Magyar szógyökök a román nyelvben
JILAVA – ZSILAVA, Románia hírhedt vizes börtöne a vizes helyről kapta nevét. Valaha a XIII. század, a tatárjárás előtt ott élő, az ősmagyar nyelv egy változatát beszélő kunok hátra maradt nyelvi öröksége annak a helynek megnevezése, ahová JILAVA épült. Ez, és még más fennmaradt megnevezések annak bizonyítékai, hogy a tatárjárás utáni tömeges román betelepülés előtt ott magyar nyelvű nép élt, akiket a tatárok pusztítottak ki, de az életben maradottaktól a betelepülő románok átvették a helyeknek, azok tulajdonságainak, jellemzőinek megnevezéseit, és mai napig, mindennap folyamatosan használják nyelvükben. Ezt igazolnák a: JILAV – nedves, nyirkos, JILĂVEală – nedvesség, nyirkosság, JILĂVire – nedvesedés, JILĂVi – nedvesedik, JILĂVit – nedvesített szavak is, melyek a magyar ZSI ősgyökre épülnek, mint a JILip – ZSILip, faúsztató, vagyis fák, rönkök úsztatása végett ZSILippel szabályozott vízmagasság, a hegyi patak zúgó, ZSIbongó hangjának utánzásából ered a magyar ZSIL gyök, mely kötődik a vízhez, a Déli-Kárpátok beli ZSIL folyó is ilyen okon neveztetik ezen a néven.