JÁROM – Az igavonó állat, különösen szarvasmarha nyakára tehető fakeret, amelyhez a szekérrúd kapcsolódik. [déli szláv] A JÁROM J.R – R.J gyökből indul: JáR – RaJ. Elemezzük elforgatva:
JÁROM, amelyet viselve, terhes életem útját JÁROM (főnév, ige). A JÁROM az IGAvonó baROM állat MARJÁT – székelyül: MORJÁT – nyomja (morját – jármot). Tehát a szó fordítható: a JÁROM a szarvasMARha MARJÁRA, MORJÁRA JÁR, és azzal JÁR. Neki ez JÁRja, mert ez az ő JÁRMA, és azzal JÁR MA és holnap és mindenkor. A JÁROM egy JÁRó ráMA, amelyet alanyi baROM MARhaként kap MARjára, MORjára, marJÁRa, mert neki, mint MARhának azért van MARJA, MORJA, hogy azt találja a jáROM JÁró RÁMája, amely néha felMARJA a MARJÁT, MORJÁT. Az R hangcsoport – ÁRO – a bAROm, ERŐs, OROm, mARÓ szavakban. Csak az ERŐs, arra ÉREtt bAROmállatot kötik jÁROmba. A magyar kifejezés minden esetben a névadó jellemzők összességének sűrítménye, a szóalkotó hangokkal, gyökökkel körülírhatók annak jellemzői, gyakorlati szerepe, használatának következményei stb. Ha ez déli szláv eredetű szó, akkor elvárnánk egy ehhez hasonló bizonyítást „déli szlávul”. Az állattarás, mezőgazdaság, a gazdasági élettel, családdal kapcsolatos kifejezések ősmag(yar)-nyelvi eredetűek. Hajszálnyi szláv vonás sincs köztük. A szláv nyelvekben viszont az összes kifejezés, amely e területre vonatkozik, mind-mind kimutathatóan magyar nyelvi eredetű! Tehát az irány fordított.
JÁSPIS – A kvarcnak finomszemcséjű, vörös, barna, sárga stb. színű, tömött változata. Ebből készített féldrágakő. [vsz: latin < görög < héber < asszír] A JÁSPIS a J.S – S.J gyökből indul: JáS – SáJ. A szó JÓ jelentést hordozó. Ha azonban nem a J hanggal indult a hajdani megnevezés, hanem I vagy IÁ, IÁS kezdővel, akkor az első szótagok a mintázatról szóltak: IrÁs, cIfrÁs, fIrkÁs. Az SP hangcsoport – ÁSPI – az emelkedésre vágyakozást kifejező ASPIrál, a folyamatosan, csavarosan haladó SPIrál, a rangot jelentő ISPÁn, pÜSPÖk szavakban. A helyreigazító rÁSPOly, a bizonyos gyógyhatást kifejtő nASPOlya, SPÁrga növények neveiben sem véletlenül van jelen, ugyanis a jÁSPIs a gyógyító hatású kövek egyike. Továbbá a PA, PE, PI... ősgyök sor a PEttyes, PÖttyögtetett vagy még régebbi PISZtás, épp mint a PISZtráng PICi PÖttyeinek jelölése. A féldrágakövek PAtakok, folyóvizek medrében, árterületén, vizes barlangokban találhatók, így ismert a vízzel való kapcsolatuk. A kő nevében levő PI ezt is rögzíthette. Az S.P – P.S gyök: SáP – PiS hangjaival alkotható SÁP, p > f váltással SÁF = SZéP. Az sem kizárt, hogy nem az SP, hanem SZP páros állt a szó tengelyében – iáSZPis, ugyanis az SZP páros hangjaival alkotható a SZÉP szó, amely a csiszolt JÁSPIS féldrágakőre nagyon jellemző. S > CS váltással CSÖP a PÖTTYös CSEPpegetett külalak. A szó ősnyelvi, ősmag-nyelvi, ősmag(yar)-nyelvi eredetű, a fenti zárjelben levő nyelvek kialakulásukkor megörökölték onnan. A JÁSPISról: https://www.google.ro/search?q=j%C3%A1spis&ie=utf-8&oe=utf-8&gws_rd=cr&ei=XnWoVYbnJca1UfiEgIAC