaB, ReB, RiB, RoB, RuB változataival. A zöngés – zöngétlen b > p váltással a P hangos gyökváltozatok, köztük a PAR, POR és mások. Folytathatjuk: p > f – FARm, b > g – GEReblye, RÖG stb.
A teremtés szerint az emBER a földből vétetett. A BÍRtok szó is kezdetben csak földet jelentett, a BIRodalom is földterület értelmű. Földkapcsolatú a BÉR, BÉRes tárgykör. A földműveléshez jámBOR háziállatok kellenek. A BORona földet puhító, BÁGYasztó eszköz. A germán nyelvutód holland nyelvben a BÚR földművelőt jelent.
Mivel az ősnyelven kezdetben BOTolásnak, RÁBotolásnak, ROBotolásnak nevezték a mezei munkát, így ráillett a BÁGYon ROBotolóra a ROBBÁGY megnevezés is.
Az utódnyelvek által megörökölt, használt szavakból kikövetkeztethető, hogy, létezhettek a ROBBÁGY – GYABBOR, RUBBÁGY – GYABBUR megnevezésnek is az ősnyelv szétágazó tájnyelveiben.
Román nyelven a jómódú gazdát CHIABURnak nevezik. E szó románul – bármely bontásban elemezzük – értelmezhetetlen. Tehát ez ősnyelvi örökség a román nyelvben. A CHIABURokat, GYABURokat, a JÓl gazdálkodókat üldözte kulákként a kommunista vezetés.
A GYABBUR – RUBBÁGY – JOBBÁGY kezdetben azonos értelmű volt: a BÁGYok, GYÁBok PORhanyós, jól ROPanó (rop – rob) földjének, a BÁGYnak JOB megművelő gazdája. Vagyis a JOBBÁGY megnevezés kezdetben a termőföldjét jól művelő, JÓl BÁGYasztó gazdát jelentette.