JÁROM – Az igavonó állat, különösen szarvasmarha nyakára tehető fakeret, amelyhez a szekérrúd kapcsolódik. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: déli szláv] Boncoljuk kissé. JÁROM, amelyet viselve, terhes életem útját JÁROM (főnév, ige).
A JÁROM az IGAvonó baROM állat MARJÁT (székelyül: MORJÁT) nyomja (morját – jármot). Tehát a szó fordítható: a JÁROM a szarvasMARha MARJÁRA, MORJÁRA JÁR, és azzal JÁR, neki ez JÁRja, mert ez az ő JÁRMA, és azzal JÁR MA és holnap és mindenkor. A JÁROM egy JÁRó ráMA, melyet alanyi baROM MARhaként kap MARjára, MORjára, mert neki, mint MARhának azért van MARJA, MORJA, hogy azt találja a jáROM JÁró RÁMája, mely néha felMARJA a MARJÁT, MORJÁT. S talán még folytathatnánk a szójátékot. A magyar kifejezés minden esetben a jellemzők sűrítménye, a szóalkotó hangokkal körülírhatók annak jellemzői, gyakorlati szerepe, használatának következményei stb. Ha ez déli szláv eredetű szó, akkor elvárnánk egy ehhez hasonló bizonyítást „déli szlávul”. Az állattartás, mezőgazdaság, a gazdasági élettel, családdal kapcsolatos kifejezések ősmag(yar)-nyelvi eredetűek. Hajszálnyi szláv vonás sincs köztük. A szláv nyelvekben viszont az összes kifejezés, amely e területre vonatkozik, mind-mind kimutathatóan magyar nyelvi eredetű! Tehát az irány fordított.