Átdolgozatlan.
Ha kiadásra kerül, szükség lesz az újra átfésülés.
ATINGERE – érintés. Az érintés ingert vált ki, és az atingere szóban benne van az inger szavunk. A ger körértelmű, és azt jelenti, hogy körbe fut a testben. Hasonló a latin tangere, ebből gyökerezik a tangó, az ingerküszöböt megingató, megzavaró szoros érintkezés tánca. Az ng mássalhangzó-páros értelemhordozó.
ACROBAT – légtornász, erőművész. A cr – kr hangpáros a magyar nyelvben szikra, makranc szavak tengelye, amely kirobbanó erőt, és makacs céltudatosságot sejtet. A k, r, t, három legerősebb hangunk, az akarat szó kulcshangjai: kemény, erős, tettre kész. Az acrobat ezeket a kulcshangokat tartalmazza, és mellé a b hangot, mely balra, bajra utal. Összetett szó, ac – ak: benne van a kiemelkedő, magas fokú teljesítmény összes veszélyforrásának idegeket kihegyező átérzésével, átélésével, de a mutatványt szemlélő közönség felfokozott figyelmének értelme is, a ro az r hang által képviseli az erőt, e gyökből indulnak a robaj, robbanás, robusztus stb. kifejezések, és a ba, bajforrás a tettek nyomán. (ak, fok)
AGRAR – mezőgazdasági. Az agrár szó a mag gyökből indul: m/agrár! Az vessen követ rám, aki tagadja, hogy a mezőgazdaság legfontosabb tevékenysége a magvak termesztése körül forog. Az első agrárok a mag népe, magyar nyelvet beszélő magtermesztők voltak. A gr páros elvitathatatlan ősnyelv azonosító.
BANCĂ – bank, pénzintézet. Az nk hangpáros majd minden esetben kellemetlen kicsengésű szavak jelentéshordozója: csonk, kankó, link, mankó, rönk, tönk, vinkó. A bank az uzsoraszedés államilag jóváhagyott, intézményesített formája.
BELŞUG – bőség. Ez volt az ősi szóalak: bőlség, azaz anyagilag mindenből elégségesen volt, sok volt. Ugyanakkor a lelki oldalon is van érzelmi belső bőség. Elmeileg is van bőlség, ez a bölcsesség.
BOLNAV – beteg (bal, bol). A betegségre nem csak egy kifejezése volt az ősnyelvnek. Az ln páros jelenléte igazolja, hogy ez a szó az ősnyelvben jelen volt a beteg szó változataként, akár a láz – lob fordítottja bol, előtagként, akár a BALosság és a NYAValya összevonásával: balnyavalya. Ilyen rövidítések összevonására sok példa van a magyar nyelvben.
CEANGĂU – csángó, ősidőktől Moldvában élő, és a mai napig az ősi ógörögös -esz, -isz végződésű nyelvjárást megőrző magyar nyelvű nép, amely nép közé később az osztrák üldözés elől menekülőként székelyek is letelepültek. A csan gyök a kínaiaknál, Szecsuán (Szécsény) földjén letelepült falulakót jelent, ellentétben a vándorló életmódot folytatókkal. A csángó szó nem csavargót jelent, a csángók nem csavargó nép volt, hanem letelepült őslakók Moldva földjén, akikre később a beszivárgó valachok rátelepültek. Az ng páros a magyar nyelvben az egy ponthoz kötődést jelzi, amely ugyan enged kilengést, de csak bizonyos határig, és onnan vissza, ez a letelepült nép mozgásterét jelenti. A csángók kötődése ősmagyar eredetükhöz megejtő, hiszen a románok évszázadok óta gyomorforgató módon próbálják beolvasztani tűzzel-vassal őket, de teljes beolvasztás, ha megőrülnek miatta, akkor sem megy nekik. Bővebben nyelvjárásukról, nyelvük eredetéről, az eredeti kiejtések megőrzéséről Varga Csaba: Ógörög: régies csángó nyelv című könyve bekezdő fejezetében.
DEBREŢIN – debreceni kolbász. Fölöttébb érdekes, hogy a DEX (A román nyelv értelmező szótára) szándékos ferdítéssel német eredetűnek írja debreziner alakban, mintha Debrecen városa német földön volna. A br hangpáros ősnyelv azonosító, az abrak, ábra, ébred, babrál, ibrik szavak tengelye, és jelentést hordozó. A belső tartalommal, kitöltendő hellyel, a megoldottsággal, az arra irányultsággal kapcsolatos. Van, ahol a szekerével hazaérkező fogatos a lovakat: hóóó-brrr, magasan kezdett, de egyre halkuló, lenyugvó hanggal állítja meg. A d hang, ha magas fekvésű magánhangzó környezetében van, akkor a kellemes kicsengésű oldalát mutatja – debre (Erdővidéken a sütőtök neve: deble), kerek, mint az ábra, nyílt, mint az ébredő. A c hang becéző, az -en kellemes zönge – zene, ének – de lehet helyet jelentő gyök is. Visszatérve a kolbászra – bár már írtam –, ez magyar különlegesség. Sem a románok, sem a németek nem tudnak ízletes kolbászt készíteni, csak telenyomorítják a jobb sorsra érdemes disznóbelet. Külsőre kolbász az övék is, ameddig bele nem kóstolsz, aztán két nap fáj tőle a gyomrod, beled. Tehát a debreceni kolbász magyar, Debrecenből eredő hentes termék! Annyira érthetetlen ez a balga németező megállapítás, mint amikor az egyik szerencsétlen „magyar” nyelvész körömszakadtáig azzal küszködött, hogy bebizonyítsa: a helységek nevében levő füred szónak semmi köze a fürdőhöz, fürdéshez. Csakhogy a fir, für, fer, forgást jelentő gyökök, és van egy jó népi mondás: ’Fireg-forog, mint a fing a feredőben’. Azaz a füredőben, fürdőben. Egyszóval: felsült. Így hát hagyjuk meg a debrecenit is Debrecennek és magyarnak.
DEZBRĂCA – levetkőzik, a brăc a kulcs. Ha egy u hanggal megtörjük a mássalhangzók sorát: b/u/răc – burok, mez, ami a testet körülveszi, azaz a ruha (bur – rub – rubáska), e nélkül mez nélkülivé, meztelenné válik a test. A br hangpáros tartalomra vonatkozó az ibrik, göbre, ábra szavakban, így a burok tartalmával, a kitöltendő hellyel is kapcsolatos.
FABRICA – gyárt, előállít, fabrikál, mondjuk: ibriket fabrikál. Az f hang az alkotóerő kifejező hangja (faktor) a fa ősgyök jelenléte cselekvésre utal. A fa, ab (kerek) összevont gyökként jelen van a latin fabricare szóban. Az ab, ábrázat, kép. Valamit alkotni a saját képre, annak hasonlatosságára. Isten az embert a maga képére, hasonlatosságára alkotta. A br páros az ábra, babrál, fabrikál, ibrik szavakban alkotás útján való tartalommal tölthetőséget említ. Az ember a Földön mindent a maga képére, hasonlatosságára alkotott, hogy hasznát vehesse. A szépet szeretők csodálatos műalkotásokat – olyan az ő képük. A gyilkos hajlamúak fegyvereket, s ahogy romlottak erkölcsileg egyre hatékonyabbakat. A legaljasabbak már tömegpusztító fegyvereket. Az ő képük azt tükrözi vissza. Fab, e szó fejezi ki mindezt. De tovább menve, a ric – rik tartalmazza az erőt jelentő r hangot, mely önmagában gyököt képez, az ic – ik a mozgást: iklat az, aki nem ül helyben, hanem állandóan mozog. Az ik ősgyök, jelenti a személyt is. Ki vagy? Ik vagyok, aki itt iklatok. Sokszorozó, azaz szorzati értelmű, tehát az alkotás sokszorozója: iker, ikra, sokadik. A fabrikál szavunkat a latinutód nyelveken kívül más nyelvek is megörökölték. Így ha magyarul valaki azt mondja: fabrikál, nem megy ki a magyar nyelvi gyökterületről, hiszen négy összevont ősgyök: fa, ab, r, ik, és abri, ika hangcsoportok. Ám ezen kívül van a cselekvésre nekünk annyi kifejezésünk, amennyi egy nyelvben sincs, és bár az ősmagyar nyelv része volt, mégsem kell erre a – kissé idegenül hangzó – szóra szorulnunk. Ámbár vissza is hozhatnánk közhasználatba.
FĂCLIE – fáklya, a szó eredete egyértelműen fa, vagyis a fával kapcsolatos (fa, fe, fé, fi, fo). Gyantával átitatott éghető anyag egy farúd végén. De mivel az f és v hang rokonhangzók, mindkettő figyelmi hang is (vigyázz! figyelj!), ugyanakkor a figyelemfelhívó fény és világosság fogalmak kezdőhangjai, és mivel a fáklya a fekete sötétség, vakság elleni tényező (faktor), így itt is lehetne keresni a szó eredetét. Azonban, lévén, hogy egy adott magyar ősgyök (fa) kibővülve, bokrosodva több értelmezés kezdőszótagja lehet, úgy talán itt is a szétágazás jelenségével állunk szemben. Az kly páros a csáklya, csuklya, ereklye, fáklya, mereklye szavak tengelye, és a könnyed mozgathatóságot is jelenti.
GAZDĂ – gazda DEX. A gazda megnevezés az igaz szóval is lehet kapcsolatos, a szó második fele a dia, dolog rövidített alakja. A szóban a zd páros jelzi az ősnyelvi eredetet, amely benne van a barázda, garázda, gazda, gerezd, kezd, küzd, pozdorja szavakban. Igaz, becsületesen dialgozó, dalgozó, dolgozó – i/gazdolgozó – gazdálkodó. Vagy hozamért, haszonért dolgozó ember. A török nyelvben a hazine – kincs, amely az ősnyelvi hozamból van. Az a gazdag, akinek a hozam haszna, a kazal, asztag áll udvarán. De lehet még összetettebb is a gazda megnevezés, beleértendő a gaz és a tagadás, vagy tagolás tag gyöke. A jó gazda nem tűri a gazt, tagadja, gaztagadó, de a földet is tagolja, tagokra osztja. Egy biztos: a szó magyar gyökökre épül, és semmi szín alatt nem szláv eredetű! Ők vették át a gyököt s ott gos-ra módosult.
GRINDĂ – gerenda, a ger gyök a gerinc, gerenda stb. A szlávosan tömörített mássalhangzós szókezdet itt is megtörhető, pl: grindă, gerindă, és már hozza eredeti alakját. Ez nem szláv eredetű, ahogyan a DEX írja, hanem tősgyökeres magyar gyökre épülő szó románra torzított változata. A szlávok, amikor a magyar kifejezéseket átvették, az első szótagból kiejtették a magánhangzót. Ez majdnem minden esetben így történt. A gerendázat a ház vázszerkezete. A gerenda minden ház egyik legfontosabb gerinceleme. Az ácsok a legnagyobb gonddal állítják össze a gerendázatot, hogy minden pontosan szép rendben legyen. A teljesen fából épülő házaknál a gerendák szép rendben sorakoznak egymáson, egymás mellett. A gerendáknak rendjük, rangjuk van: mestergerenda, keresztgerenda, szemöldökgerenda, koszorúgerenda stb. A gerenda szó az egynyelvűség idejéből van. A szót az nd páros a gond, rend szavakban való mondandójával beköti a magyar nyelvbe olyannyira, hogy azt a szlávok sosem tudják kihúzni onnan.
HOLOCAUST – égőáldozat, szt páros, amely a fosztó, vesztő szavakban nyújt hasonló értelmet. Az ókorban emberi, állati égőáldozat, a modern XX. században letagadhatatlan népirtás: 1945: Hirosima, Nagaszaki, Drezda, Hamburg, Tokió és más háborús lángtengerek, százezrek égőáldozatban való elmúlása, százezrek tűzhalála, élve égették el napalm- és atombombáikkal a „humánus” angolok, amerikaiak. Ez valóban letagadhatatlan borzalmas égőáldozat, azaz valódi holokauszt volt, nem mese! Ehhez hasonlót nem ismert sem addigi sem azóta a világtörténelem.
INGER – anghel – angyal, jelentése hírnök, szóvivő, hírvivő, vagyis a hang hordozója, hang/y/el/vivő. Az angeloszban kihagyta a h hangot, h/angelosz. A gyök: hang, ez esetben a szó, a hang hordozója – anghel. Az inger ing gyöke talán a küldetéshez kapcsolódó oda-vissza ingajáratra is utalhat. Az ng hangpáros: hang, zeng, kong, bong jelzi vitathatatlan ősmagyar eredetét. Lásd még az arhanghel címszót.
ISLAZ – rét, legelő, láz, irtás. Havasalföldön, a valamikori Kunországban levő Islaz helység még a magyar nyelv kun változatát beszélő, ott élő kunok idején kapta nevét, mely a mai napig fönnmaradt. Az sl – szl páros az oszlás, foszlás, nyeszlettség jelenségét kifejező szavak kulcshangjai. Az irtással gyérített, lazított ligetes erdőből kaszálóvá, legelővé alakított, láz, islaz, Islaz.
ÎNMĂRMURI – kővé mered, a hasonlat a márvány szóból, annak szoborfaragás alapanyagként felhasználtságából jön. Megkövült, kővé dermedt, olyanná vált, mint a marás, faragás műveletével a márványból készült szobor. Azért is márvány a neve a kőnek, mivel könnyen és szépen marható, szép marványok (faragott szobrok, más faragványok, termékek) készülnek belőle. A latin, majd onnan a román nyelv a rovás nyomán keletkező lármát örökíti bele a kifejezésbe. Így ide az rm páros jutott át ősnyelv azonosítóként. Az -ány, -ény képzők a magyar nyelvben a befejezett, elkészült munka, késztermék, élvezhető jelenség jelölői: fogalmazvány, költemény, szivárvány, sütemény stb.(mar).
(A magyar bontás nyomán: A MÁRVÁNY szó tartalmazza azokat a körülményeket, műveleteket, amelyek a kőzet megnevezéséhez vezettek. A kőzetet ki kellett vésni, MARni, bányászni a nagy tömbből. A kinyert rész, kiMARt darab, MARvány volt. Az RV hangcsoport – ÁRVÁ – mutat a jellemzőkre. A nagy tömbtől lett kimARVA a kisebb, amely dURVA darab volt. Ugyanakkor ÁRVA lett, mivel ki lett mARVA előző helyéről. Ezután bizonyos tERVEk nyomán felhasználásra került. Akár épületanyagként használták, akár szobrot készítettek belőle, felülete mARVA lett mindaddig, amíg tERVEzett alakot el nem érték. A munka folyamán keletkezett mURVA (törmelék) a mARVÁny körül heVeRt szétszóRVa, ezek azon apró kőzetdarabok, amelyek a mÁRVÁnytömbből le lettek mARVA. Az R.V – V.R gyök: RoV – VeR a megmunkálás ütve, azaz ráVERve végzett műveletét leíró: ROVás. )
LAMPĂ – lámpa, az elnevezés valaha a látással volt kapcsolatos, és van nekünk a lám, hadd lám, tehát lássam kifejezésünk, amely tartalmazza a lá ősgyököt, a látni ige gyökszavát. A p hang itt is a ponthelyzetet jelzi, pont, ahol a lámpa áll, lám pont onnan jön a fény. A támpont is hasonló szóösszetétel. Ez itt fénypont, vagyis lámpont. Az MP hangcsoprt az IMPOnál szóban a lÁMPA fényét is jelenti.
MERCANTIL – kereskedelmi, ez a gyök benne van a kalmár szavunkban (ár, az áru, arany gyökszava), mely a kaland gyökből indul, és a gátlástalanul üzérkedő, kalMÁRelkű, kalmárszellemű kereskedőt jelenti. Az rc – rk ősnyelv azonosító hangpáros értelme szerint ehhez kell egy jóhiszemű, becsületes, de átverhető birka is, akit a lelketlen, erkölcstelen ordas farkas kalmár behurkol.
MEŞTER – mester, DEX* A mester szó első látásra nem tűnik magyar szónak, végződését inkább németesnek véljük, a Czuczor-Fogarasi gyökszótár sem ír róla, valami okból – nem hanyagság okán – kimaradt. Czuczort hatósági zaklatás, börtön, betegség is gátolta a kiteljesítésben. Ennek ellenére bebizonyítható, hogy a mester szó – ősnyelvi magyar. Valaha, nagyon régen, még az egynyelvűség idején képzett szóösszetétel. A kezdőgyök – mes – mindenképp az ismerettel kapcsolatos, értelmes, elmés megoldásokra képes emberről szól, a második a tér, az ismeret tere, amelyet az értelmes elme befog, és a megvalósítási képesség kiteljesít. Az s hang mindig ott van, a sűrű, dús, bőség fogalomkörhöz tartozó jelöléseknél. Itt dús ismereti, tapasztalati bőségről van szó, mely értéki szint meghatározója a cím viselőjénél. Voltaképpen az értelmes szó tartalmazza a mester szó hangjait és szellemiségét is, amit értelmileg magába foglal. A mester valaha a legmagasabb, legkitüntetőbb cím volt az emberek közt. Ebből a: master, meister, maître, mestre, meester, mistr, mastro, maestro, majster, máistir, meistr stb. Az st páros bizonyít, mert jelentésformáló ősnyelv azonosító.
(A magyar elemzésből: értelMES, elMÉS megoldásokra képes emberről szól, a második a TÉR, ahol az iSMEret TERemtő ereje érvényesül, s amelyet az értelMES TERemtő elME befog, és a megvalósítási képesség kiteljesít. … A MESTER valaha a legmagasabb, legkitüntetőbb cím volt az emberek közt. A MESTERI szó hangjaiból áll az ISMERET szó! Ez nem véletlen, hanem a nyelv alkotójának lángelméje szülte. Íme a szóváz: M-S-T-R – S-M-R-T, azaz: MeSTeR – iSMeReT.)
*DEX – a román értelmező szótár