Ősmag(yar)-nyelvi szavaink
JÁSZOL – Szarvasmarhának, lónak stb. lábakon álló, gyakran az istálló falához rögzített vályúszerű etetője. [A MÉKSz szerint: szláv] A jászolnál eszik, jeszik, jászol (ige). Ez is a szófordítás nyomán alakult szó: száj – jász. Vagyis letagadhatatlanul magyar! A szájával jászol, azaz j/eszik. Az sz hang hangutánzó kulcshang a szóban, de kiterjedést is jelent. Visszatérve a jeszik szóra. Ez régies, mondhatnánk: eredeti alak, mert a száj szó fordítottja. Ez kapcsolódik a léthez, élethez, mert ha jeszik, akkor lesz (esz – lesz) tovább léte, azaz van további napja. Ez az esz, lesz az utódnyelvben, a román nyelvben is megjelenik. Ugyanis a van – este (kiejtve: jeszte). Ez az ige jelen idejű, egyes szám első személyi alakja. Tovább is mehetnénk: az élettéri kapcsolatokban (a magyar nyelvben) nagy szerepe van az SZ hangnak. Az eSZ, leSZ, féSZek, vaSZok, náSZ, SZületés stb. szavakban.