JÉRCE – Fiatal, még nem kotló növendék tyúk vagy hasonló szárnyas. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A JÉRCE J.R – R.J gyökre épülő szó: JéR – ReJ. A J hang úJ, ifJú jelentésű, ÉR – ERő, életERő, ERedet. A JER > GYER mindkettő hívó szó, amellyel a kicsiket a felnőtt követésére ösztönzik. Ezek szókezdő gyökszavak a GYERmek, JÉRce, JERke szavakban. A szó előbb lehetett JERSZE, amely a jere sze, gyere sze, jöszte sze hívószavak módosulata nyomán vette fel végső C hangos mai JÉRCE alakját. A CE becézés is. Az RC hangcsoport – ÉRCE – a határozott fejlődést jelenti a szóban, a sERCEnő, ÉRCEs életERőt, a felmagasodó bÉRCEk felé tartó növekedést. A mÉRCE emelkedésre ösztönöz, a pERCEk az idő részecskéi, összetevői, a dERCE a nagyobb magvak apró darabjai, a fÉRCElés ideiglenes megoldás, mivel a végtermék elkészítésének folyamatához tartozó. Az RC páros, mint R.C – C.R gyök: ReC – CeR, a kicsinység, vékonyság megjelenítője a RECe, CÉRna szavakban. Lehet keresni: szláv nyelveken a szó kialakulásának lépcsőzeteit.
JERKE – Egy évesnél fiatalabb nőstény bárány esetleg kecske. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint:szlovák vagy ukrán] A JERKE J.R – R.J gyökre épülő szó: JeR – ReJ. A magyarázat a JERKE esetében is ugyanaz, mint JÉRcénél, kivéve az RK páros más árnyalatú jelentését. Az RK hangcsoport – ERKE – a bIRKA, csIRKE, sERKEn szavakban, úgymond a növekvő „pályán” marad. A jERKE a bIRKA kicsinye, és ugyanúgy sERKEn, növekszik, mint a gyERKŐc, lURKÓ, csIRKE, vagy az IRKÁban a betűk sokasága, pIRKAdatkor a világosság, szURKOlással a csapat ereje, ERKÖlcsös életvitel nyomán a tisztelet, sARKAllással a teljesítmény vagy a szüntelen növekvő vARKOcs hossza. Az RK páros, mint R.K – K.R gyök: RoK – KöR hangjaival alkothatók a a ROKoni KÖR szavak, amelyek a kis JERKÉt KÖRülveszi. Most az akadémiai nyelvészek által a zárjelben megadott szlovák vagy ukrán nyelvi kifejtésre is kíváncsiak volnánk.
JÖN – Felénk, a beszélő felé közeledik. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint:finnugor] A JŐ – ŐJ (ej, aj) ősgyök. A J hang a Jár J hangja. Ha hosszú Ő-vel ejtjük, akkor nincs is szükség az N hangra, ez esetben az Ő az egyes szám, harmadik személye: Ő. Egyetlen kéthangos szóban elmondjuk, hogy Ő JÖN ide felénk – JŐ. Ez a megtörténhető dolgok közt a Jók közé tartozott. Az Ö az ÖrÖmkÖdés ösztöni kifejező hangja. Ha a JÖN szóalakot ejtjük: JÖN, akkor Ő is, éN is jelen vagyunk a szóban: Ő JŐ éNhez, ÖNagamhoz – JÖN. Ahogy közeledik, egyre NŐ, nagyobbodik: JÖjJÖN, NŐJön. A haJNal is JÖN, érkezésével NŐ, NÖVekszik a világosság. Az utódnyelvek némelyikében az N.V – V.N gyökkel: NöV – ViN fejezik ki azt, amit a magyar nyelv a JÖN, jöVENd szóval. Olaszul VENire, VIENe, arriVANdo, spanyolul VENir, VIENe, románul VENire, VINe, franciául VENir, VIENt és mások. Ám a magyar szóba egy helyre sűríthető az érkező, JÖVő, JÖVendő, vagy a jöVENdő kedVEs VENdég értelme is: JŐ VENdég, JÖVENd, NÖVend az örömünk.