A szavak, megnevezések kialakulásakor mindig az első benyomás külalaki képe, láttatott, látható jellemzők, épültek be a rögtönzött névbe. Majd később többi más jellemző folyamatos felismerése nyomán kiegészült a pótlólagos jellemzőket leíró, kifejező gyök-hangcsoport elemekkel. Emberek, élőlények esetén viselkedési vagy életmód jelenségeit leírókkal. E nyelv oly aprólékos pontossággal megtervezett, mint az élő szervezet. Valóságban az is – élő, mozgó, lélegző, szószülő nyelv. Szavai, nevei, megnevezései, alkotó hangjaikból összeálló nyelvelemeikben rejtik: jellemzők, hajlamok, adottságok, képességek, érzelmek legfinomabb árnyalatait, rezdüléseit.
E nyelvjelenségek, a kifejezés hangjainak átcsoportosításakor csillannak fel, mutatkoznak meg.
Gyöknyelvészeti elemzéseknél figyelembe veendők a rokonhangváltások: mássalhangzók zöngés-zöngétlen, kemény-lágyított változatai, valamint az eszező jelenség. A teremtés ősnyelvi, azaz a mai magyar nyelvi szövegben a lágyított mássalhangzók, latin betűkkel: GY, LY, NY, TY, árnyaló, finomító szerepet töltenek be. A GY hang a D és a lágyító J együtthangzása: GY = DJ: tuDJuk, tuGYuk, nyomatékkal: tuGGYuk.
Gyöknyelvészetben nincs köznyelvi, városi helyes és népnyelvi, tájnyelvi helytelen. A tájnyelv épp oly helyes, mint a közbeszédként használt városi nyelv. Aki magyar nyelvről mélyebb ismeretet akar, tanulja meg a tájnyelveket is. A tájnyelvek a nyelvi gazdagság, sokszínűség, érzelmek árnyalatainak, halvány rezdüléseinek legpontosabb kifejezői. A közhasználati nyelv e szempontból csak bénán kullog nyomában.
A tájnyelveknél él az ősi szabály: ahogyan ejtjük, úgy írjuk!
Példaként: a menni ige a hivatásos ősnyelv kutatók szerint a MEI (mej) gyökből ered. E gyök ma is használt Erdővidéken: megyek = mejek, menyek. A barcasági csángóknál: menek. Arad környékén, Kisiratoson megyek = mék.
A V.J – J.V VeJ – JöV gyök is része volt a szókincsnek. Bizonyíték a jövök ige kisodródott társa: jövök – vejek. További bizonyíték: az utódnyelvek némelyikén: VEJ, WAY = út. Alföldön, Délvidéken jön = gyün, jövök = gyüvök.
Növények és terméseik neveiben: külalaki jellemzőik, és az elfogyasztóra hasznos hatásuk:
PÓNYIK – a PÓNYIK alma nevében utóérési jellemzője. Idővel PONYul, PONYIK, puhul. Előbb a KÖPENYE kívül NYOPIK. Nem kizárható e szóváltozat léte sem, mert a GYOPár nevében is tapintási puhasága rejlik. Ugyanígy PONYIK a LASPONYA is, amely szintén PONYULÁSI folyamaton megy át. A KOPONYA is kemény, jelképesen s valóságban is, aztán lassan a benne levő elmei képesség érik, PONYIK észérlelő, ÉSZ-TANító iDŐK, ész-teen-dők, esztendők nyomán.
PóNYiK – PoNYiK – KoPoNYa – KöPeNYe hangváz: P-NY-K – P-NY-K – K-P-NY – K-P-NY
LaSPoNYa – PoNYuLáS hangváz: L-S-P-NY – P-NY-L-S
MÁK – névben többes számot, MAgvaK sokaságát szóvégi K hang mutatja: soK MÁkoK vannak benne. De fordítva a szót: MÁK – KÁM, látható, a MÁK makvak rejtve, védetten KAMu, alvó, KUMáló állapotban, sötétben, takarva, akár a KAMion rakománya. A MÁK, altató hatású, KUMálást, alvást segítő. Tehát fő jellemzői nevében találhatók.
LEVENDULA – bérnyelvész szerint latin, ám neve magyarul beszél. Mutatja, céllal teremtetett! Nevében tömöríti fő jellemzőit. Nincs más növény, amely neve hangjaival, ily bőséggel körülírná önmagát: LEVINDULA – ALUDNIVEL.
Első hatása, LEVEgőben ILLÓ, nyugtató illata, jó ALUDNI VELe, illatfelhőjében.
Második észlelt hatás: LEVÉN DÚLÓ, azaz ható leginkább. Főként IVÓ–LEVÉN DÚL, IVÓLÉN DÚL hat. De fürdővizén, szintén LEVÉN INDUL be a szervezet idegrendszerében egy jótékony nyugtató, idegi egyensúly helyreállító folyamat.
LeVeNDuLa – iVóLéN DúL – LeVéN DúLó – aLuDNi VeLe hangváz: L-V-N-D-L – V-L-N-D-L – L-V-N-D-L – L-D-N-V-L
Jó aludNIVELe. NIVEL – e szónak az ősnyelvben szintVONAL, főleg víz, folyadék LEVÉNek nyomán maradt VONAL értelme volt. Bár e szó nincs jelen a mai magyar nyelvben, de felleljük utódnyelvekben az említett jelentéssel. VONAL – LEVÉN – NOVAL – NIVEL, a hangváz bizonyít.
NiVeL – VoNaL hangváz: N-V-L – V-N-L
A szintVONALAD, a NIVELED nem szabad LEVINNED egy észszerű szinten alul.
NiVeLED – VoNaLaD – LeViNNeD hangváz: N-V-L-D – V-N-L-D – L-V-N-D
ALUDNI VELE, illatával jó, kellemes, egyenletes szintVONALÚ az ALUDvás. Nem DÚLÁ fel az ALUDvás nyugalmát.
De mást is találunk e névben. LEVEN – NEVEL átfordítás mutatja: e növény LEVÉN NEVEL. Azaz VELE ELŐNEVELED szervezetedet, idegrendszeredet a nyugalomra. Már kezdettől beINDULA VELE, tőle egy jótékony hatás.
LeVeNDuLa – eLőNeVeLeD – iNDuLa VeLe hangváz: L-V-N-D-L – L-N-V-L-D – N-D-L-V-L
A levenDULA idegi, hangulati elláGYULÁst (d > gy) előidéző. Ám – mint minden a teremtésben – ellenkező hatást is kivált, ha szükséges, lehet jó értelemben GYULAsztó (gyullasztó), felDÚLÓ, LENDÜLŐ hatást kiváltó is.
LEVENDULA NÖVELENDI serkenti az érzéki ingerhatást, ha NŐVEL van a férfi, LÉVÉN DÚLÓ mindkettőjük érzékeire. A LEVENDULA illatától felÍVELENDEL, ÍVELŐDNÉL testileg, lelkileg. LEVENDULA hatása pihentető alvásban, utána a test LENDÜLŐVÉ válik, LENDÜL VELE. NŐVEL (nej) ALUDVA, termékeny szaporító kéjhatást NÖVELENDI.
LeVeNDuLa – íVeLőDNéL – íVeLeNDeL – LéVéN DúLó hangváz: L-V-N-D-L – V-L-D-N-L – V-L-N-D-L – L-V-N-D-L
LeVeNDuLa – NőVeLeNDi – NőVeL aLUDó – LeNDüLőVé hangváz: L-V-N-D-L – N-V-L-N-D – N-V-L-L-D – L-N-D-L-V
Érzelmileg, érzékileg addigi VALÓDNÁL, magasabbra LENDÜLVÉN, LENDÜL VELE tested.
LeVeNDuLa – VaLóDNáL – LeNDüLVéN – LeNDüL VeLe hangváz: L-V-N-D-L – V-L-D-N-L – L-D-L-V-N – L-N-D-L-V-L
A LEVENDULA, ráNEVELENDI tested megnyugtató szintre, simítod, NIVELÁLOD érzelmi-testi egyenetlenségeidet.
LeVeNDuLa – NiVeLáLoD – NeVeLeNDi hangváz: L-V-N-D-L – N-V-L-L-D – N-V-L-N-D
LEVENDULA kezeléssel ELEVENEDEL, VELE INDUL a gyógyulás. LEVENDULÁval ALUDVA, ELEVE jó INDULÓ leszel.
LeVeNDuLa – eLeVeNeDeL – VeLe iNDuL – eLeVe iNDuLó hangváz: L-V-N-D-L – L-V-N-D-L – V-L-N-D-L – L-V-N-D-L
MANDULA – a bérnyelvészet latin nyelvből eredezteti, holott a gyökelemzés igazolja eredeti ősnyelvi, azaz magyar eredetét. A MANDULA magvak nyugtató hatása ismert. A gyógyászat többféle INDULÓ betegség DÚLÁsa ellen ajánlja megelőzésként. Hasonlóan felerősítő, LENDÜLŐ hatást kiváltó, mint a levendula. A különbség: egyik levével, illatával, párlatával, a másik a magvaiban rejlő hatóanyaggal, ALMODON fekve, segít ÁLMODON. A MANDULA neve is átfordítva válik beszédessé, igazoltan ősnyelvi eredetűvé, magyarrá: MANDULA – ALUDNAM.
MaNDuLa – aLuDNáM – aLMoDoN – áLMoDoN hangváz: M-N-D-L – L-D-N-M – L-D-N-M – L-M-D-N
Magvainak vitaminjai, tápanyagai szívgyógyszer, bőrápoló, INDULÓM, LENDÜLŐIM életjelenségeim elevenítői.
MaNDuLa – iNDuLóM – LeNDüLőM hangváz: M-N-D-L – N-D-L-M – L-N-D-L-M.
Hosszas kúrával DOMOLAN, nyugalomban érzed magad, mintha – jó értelemben – tested ellazultan MÁLLADNA. Nyugtató, mintha a kellem hullámain ringatna, s elzsongítva átALUDNÁM az éjt kellemes, altató DALLAMÁN. Ősnyelven a DILI szó boldog, szerelmes állapotot is jelentett. A MANDULA segít javítani az én DILIMEN.
MaNDuLa – DoMoLaN – MáLLaDNa hangváz: M-N-D-L – D-M-L-N – M-L-D-N
MaNDuLa – aLuDNáM – DaLLaMáN – DiLiMeN hangváz: M-N-D-L – L-D-N-M – D-L-M-N – D-L-M-N
Utódnyelvi nevei: angol ALMOND, német MANDELN, holland AMANDELEN, azonos hangvázra épülnek.
MaNDuLa – aLMoND – MaNDeLN – aMaNDeLeN hangváz: M-N-D-L – L-M-N-D – M-N-D-L-N – M-N-D-L-N
Az észak-germán nyelveknél kis eltérés az R hang: svéd MENDLER, dán, norvég MANDLER, izlandi MÖNDLER.
MaNDuLa – MeNDLeR – MaNDLeR – MöNDLeR hangváz: M-N-D-L – M-N-D-L-R – M-N-D-L-R – M-N-D-L-R
Érdekesség: MANDULA hangvázához hasonló LIMONÁDÉ hangváz. Bár teljesen eltérő tartalmúak, mégis hatásaiban azonos, testet fellendítő az eredmény fogyasztásuk nyomán. MANDULA kiváló B1-, B2- és B6– és E-vitamin-forrás. A citromból készülő LIMONÁDÉ pedig C vitamindús.
MaNDuLa – LiMoNáDé hangváz: M-N-D-L – L-M-N-D
BURJÁN – bérnyelvész: szláv. BURJÁN szó B.R – R.B gyök bővítménye: BuR – RoB. E gyökkel alkotható: BŐR szó, REBeka név: szép BŐRű, KEBlű lány. Népi nyelvben: kiBURran, ROBban társa, a bőség kitörését írja le. A BURján termő földBURokból, kiBURranó, talajt beBORító, BURkoló hasznavehetetlen, élősdi RIBancnak tűnő, igen gyors növésű, sűrűsödő növényösszesség. URJÁ hangcsoport eRőtelJes, gyors növekvést szemléltető: bORJÚ, csERJE, gERJEd, sARJAd, vIRJAd szavakban. Az R.J – J.R alvógyök: RaJ – JáR, tömeget, mozgást leíró. A BURJÁN valóban BUJÁN nagy RAJban, sűrűn növő gyom. ElBURJÁNzik szó túlsűrűsödés. Ember bőrén, régiesen: BŐRJÉN lehet ártó (csalán, csihány). Ennek főzetével az ember lánya, NŐJE BŐRét kellemesen ápolja. Szóvégi J.N – N.J gyök: JáN – NőJ, JáNY – NYáJ.
BuRJáN – BőRJéN – NőJe BőRe hangváz: B-R-J-N – B-R-J-N – N-J-B-R
Özönvíz előtti Földön nem voltak gyomok, hanem buJÁN növő, gyümölcstermő hasznos növények, és az emberek is hosszú életet éltek. A JÁN gyök a JÁNos névben JÁNYos szelídséget, JÓságot jelent. Ugyanakkor: JÁN – GYÁN – GYÁM. A nyelvben sosem rögzültek valótlanságok. BURJÁN – JÁNBUR átfordítás mutatja, hogy a sok mérgező BURJÁN közt van JÁMBOR gyógyító növény is. A JÁNYok, nők számára NYÁJas hatású, kedvező a BŐR BÁRsONYosságának megőrzésében. BURJÁN rostjában, erében, ÉRJÉBEN rejt kitűnő festékanyagokat. Nem szláv eredetű, hanem ősnyelvi.
BuRJáN – JáMBoR – JáNYBőR – éRJéBeN – eReJéBeN hangváz: B-R-J-N – J-M-B-R – J-NY-B-R – R-J-B-N – R-J-B-N
BOJTORJÁN – is BURJÁN, BOjtoRJÁN, nagy levelű gyom, lila, fészkes virágzatú, szúrós, mindenre tapadó termése. Bérnyelvészek szerint, török eredetű szó. Fő névadója: BOJT van ORJÁN. BoJ – JoB gyök, de a szóban levő JT páros is takarhat egy – testi BAJra alkalmazható, elfOJTÓ, egészségJOBBító, OJTÓ (oltó) – hatást. A növény nevét azért is kapta, mivel virágzáskor BOJTszerű szirmok vannak ORJÁN, ROJT van a BOTJÁN. Ez sem véletlen, mivel a nyelvben nincsenek véletlenek! Virágzáskor látható, hogy TORJÁN, TORJA BOTJÁN BOJT BUJT ki. E jellemzők névadók.
BoJToRJáN – BoTJa oRJáN – ToBJa oRJáN – oRJáN BoJT hangváz: B-J-T-R-J-N – B-T-J-R-J-N – T-B-J-R-J-N – R-J-N-B-J-T
BoJToRJáN – BoJT oRJáN – RoJT BoTJáN – BoTJáN RoJT hangv: B-J-T-R-J-N – B-J-T-R-J-N – R-J-T-B-T-J-N – B-T-J-N-R-J-T
A BOJTORJÁN nevében azonosíthatók egészségre ható jellemzői. Növényről van szó, vizsgálandó élő testre kifeJTett gyógyhatása, erre utal majd minden növény megnevezése. Ezek nem véletlenek. JT páros, mint J.T – T.J alvógyök: JóT – TeJ szavakban, sajátos növényTEJre is utalhat, mint JÓT, JÓ hatást kiváltó teremtett anyagra, amely sEJTEk közt kerengő ÚTJAin áthATJA a test szerveit, sEJTJEit, JOBBító hatással a BAJra. Talán azt is rEJTI e név, hogy e növényt gyógyításra alkalmazó beteg szinte lÁTJA a JOBBulást, oly gyors folyamat. A bOJTORJÁn nevében levő hangcsoport jelen van, felemelkedést jelentő-szemléltető, azt leíró LAJTORJA (létra) szóban is.
BoJToRJáN – LaJToRJáN hangváz: B-J-T-R-J-N – L-J-T-R-J-N Bővebben a címszónál.
PETREZSELYEM – P.T – T.P gyökből induló szó: PeT – TéP. A PET gyök utalhat földből kiPETckelés műveletére is. A fordított TÉP gyök a növény földből kiTÉPését vagy leveleinek leTÉPve használását jelenti. PETREZSELYEM név, jellemzői sűrítménye. P hanggal kezdődő ősgyökök védelmet, kellemes testiséget (pi, po), nemiség, szaPorodás jelenségeit is kifejezők, a PE ősgyök szintén. A PETrezselyem növénynek – ily készséget, képességet növelő – hatását kezdetek idején felismerték. E növény gyökere, szára, levele, minden része serkentő hatóanyagot tartalmaz PETE, TERmékenység, nemzőerő összességre. Ősi név: PETRE, PETRA = SZIKLA, azaz KŐ, PATtanó és TÖRékeny. A pETREzselyemben hatékony életfontosságú anyagok TömöRülnek, akár a cITROmban. A pETREzselyem tömény hatóanyagrakTáR, pETRE szókezdet utalhat hatóanyagainak frissítő, TETTREkészséget (tetra = négy), négyelő képességet növelő erejére. Az R.ZS – ZS.R gyök: ReZS – ZSeR, a paRÁZS, ZSARát szavakban tűzre, biZSERgető, vaRÁZSlatos hatásal. Jelenti, hogy a növény természetes „tüzes” SERkentőket tartalmaz. Székelyül PETÖRZSELYÖM, PETERZSELYEM, nem véletlenül. A PETER, PETÖR szó egyik fordításban: TER-PE, TÖR-PE, a PETERzselyem, PETÖRzselyöm TERPE, TÖRPE növésű. Az ERZSE hangcsoport a petERZSElyemnek a szervezet sejtjeiben végzett SERkentő hatása. A pERZSEl, pÖRZSÖl, bÖRZSÖny (tűzhányó), dÖRZSÖl szavakban a tűz kifejezője. A petERZSElyem, petÖRZSElyöm felületi gyulladást gátló hatása is ismert, rovarcsípés elleni bedÖRZSÖléssel. De hORZSOlt bőrfelületre is jó. Szárított levelét ÉTElekbe mORZSOlva szórják. Gyökerének TÖRZSE, TORZSÁja különleges ízt kölcsönöz hús-, zöldség- leveseknek, sülteknek. A szóvégi EM kellEMi gyök, nőiséghez kötődő, de EMést, evést, EMésztést is jelenti. PETERZSELYEMmel, PETÖRZSELYÖMmel BETÖRZSÖLÖM.
PeTeRZSeLYeM – BeTöRZSöLöM hangváz: P-T-R-ZS-LY-M – B-T-R-ZS-L-M.
Értelemhordozó, szóban szó jelenség a névben levő: ZSELYEM, SELYEM szó. Az ősnyelv nemiséget, szaporodást köti a SELYEM szóhoz. A SELYEM másik ősi neve: TAFOTA. A nő SELYEM finomságú MELYES bőre is névadó jellemző. A nemi nászt SELYMES csusszanás okán nevezték FOTÁnak is. Székelyül némely tájon ma is. Hozzátehetjük a szóban tűzre utaló ERZSE, ÖRZSE hangcsoportot, amely a BÖRZSÖny tűzhányó nevében is jelen van. A REZS gyök a paRÁZS szóban, szintén tűz. A bálokban mellőzött „peterzselymet, petrezselymet áruló” lány SELYMES bÖRZSÉs tÖRZSÉnek értékeit csak az ismeri meg, aki az életre szóló táncra viszi el őt később. A peTRezselyem – fűszernek is minősülő – éRTékes, taRTalmas ízesítő zöldségféle. Gyógyhatású, pl. éRTágító, így vérnyomáscsökkentő. A peteRZSelyemlevél használható szárítva moRZSolva, nyersen bedöRZSölésre, a rovarcsípések közül a daráZSRa, kiváló hatóanyag.
E növény névadói kapcsolatba hozhatók a TERÉZ név TRÉZSI, RÉZI változatainak felrázó, varázslatos valóra ébresztő értelmével. De ERZSÉbet, ÖRZSE, BERZSE, BÖRZSE pERZSElő vaRÁZS-paRÁZS, tűzkapcsolatával is. A PÉTER sziklakemény, derék jelentésével, és REZSŐ, PÁRIZS nevek férfiasan PARÁZSló, névadó jellemzőivel.
————————————————————————————————————————-
A teremtés nyelve, a magyar nyelv kifejezési eszköztárában élő, kimutatható a kór és gyógymód, kutyaharapást szőrével jelenség. Azonos kulcshang készlettel, vázhangokkal fejezi ki a két szögesen ellenkező, ellentétes értelmet, jót, rosszat.
————————————————————————————————————————-
BURZSOÁZIA – kommunista csöcsön nőtt történész szerint: kizsákmányoló, a bérnyelvész szerint francia szó. A BOR – ROB gyökre épülő gyaBÚR, BURgya, BURzsa, BORza eredeti jelentése: egyszerű falusi növénytermesztő földművelő. Ők a föld, a mező PORZSOLÓ, MORZSOLÓ, a növényzetét BORZOLÓ népe. A szó értelmének megfejtéséhez B.R gyökből induló szavakat vizsgálva alapgyöke értelme földBURok RÁBotoló, ROBotoló RABjait jelenti, a föld BURkát megművelő BÚR, PÓR, a föld PORát művelő embert, PÓRt is jelenti. A talajt, rögöt PORrá törő, PORasztó PARasztot. Innen a neve. Tevékenysége a növényzettel, földBURkon végzett életfontosságú, élelmet előállító munka.
A B.R gyökből sarjadnak: barack, barom, barázda báró, bárány, bér, béres, bérlő, bír, birka, bíró, birtok, bor, borona, bőr, búrján és más szavak. Ez a B.R – R.B gyök mögötti értelem. A dél-afrikai szorgalmas BÚRok is.
A BURZSOÁZIA szó fő elemei: BUR-ZSOÁZ-ZIA. A BUR a POR, a föld. BURZS, BÖRZS – tűz, ég keze alatt a munka.
OÁZ OÁZIA – V hangkiesés: OÁZis, OVÁZis, zöldÖVEZet (övezés – ovázis – oázis), amely a jól vezetett tanyagazdaságot is jellemző látvány, mint kellemes színfolt a tájban. ZIA – megmunkáló, bia, dia, csia, a művelet. Ők a földBURok RABjai, munkálói, a BARÁZda húzók, a föld növényzetét BORZOlók, ZIÁzók, művelők.
Egyszerű falusi földműves volt a termőföldet szerszámaival BORZOló, mORZSOló, mORGYOló BURZSA, BURGYA. Ő, aki pERZSElő napon, kemény munkától felhORZSOlt tenyérrel végigdolgozta a napot, és este még kukoricát vagy más magvakat mORZSOlt állatainak. E körhöz tartozó kifejezések még: tORZSA, petERZSElyem (székelyül), pORZSOl, pÖRZSE. De a pergő-forgó, pERZSElően serény forró ERZSÉbet, ÖRZSE is. A bURZSOá, bURZSUj termelői tÖRZS.
A szóban levő RZS páros, mint R.ZS – ZS.R alvógyök: RiZS – ZSíR. Hangjaival alkotható szavakból látható, hogy RIZS, ROZS, RÓZSa és egyebeket termesztők, akik úgymond kemény munkával kicsikarták, „kiZSARolták” a föld, ZSÍRját.
ÁZI hangcsoport élelmEZŐ mEZŐ, megalapOZOttság, bIZAlom, a mEZŐn tŰZŐ napon égő, máskor esőn ÁZÓ, néha fÁZÓ, dolgOZÓ. Ők az emberiség élelmiszer-ellátója. A ZIA (dia) = munka. Dologi jelenségek szavai, magyar nyelvűek.
Viszonylag jó anyagi, önfenntartó helyzetüket mindig irigyelte, a munkától betegesen iszonyodó semmittevő, hitvány kommunista-liberális népség. A társadalmi osztályok mesterséges kialakításakor franciául lett –, ősnyelvi gyökből – a BURZSOÁ megnevezés a gazdagabbakra rásütve. Ez is a vérfertőző francia forradalom „áldásai” közé tartozó. Persze, lehettek köztük dÖRZSÖlt elnyomók, mint később a kommunista urak közt a semmittevő csavargást, tekergést kedvelő, bármily becstelenségre is képes réteg, akik lejáratták ezt is, mint az elvtárs szót.
A szó régi alakja BURZA, BURZSA, BÖRZSE. Vagy BURGYA, GYABÚR, mint a BÚR, POR, talaj JOBítója, GYOBítója, GYÁBítója, GYARolója, a termőBÁGY, termőföld, GYÁB URa, talajt művelő. Így TÖRi BÁGYgyá, TORBÁGYgyá, BUJA növényzetű TORBÁGYgyá. Így ragadt meg utódnyelvekben a módos GYÁBÚR megnevezése. Innen a román CHIABUR.
A Bibliában van egy BOÁZ nevű ember, földművelő gazda. A zsidók ekkor még az ősnyelvet beszélték, a név a mai magyar nyelven elemezhető. BOÁZ, aki az ő OÁZisában, zöldÖVEZetében – ZIA, dia, csia – művelte, vigyázta, bólyázta, bokrázta birtokát, pólyázta zsenge növényeit. A BOÁZ, rövidített név, jellemzőinek sűrítménye. Művelte a BURt, PORt, BÁGYat, termőföldet. BOÁZ és ZOÁZ, ZSOÁZ ugyanazt jelenti, lásd fentebb: ZIA, bia, dia, csia – cselekvőként.
BOJÉR – földművelő, gazdálkodó, aki RÁBUJva, szeretve műveli terményeit, JOBBÉRt BAJoló, ÉRtéket teremtő. A föld jól ROPpanó BŐRét, BURkát, PORát BUJán beBORító, hasznos növényeit fajtánként, sávonként RAJBA osztva gondozza, kemény ROBotoló, BAJoló, JOBBító munkával termeszti élelmező terményeit. BOJÉR – JERBO, BAJER – JERBA gyökátforgatás a parlagnövényzet ősi JERBA (j > h), HERBA nevét mutatja. Ez akár az avar utód BAVAR, BAJOR nép egyik névadója is a többi névadó mellett. Mintha a növény mondaná: BOJÉR, műveld a földet körülöttünk, majd RABOJJ (rabolj) terményt, gyümölcsöt rólunk, JOBBÁRA ez a fizetséged.
BoJéR – JeRBo – BaJeR – JáR Be – RáBúJ – RaJBa hangváz: B-J-R – J-R-B – B-J-R – J-R-B – R-B-J – R-J-B
BoJéR – RaBoJJ – JoBBáRa – BeJáR – JoBBéR hangváz: B-J-R – R-B-J – J-B-R – B-J-R – J-B-R
JOBBÁGY – hivatalosan: hűbéri alattvaló. Összetett szó, a földet művelőt, munkálót, a földművest jelentette: JOB = munka, műves, BÁGY = föld. Együtt: JOBBÁGY = földműves. E megnevezés az ősiségben a FÖLD, a JÓ BÁGYasztó megművelőjét, JOBBítóját, a magvak ÁGYazóját jelentette. JOB – BAJ gyök az ősnyelvben: munka, munkavégző értelmet is hordozott, a JOB az erőkifejtést, a BAJ a megoldandó feladatot jelentette. Székelyföldön a gazdasággal járó gondokat ma is BAJ szóval nevezik: reggeli BAJ, estéli BAJ, az állatok, a ház körüli teendők ellátása, elvégzése. Ezek a JÓ BAJok sorába tartoznak. Az volna rossz előjelű nagy BAJ, ha nem volnának ilyen BAJaik, mert az koldusszegénység.
BáGY – enyhe szelíd domborulat, művelhető, BÁGYasztható termőföld, amelyet GYÁBok, vizes árkok segítségével öntöztek. A GYÁB jelentett még enyhén mélyülő lankás, láGYABB ívelésű lejtőt is. A BÁGY gyök az alföldi és erdélyi HortoBÁGY nevekben a jól megművelhető kertgazdálkodásra (kert = hort) alkalmas BÁGYadt, porhanyós földet jelenti, amely JÓl BÁGYasztható, azaz művelhető. Ugyanígy az udvarhelyszéki BÁGY falu nevében is.
Bibliai JÓB neve munkálót jelentett, talajt JÓl BÁGYasztó, JOBB termőÁGYat készítő, JOBB BÁGY-gyá tevő. JÓ BÁGY, JOB BÁGY értékes, tehetséges földművelő. Kitűnő BÁGYoló munkás már kezdetben. JÓBok, dolgos emberek, jó BÁGY művelők. Az első e néven a bibliai JÓB. De nem egyedüli, csak egy közülük. A név mutatja, hogy békés JÓ emberek voltak a BÁGY művelők, JOBBak a többinél. A JOBBÁGY név a termőföldjét jól művelő, JÓl BÁGYasztó gazda jellemzőinek sűrítménye volt. Özönvíz után szaporodó népesség, köztük Jáfet utódai ilyen békés, JÓ BÁGYoló munkára oktatottakként vették birtokba a Pannon-tenger körpátját, a későbbi KÁRPÁT vonulatot. Ők kezdték a hort-, kertművelést, ők nevezték meg az erdélyi, alföldi HORTOBÁGYot, BIATORBÁGYot, székely BÁGYot. Történelmi fintor, hogy a szabad földművelőt jelentő JOBBÁGY szó, végül a szolgaságba döntött földművelők megnevezése lett.
Állatok külső látható alaki képe, fő viselkedési, életmód jellemzőik
PÁRDUC – PRÉDÁS, RÖPítő, ragadozó vad, PARázni, félni, rettegni lehet tőle. Áldozatának torkát ROPpantja szét. Az RD kötött mássalhangzó-páros, gyilkos, moRD jelentést hordoz: öRDög, oRDas, leopáRD, gepáRD, de a kaRD, dáRDa, báRD nevekben is. A párDUC a PRÉDát mindig felDÚColja, RÖPíti a fára, mivel CUDarul félti más ragadozóktól. Özönvíz előttiek, játékos hízelgő, szép, PARÁDÉS nagymacskaként, RÁD CUPpanó CUPpan RÁD jellemzőjét is ismerték.
PáRDuC – PRéDáS – PaRáDéS – CuP RáD – RáD CuP hangváz: P-R-D-C – P-R-D-S – P-R-D-S – C-P-R-D – R-D-C-P
KAMÉLEON – eredeti neve KAMULÉNY, hiszen rejti, KAMUzza önmagát, LÉNYét, környezete szerint váltva színét. KaMéLeoN – KaMuLéNY hangváz: K-M-L-N – K-M-L-NY azonos hanganyag. E szembetűnő jellemzője, fő névadóvá vált az ősiségben. Mondhatja erre egy bérnyelvész: szamárság! Őt nem érdekli a(z) – ősnyelv hangjai, gyökei, hangcsoportjai közt rejlő – mély mondanivaló, csak a száraz, élettelen latin-német grammatikai szempont. Mi történik a KAMULÉNY színeivel? A további hang-, gyökelemzés előhozza másodlagos jellemzőit is. Mit mond el szóalkotó hangjaival, ha névadó jellemzőit kutatjuk? A KAMULÉNY minden színe MULÉKONY, változó. Azonos hangokkal mutatja az állat fő jellemzőjének egyik alapvonását, színeinek gyor elő-, és tovatűnését. Mondhatná: MULÉKONY színeimet környezetem színei szerint váltva NYOMULOK előre. Ez élőkép! Színének váltogatása KELLEMES, hatást keltés – KELLEMÉNY, látványa (mint: kelés = kelevény, úgy kellem keltése = kellemény), amin ÁMULOK ÉN, az ember. KAMULÉNYként színt váltva NYÍLOK ÁM más színek felé. Áldozata elNYÁMUL, s könnyen áldozatul esik. A -LEON = LÉNY az oroszLÁN, orzóLÉNY = LEON névben is megjelenik. A LEON név a LÉNY végződés utódnyelvi módosulata.
KaMuLéNY – MuLéKoNY – NYoMuLoK – NYáMuLoK hangváz: K-M-L-NY – M-L-K-NY– NY-M-L-K – NY-M-L-K
KaMuLéNY – KeLLeMéNY – áMuLoK éN – NYíLoK áM hangváz: K-M-L-NY – K-L-M-NY – M-L-K-N – NY-L-K-M
OROSZLÁN – ERŐS LÉNY, Özönvíz után ragadozó, ORZÓ. OROZó, OROZ LÉNY, URUSZ LÉNY, népiesen, régiesen OROSZLÁNY. Az OROSZLÁNY nősténye ROSSZLÁNY, mert mindig ő erőlteti a párzást, ő kínálja fel magát a hímnek.
oRoSZLáNY – eRőSLéNY – uRuSZLáNY – RoSSZLáNY hangváz: R-SZ-L-NY – R-S-L-NY – R-SZ-L-NY – R-SZ-L-NY
Az OROSZLÁNY áldozatát FOSZLÁNYRA szedi szét. OROSZLÁNY – NYÁLSZORO teljes átfordítás jellemzőjét említi.
oRoSZLáNY – NYáLSZóRó – foSZLáNYRa hangváz: R-SZ-L-NY – NY-L-SZ-R – f-SZ-L-NY-R
LAJHÁR – az egyébként rokonszenves LAJHÁR nagyon lassú mozgású, lusta, nem siet. Ha – fára felmászik, lustán végigfekszik az ágon. Nevében ott a jellemzője, lustán, LAJHÁN, LANYHÁN RÁHAJOL az ágra. A LAJHÁR lustán ernyedt, HAJLÉkony, úgymond: HAJLÁR. LAJHÁR nem tudni HOL JÁR?
LaJHáR – RáHaJoL – HaJLáR – HoL JáR hangváz: L-J-H-R – R-H-J-L – H-J-L-R – H-L-J-R
Székelyeknél ma is LAJHÁR a semmittevő, lusta. Ez ősi, amikor még lusta LAJHÁRok éltek az ősnyelvűek közelében.
MEDVE – fő jellemzője: ERŐS, URUS, eszezve URUSZ. A MEDVE szereti a NEDVEs, MEDVEs, vizes légkört. MEDVE ODVAM üregem. MEDVEs, NEDVEs MEDVE. MED üreget jelent a MEDence, MEDer szavakban. MEDben, üregben élő méhek által gyűjtött MED, azaz méz is a kEDVEnce, szereti EDVE a lép NEDVÉt, a mézet. A MEDVE növényevő, ragadozó. Békésnek látszó viselkedésből könnyen vált át táMADóVÁ. Özönvíz előtt minden állat növényevő volt. Özönvíz után ragadozó ORZÓ, odúját, zsákmányát ŐRZŐ. Utónyelvi nevei ezek módosulata. Latin: URSUS, olasz ORSO, francia OURS, román URS. BARlangban lakik, nagy RABló BARom, BARna színű. Germán nyelveken BEAR, BÄR, BJØRN, BJÖRN. Szláv nyelveken, oroszul: МЕДВЕДЬ = MEDVED, horvátul: MEDVJED, csehül: MEDVĚD stb. E nyelveken részletes magyarázat az állat összes jellemzőinek beleszövésével nem adható, de nyelvészként lehet küszködni.
MeDVe – oDVaM hangváz: M-D-V – D-V-M // eRőS – uRuS – oRSo – ouRS hangváz: R-S – R-S – R-S – R-S
BÖLÉNY – nagytestű, BŐ terjedelmű, BŐ testű LÉNY, összevontan BŐLÉNY, BÖLÉNY. Másik ősi nevei: BOZONT, ZOMBOR, BORZOM. Románul: ZIMBRU. A BÖLÉNY egész nap legel, sokat eszik, NYELŐBB, mint a többi. Kérődzőként, nyelvével NYALÁBolja takarmányát. A BÖLÉNY párviadalban verhetetlen más kérődző által. Ő a NYERŐ, esélyesebb, NYERŐBB (l > r). Valószínű, az olasz BOLOGNA, francia BOULOGNE, a régi Brassó várfalon kívüli BOLONYA városrésze, a tömegesen ott élő BÖLÉNYekről kapták nevüket. BÖLÉNY helynév olaszul, franciául módosult: BOLOGNA, BOULOGNE. Mindkét nyelven GN párost lágyan, NY hangként ejtik. Neve BOZONTról, olaszul: BISONTE, franciául: BISON. A székelyföldi Homoród völgyben is éltek hajdan. Ott a BÖLÉNY másik nevét ZSOMBOR falu hordozza.
ZSoMBoR – BoRZoM – ZoMBoR – ZiMBRu hangváz: ZS-M-B-R – Z-M-B-R – B-R-Z-M – Z-M-B-R
BöLéNY – NYeRőBB – NYeLőBB – NYaLáB hangváz: B-L-NY – NY-R-B – NY-L-B – NY-L-B
BöLéNY – BoLoNYa – BuLoNYe hangváz: B-L-NY – B-L-NY – B-L-NY
BoZoNT – BiSoNTe – BiSoN hangváz: B-Z-N-T – B-S-N-T – B-S-N
TIGRIS – SIRGIT, nevét előbb nagy UGRÁST bemutató készségéről kapta. Özönvíz után ragadozó lett. A TIGRIS megjelenése menekvésre SÜRGET. RÖGVEST menekülni kell, nem RESTÉG, osztég, hanem SÜRGETve, gyorsan!
TiGRiS – ReSTéG – uGRáST – SűRGeT – RöGveST hangváz: T-G-R-S – R-S-T-G – G-R-S-T – S-R-G-T – R-G-v-S-T
Más kifejezések, megnevezések
KÉMÉNY – NYÉMÉK teljes átfordítás. A bérnyelvész szerint: görög > latin > német > szláv útvonalon jött. KÉMÉNY mondja: füstöt NYOMOK ki. Fő névadó jellemzői alkotó hangjaival magyaráz: A KÉMÉNY magasban van, messzeséget KÉMleli. Füst lét, nem lét alapján KÉMlelhető: otthon vannak-e? KÉMÉNYen MÉN KI vagy KIMÉN a füst. Ha látom, akkor KÉMÉNYiránt MENYEK haza. A KÉMÉNY alatt mindenek az ENYÉMEK, sajátjaim. Azt is elmondja, hogy KŐépítMÉNYek kezdeténél a KÉMÉNY, mint KEMENYCE kivezető részeleme volt, függőleges gerincként, legKEMÉNYebb eleme a háznak. KEMÉNY, tartós KÉMÉNY építésébe sok KŐ MÉN bele. KÉMÉNYen KINYOMul a füst. A jól épített KÉMÉNY MOKÁNY, ellenálló minden viszontagságnak. Nem lehet lomhán összeMONYÓKolt építmény. Ha túl magas a KÉMÉNY, könnyen beleüt a MENYKŐ.
KéMéNY – NYoMoK – KiMéN – MeNYeK – eNYéMeK hangváz: K-M-NY – NY-M-K – K-M-N – M-NY-K – NY-M-K
KéMéNY – KeMéNY – Kő MéN – KeMeNCe hangváz: K-M-NY – K-M-NY – K-M-N – K-M-N-C
KéMéNY – KiNYoM – MoKáNY – MoNYóK – MeNYKő hangváz: K-M-NY – K-NY-M – M-K-NY – M-NY-K – M-NY-K
DOKTOR – a szó már az ősiségben kialakult. Ha a népi nyelvet nézzük, a TUDOK szót röviden TOK alakban ejtik ki: TUDOK valamit, helyett: TOK valamit. TOK > DOK váltás, rokonhangok a T és D, zöngétlen > zöngés váltások egyike.
TUDÓK TUDOROK, TODOROK, minden TUDást összegző elmék. TODOROKból lett DOKTOR. Mindannyian idősek, hisz élettapasztalat hozta az ismeret bővülését, a mindent átfogó TUDást, bölcsességet, ami csak úgy TÓDult belőlük.
TODOROK átfordítva: KORODOT. Vagyis a KORODOT, KORODAT is nézem, és így elfogadom, hogy a TUDÓK, a TÁDÉK, TÓDOROK egyike vagy, akinek patinaként, KORODÁT üledékként halmozódott KOROKon ÁT az ismeretanyaga.
A DOKTOR sok ismeretet, tapasztalatot RAKTÁRozott el. A még fiatal tanulót kérdezték, kérdezik: jól elRAKTAD az elmédbe a TUDást? A DOKTOR tehát a TUDÓK, TUDOROK egyike volt. Az ősiségben az orvoslás része volt a borogatás, és fontos volt jó helyre kerüljön. Az ilyen DOKTOR megnézte, hogy jó helyre RAKTAD-e a borogatást.
DoKToR – TuDoRoK – RaKTaD – KoRoDaT hangváz: D-K-T-R – T-D-R-K – R-K-T-D – K-R-D-T
A vallásokban szintén DOKTORoknak neveztek elöljáró személyeket. Szónokoltak, beszédkészségüket fejlesztve, használván torkukat. Tanács volt számukra: szónokként fejleszd TORKODat! DOK-TOR – TOR-KOD.
A megbetegedések előbb tán légzőszervet érintők lehettek. Mutasd a TORKOD! Így a DOKTOR szó nem véletlenül találó itt is. Nehéz betegség esetén éjjel is DEKRETik, zaklatják a DOKTORt, mert már akkora a baj, hogy a beteg kétrét görbülve, térdét fogja az ágyon.
DoKToR – DeKReT – ToRKoD hangváz: D-K-T-R – D-K-R-T – T-R-K-D
GÁTER – RETÁG teljes átfordítás, nem német GATTERból, hanem az van az ősnyelvi GÁTERből! A GÁTER TÁGRA nyitja a tőkét, RÉTEGeket TERGÁl belőle. TERGA = RÉTEG. A RÉTeg sima, a RÉT is síkfelület. A szétTERGÁlt RÉTEGeket kiTEREGetik száradni. Az eszTERGA is RÉTEGeket esz le, TERGÁl le a felületről.
GáTeR – eszTeRGa – RéTeG – TáGRa – TeRGa hangváz: G-T-R – sz-T-R-G – R-T-G – T-G-R – T-R-G
TeRGáT – RéTeGeT – TeReGeT hangváz: T-R-G-T – R-T-G-T – T-R-G-T
GLECCSER – RECSELG teljes átfordítás. Hőingadozás miatti, úgymond: GÖRCSÖLŐ mozgásban, RECSEG régiesen: CSERLEG, RECSELGŐ, RECSEGLŐ hangot bocsát ki: GLECCSER – GÖRCSÖL – RECSELGŐ – RECSEGLŐ – CSERLEG. Az első ilyen jelenséget, ősnyelvet beszélők észlelték, és ők adtak nevet a jellemzők nyomán.
GLeCCSeR – GöRCSöL – ReCSeLGő – ReCSeGLő hangváz: G-L-CS-R – G-R-CS-L – R–CS-L-G – R–CS-G-L
GLeCCSeR – CSeReGeL – CSeReGLő – CseRLeG hangváz: G-L-CS-R – CS-R-G-L – CS-R-G-L – CS-R-L-G
MORÉNA – ANÉROM teljes átfordítás mutatja, hogy a jég által feltúrt ROMON a kőhalmaz egyre NŐ, azaz NŐ A ROM, amely szétszórt törmelék miatt ROMINA (székely szó romos jelenségre) képet nyújt. A MORÉNAvölgy látványa alakra ARÉNÁRA hajaz. Mozgás közben ennek is van sajátos MORAJA, MORÉNJA.
MoRéNa – Nő a RoM – RoMoN – RoMiNa – aRéNáRa hangváz: M-R-N – N-R-M – R-M-N – R-M-N – R-N-R
JÁSZOL – LOSZÁJ teljes átfordítás: JÁSZOLnál (fn) a LÓSZÁJ JÁSZOL (ige: jászol = jeszik, azaz eszik), SZÁLAJJA a takarmányt. Az első ÓL LÓnak épült, így a benne levő JÁSZ-OL is LOvaknak, LÓ SZÁJnak készült. Az ÓLban istálLÓban, IST = védetten, ÁLLva JÁSZOLt, evett, SZÁLALt a LÓ a JÁSZOLnál. JÁSZOL mellett nőttek SZILAJ lovak, paripák.
JáSZoL – LóSZáJ – SZáLaJJa – SZiLaJ hangváz J-SZ-J – L-SZ-J – SZ-L-J – SZ-L-J
VÁSZOL – LOVÁSZ, átforgatás. Az első VÁSZOL jó LOVÁSZ volt, értett a lóhoz, s szerette. Szelíd SZÓVAL, jó SZÍVVEL szólt a lóhoz. Tömött JÁSZOLnál nevelt SZILAJ paripát. VÁSZOL név a a LOVÁSZból van. Nem a BAZIL, VASZIL változata!
VáSZoL – LoVáSZ – SZóVaL – SZíVVeL hangváz: V-SZ-L – L-V-SZ – SZ-V-L – SZ-V-L
JÁVOR – ROVÁJ átfordítás. A fák közül a JÁVOR, IVOR, JUVAR (v > h) JUHAR, IHAR, egyik legjobb RÓVÓ, ROVÁJ faragásra, ROVásra. A ROVÁJ végző mesterek voltak a VÁJÁRok. JÁVOR-, IHARfából készülnek hangszerek, például HÁRfa. Az elefántagyar ÍVELt és ROVható jellemzője az utódnyelvi IVOR, IVORY szóban, amely ősnyelvi örökségük.
JáVoR – RoVáJ – VáJáR hangváz: J-V-R – R-V-J – V-J-R
HáRFa – iHaRFa hangváz: H-R-F – H-R-F
KALAPÁCS – CSÁPALAK, átfordítva, mutatja, mit csinálok vele: KALAPÁCS – tehát CSÁPOLOK. KALAPÁCS-val KOPÁCSOLva CSÁPOLOK, CSÉPELEK egy darab vasat, ameddig LAPOCSKA lesz. KALAPÁCS erős KAPCSOLatba lép az üllővel. Néha nagyon LECSAPOK vele, POCSÉKUL odavágok, SUPÁKOLva, addig PACSKOLva, ameddig PECSELÉK lesz belőle. KALAPÁLva LAPOLOK, s az ütések KELEPELŐ hangot adnak, mint a gólya összeverődő csőre. KALAPÁLva, PALLva készül a LAPát. Így lesz a vasdarabból LAPos PELÉ, azaz PLÉH. Azért lett PLÉH a neve, mert amikor egymásra ejtenek két nagyobb terjedelmű LAPos PELÉt, akkor LEHELetszerű LEH Hangot HALLani, amolyan HEPPLE Hang. Így a H hang beépült a szóba. Ahogyan G. B. Shaw mondta:”… ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit.” Így a suHanó H hangot is.
KALAPÁCSot használ a LAKatos, amikor LAKására jól kattanó LAKatot ALKot, amellyel LAPOCSKAszerű reteszt KAPCSOL, zár össze. Aki KALapál, KILengő mozdulattal KALimpál. Érdekes, az ősi facipő, a KALIMPÁLÓ KLUMPA, KULUMPA is KALAPÁLÓ hangot ad a kövezeten. A KALucsni is lábbeli, amellyel kissé KALimpálva, salapolva lépünk.
KaLaPáCS – CSáPoLoK – CSéPeLeK – LaPoCSKa – LeCSaPoK hváz: K-L-P-CS – CS-P-L-K – CS-P-L-K – L-P-CS-K – L-CS-P-K
KaLaPáCS – KoPáCSoL – KaPCSoL – C/SuPáKoL hangváz: K-L-P-CS – K-P-CS-L – K-P-CS-L – C/S-P-K-L
KaLaPáCS – PoCSéKuL – PeCSeLéK – PaCSKoL hangváz: K-L-P-CS – P-CS-K-L – P-CS-L-K – P-CS-K-L
KaLaPáL – LaPoLoK – KeLePeL hangváz: K-L-P-L – L-P-L-K – K-L-P-L
KANKALIN – NILAKNAK, teljes átfordítás, a nyíló KANKALIN, a tavasz NYÍLÁSának, NYILAKNAK jele, és kedvencük a NYULAKNAK is. Érdekes egyezés a teljes átfordítás, akár a fenti többinél: KANKALIN – NILAKNAK – NULAKNAK
KaNKaLiN – NYiLaKNaK – NYuLaKNaK hangváz: K-N-K-L-N – NY-L-K-N-K – NY-L-K-N-K
KÜSZÖB – BÖSZÜK, teljes átfordítás. BŐ SZŰK, KÜSZÖBön kívül BŐ, belük SZŰK a tér. Kívül ÖBlös, tágas, BŐ, belül SZŰK a tér. SZŰKEBB, BESZŰKül, ez beépült a névbe. KÜSZÖB – BÖ SZŰK – SZŰKEBB. A ház ura BÜSZKE a KÜSZÖBön kívüliekre, belüliekre. De a KÜSZÖBöt illetéktelenül átlépőre BŐSZEK a háziak. Aki átlépi a KÜSZÖBöt, a család élettér közepébe, a SZÍKBA lép be. A családtagok, KÜSZÖBön belüli és kívüli jussának KISZABása KÜSZÖBön belül történik.
KüSZöB – Bő SZűK – SZűKeBB – KiSZaB hangváz: K-SZ-B – B-SZ-K – SZ-K-B – K-SZ-B
KüSZöB – BüSZKe – BőSZeK – SZíKBa hangváz: K-SZ-B – B-SZ-K – B-SZ-K – SZ-K-B
ZIGÓTA – a fogamzást követően a ZIGÓTA elkezd osztódni, azaz TAGOZÓdik. Kezdetben tán: TAGOZI, ahogyan a SZÓ több TAGgal bővülve végül szöveggé válik, így a TAGOZÓdó sejt, ZIGÓTA élő szövetté, testté: ZI-GÓ-TA – TA-GO-ZÓ. A teremtés nyelvi ógörög ág e jelenségre a ZIGÓTA változatot használta.
ZiGóTa – TaGoZó – SZóTaG hangváz: Z-G-T – T-G-Z – SZ-T-G
DENEVÉR – RÉVENED teljes átfordítás, fő jellemzőjére a RÉVületszerű alvóállapotára utal. Régiesen: álomba RÉVEND, RÉVENED. Hiedelem szerint VÉREDEN él, vérszívó. A DENEVÉR kiszáradhat RÉVENDésekor, ezért NEDVRE, nedves helyre van szüksége. A DENEVÉR szeret megbújni a lakások VERANDÁin. „Csapong a denevér az ereszt sodorván.” Arany. J. A csapongó DENEVÉR akkor csap le rád, hirtelen, amikor nem VÁRANDÓ, nem VÁRNÁD.
DeNeVéR – RéVeND – VáRNáD – VéReDeN hangváz: D-N-V-R – R-V-N-D – V-R-N-D – V-R-D-N
DeNeVéR – VeRaNDa – VáRaNDó – NeDVRE hangváz: D-N-V-R – V-R-N-D – V-R-N-D – N-D-V-R
ASZTAG – összetett: ASZ = ASZalt, száraz, TÁG, TÁGAS, eszezve: TÁGASZ, helyigényes. ASZTAGból kinyert gabonából készült kenyér kerül az ASZTALra. Nagy ASZTAG a GAZDA öröme. OSZTÉG csépléskor kiderül a hozama.
aSZTaG – aSZTaL – TáGaS – oSZTéG – GaZDa hangváz: SZ-T-G – SZ-T-L – T-G-S – SZ-T-G – G-Z-D
ASZTAL – négy lába SZÉTÁLL, régen a ház közepén SZTÁLLt, állt, az ASZTAL – LATSZA átfordítás beszédes. Az ASZTAL rendezettségéről LÁTSZÓ, kik lakják a házat.
aSZTaL – SZéTáLL – LáTSZó – SZTáLL hangváz: SZ-T-L – SZ-T-L – L-T-SZ – SZ-T-L
ASZTALon SZELETelnek kenyeret, és minden más élelmet oda TESZ LE a gazdasszony. ASZTALra teszik a LISZTet.
aSZTaL – SZeLeT – LeTeSZ – TeSZ Le – LiSZT hangváz: SZ-T-L – SZ-L-T – L-T-SZ – T-SZ-L – L-SZ-T
ASZTALon TÁLALSZ, ott TALÁLSZ étket.
aSZTaL – TáLaLSZ – TaLáLSZ hangváz: SZ-T-L – T-L-L-SZ – T-L-L-SZ
ASZTALT használhatsz arra, hogy ATLASZT teríts rá, így könnyebben eligazodsz, ÁTLÁTSZ rajta.
aSZTaLT – aTLaSZT – áTLáTSZ hangváz: SZ-T-L-T – T-L-SZ-T – T-L-T-SZ
ASZTAL hamisítatlan magyar szó, de a bérnyelvészet szerint nekünk kötelezően majmolni kell! Nem kell rémüldözni a: SZTÁNa, SZTÁTó, SZTÁLL, iSTÁLLó, iSZTÁLLó, SZTELLázsi (ázsi = nagy) mindannyi ősi magyar gyökökre, hangcsoportokra épülő szavak, függetlenül attól, hogy mely nyelvek vették át, és milyen eredetűnek jegyzi a bérnyelvészet.
ORION – a ma ORION néven ismert csillagkép is a teremtés ősnyelvén, az egynyelvűség idején kapott nevet. Fő jellemzője: az égbolt ORJÁN, ORJON áll. ORION = ORJON. Nincs görög, latin vonása a névnek. Az OR – RO ősgyök jelentése: kiemelkedés és ellentéte: bemélyedés. Ha az R előtt van önhangzó, akkor többnyire kiemelkedést, emelt értéket jelöl: ARany, ARa, ARarát, ÁRad, ERő, ÉRték… Mivel az ember minden jót, áldást mennyből vár, így jelentheti azt is: az ÚR JÖN onnan. ÚR JÖN az ORJON.
ORioN – oRJoN – oRJáN – ÚR JöN hangváz: R-N – R-J-N – R-J-N – R-J-N
TEVE, HAMEL, KAMEL – az ősi karavánok áruszállító, teherhordó KAMionja – teremtés nyelvén kapta nevét, megnevezése jellemzőt tömörítő. Fő névadó jellemzője kezdetben a teher, rakomány ráTEVÉse, ráVETÉse, de a hosszú útrakészüléskor a sokat EVÉse, IVÁsa is. A TEVE csak akkor indítható hosszú sivatagi útra, ha már EVETT, IVOTT.
Az evés H.M – M.H: HaM – MáH gyökkel is kifejezhető. A TEVE sokat fal, HAMOL, h > k rokonhangváltással KAMEL, így lassan, LOMHA evés-ivással tölti fel testi táplálékkészletét. Egy nagy HALOM takarmányt KAMEL be, fogyaszt el.
HAM – bekap, MÁHol – eszik. HAMEL LOMHÁn, lassan LEMÁHol, leMÁHOL mindent, s feltölti, tárolja készletét.
TeVe – eVeTT – iVoTT hangváz: T-V – V-T – V-T
A rakomány: MÁLHA. Gazdája ráTEVÉ, nézte: LÁM HA minden a helyén. Névadó jellemző: MÁLHAcipelő HAMÁL.
HaMeL – MáLHa – LáM Ha – HaMáL – MáHoL – LoMHa hangv.: H-M-L – M-H-L – L-M-H – H-M-L – M-H-L – L-M-H
A KAM gyökszó jelen van az éléstároló KAMra szóban. K.M – M.K gyök: KaM – MeK. A TEVE mintha KAMrába tárolna, MÁHOLja, HÁMOLja, KAMELi LOMHÁn magába ételét-italát. Egyesek szerint a TEVE hangja MEKegés.
KAM – MAK gyök nagy befogadóképességet, tartalmat is jelent. A MÁK gumójába rejtve rengeteg MAG van.
KAMion – a mai világ tehercipelő „motoros TEVÉje” – is nagy befogadóképessége miatt kapta nevét.
Az őskorban nagy MÁLHÁkkal utaztak a kereskedők. Az ilyen MÁLHA csak úgy LOMHA kötésben állt, mielőtt a HAMEL, KAMEL hátára dobták. HAMÁL törökül hordár. E szót a román nyelv is megörökölte. Ősnyelvi örökségük.
MáLHa – LoMHa – HaMáL – KaMeL hangváz: M-L-H – L-M-H – H-M-L – K-M-L
TÉRD, TÉRDEL – a szó T.R – R.T kezdőgyök: TéR – RéT elmondja a látvány szerinti állapotot. A láb, mint hosszú végtag, egyenes állapotától elTÉR, középen kétRÉT valamilyen szögben beTÖRve, hajlítva, nem egyenes, hanem TÖRDELt állapotban van. A bérnyelvészet szerint török eredetű.
Szóközépen az RD kötött mássalhangzó-páros alvógyök, egy hangzóval felélesztve: RÚD, ami egyenes, de attól DURva hajlatban elTÉRhet, beTÖRhető. A TÉRD majdnem 180 fokban.
Az RGY alvógyök: RoGY – GYaR, az egyenes állapottól megROGYás GYARló állapota, ami lehet fáradtság, öregség miatti, vagy ROGYasztó kényszerítés.
D.L – L.D gyök: DeL – LeD, a szép láb DELi látvány. A LED gyök, mozgást is jelent: feléLED, közeLEDik stb. A szép női láb léptei, LEDér mozgásúak.
GY.L – L.GY gyök: GYaL – LáGY. GYALogol, ilyenkor LÁGY hajlatokkal behajló TÉRGY–GYEL lépDEL, lépGYEL A LEGYel, leGYEL szó, tájnyelveken mozgást jelent.
Tehát a TÉRDEL szó nem jelent mást, mint a láb egyenestől megTÖRt hajlatát, behajlított, TÖRDELt állapotát. A TÉRGYEL szó már egy árnyalattal többet mond.
TÉRDEL, TÉRDEPEL, TÉRGYEL, TÉRGYEPEL, tájszó: TÉRGYÖL, TÉRGYÉPÖL.
A TÉRGYELés egyféle ROGYLAT. A TÉRGYELővel nem TÁRGYALtak egyenrangú félként. Az önként TÉRGYELŐben a beTRÁGYÁLÓ (beszari) gyávát, GYARLÓT látták. Csak parancsot, utasítást adtak neki.
TéRGYeL – RoGYLaT – TáRGYaL hangváz: T-R-GY-L – R-GY-L-T – T-R-GY-L
TéRGYeL – GYaRLóT – TRáGYáL hangváz: T-R-GY-L – GY-R-L-T – T-R-GY-L
TÉRDEPEL, TÉRGYEPEL – a fentieken kívül még pontosít.
TérDEPel, térGYEPel – D.P – P.D gyök: DeP – PeD, PaD: LEnt a PADlón, GYEPen. Behajlított, beTÖRt PEDdel, lábbal.
TÉRGYEPEL – hozzáadja: LETÉR GYEPre, GYEPre TÉR LE. Legalázatosabb állapot. Ha kényszerítés, leggyalázatosabb.
TÉRGYÉPÖL – egy árnyalattal más: TÉR-GYÉP-ÖL, TÉRGYÉPÖLéskor ÖLe is hajlik. TÉRGYÉPÖL, az Ö hanggal színezi, színözi a szót. Ez a látvány összképe, amely megszülte a szót.
Istenéhez LETÖRten GYEPre ereszkedik. Vagy LETÖRten TÉR GYEPRE, azaz TÉRGYEPEL. A halálra ítéltet lefejezéskor TÉRGYEPEL-tették, megalázták, TÉRGYÉP-ÖL-tették leÖLése előtt.
Összegzés:
Az elemzett szavakból látható, mindannyi ősnyelvi eredetű, sajátos jellemzőkre épülő megnevezés, és a szóeredet kutató nyelvész agyába rázható magyarázat csak a történelem folyamán csodaszerűen megőrzött magyarázó nyelven, a mai magyar nyelven adható e megnevezésekre. Hazug bérnyelvészi fáradozás idegenből eredeztetni ezeket.
A szavak hangvázai igazolják ősnyelvi, azaz magyar eredetüket. A kialakuló szavak, megnevezések hanganyagával körülírhatóak a megnevezett akárminek fő alapjellemzői. Rengeteg ilyen szó lelhető. E szavakat mind a CzF Szótár, mind a mai bérnyelvészet idegen nyelvekből származtatja, vagy nem tudja, honnan is származnak.
A bérnyelvészet szerint a magyar nyelv összelopkodott szavakból áll, egyik sem eredeti magyar szó, csak beilleszkedett a nyelvbe. Szerintünk épp fordítva van. Az utódnyelvek szókészlete a teremtés ősnyelvéből származik, amelynek egyenes ágán megmaradt változatlanul a mai magyar nyelv. Inkább azt kell mondanunk, hogy a BÉRNYELVÉSZEK, ők maguk az innen-onnan „ÖSSZELOPKODOTTAK” (Budenz – Hunfalvy et Co), s csak ügyeskedőn beilleszkedettek.
A mai vezető nyelvészekre is elmondható: lelke mélyén egyiknek sem saját tulajdona a magyar nyelv úgy, mint Kosztolányinak. Nincs mélyen bennük, nincs vérük csöppjeiben, idegeik dúcában, „metafizikai rejtélyként”.
Ők csak beszélik, de értelmét mélységeiben soha nem kutatják, és nem is értik. Nem látnak bele a szóba! Csak belebújtak a magyar nyelv idegeinek dúcába, vérének cseppjeibe hamisító, tönkretevő szándékkal, mint a tüskefehérje! Kitűnően megtanultak mellébeszélni, hazudozni nekünk a magyar szavak eredetéről. Pástra kihívni sem érdemes őket, a teremtés nyelvének magyar nyelv értékeinek vitájára, mert nem párbajképesek.
Döbbenetes szakmai szégyen, hogy több okleveles magas végzettségükkel nem ismerik fel a magyar nyelv – minden más nyelvtől eltérő – különleges nyelvszerkezeti felépítését.