ISZIK – Folyadékot nyelve a gyomrába juttat. [finnugor] Az ISZIK szintén ISZ – SZI ősgyök bővítmény. Az SZ hangcsoport – ISZI – aki ISZIk, az kISZÍvja valahonnan, majd bESZÍvja magába a folyadékot, így a meleg által kISZÍtt nedvtartalmat pótolja. Az ital gyorsan leISZAmodik a torkán, nyelőcsövén. Az INNI főnévi igenév alakjának IN gyöke az INdulás, ez esetben a torkon lefelé. Ugyanakkor az IN gyök kellemi hatást is leíró. Alapjában véve a ragozáskor a múlt, jelen és jövő időben, sűrűn változnak az első I hang után következő hangok. Tehát úgy tűnik, hogy a művelet leírása egy alaphangra – a vÍz I – és egy állandóan változó segédhangra hárul: ISZik, INna, IHat, IVó, ITat stb. Az SZ.K – K.SZ gyök: SZiK – KiSZ, azt mutatja, hogy az ivás a test sejtjeinek SZIKját, a minden megújulásért felelős sejti életerő központját táplálja az elSZIKesedés, kiszáradás ellen. Nem vitatható az ősmag(yar)-nyelvi eredet.
ITÁLIAI – A római birodalomnak az appennini-félszigeti területével kapcsolatos. [olasz] A IT – TI ősgyök alapjaira épült szó. ITÁLIA ősmag(yar)-nyelvi megnevezés volt. Jelentése: vízség (ital) közti terület. Hasonló volt a CzF Szótár szerint: „a régi Etelköz (régies irással: Atelkuzu), azaz ITALköz, Vízköz.” Kiem. K.S. Mint ITÁLIA is. Ami még érdekes: ITÁLIA lakói LATINok. Van köze a népnévnek az ország nevéhez? Első látásra nincs. Ám ha megfordítjuk: LATIn – nITAL, már látszik, hogy belőle vétetett. A T hangcsoport – ITÁ – az ITAl, ITAt, pATAk, csUTAkol, zÁTOny szavakban vízzel kapcsolatos értelem rejlik. Az L hangcsoport – ÁLI – ItÁLIa földje az a tALAj, amely minden oldALÁn vízzel tALÁlkozik. A vizek között ÉLŐk országa.
ÍVIK – A hal szaporodási tevékenységét végzi. [? finnugor]
Új életÍV elindítása. Az ÍV – VI (fi) ősgyökből. Az ÍV kezdete. IFjabb nemzedék jön létre. A FIalás kezdetének pillanata: ÍV – IF – FI, a VIta (élet) Indul. A V hangcsoport – ÍVI – jelzi: az élet ÍVE ÍVÁssal kezdődik. ÍVIK, azaz ösztönösen kIVÍjja fajának szaporodását, amely annak jAVÁra válik.
IVOR – Elefántcsont. [francia] Az elefántagyar ÍV alakú. Tehát ez is az ÍV – VI ősgyök bővítménye.
Ezt már az ősmag-nyelven beszélők tudták, hiszen látták képi alakját. A V hangcsoport – ÍVO – az agyar ÍVEs, ÍVElő alakja nyomán kapott név. Az ÍV ősgyök, és így egyáltalán nem francia eredetű. Az elefántcsont ősidők óta létezik, a francia nyelv alig több mint ezer éve. A szóban levő OR is ősgyök, amely kiálló részeket jelöl: ORmó, ORom, ORja stb. Az ősmag-nyelven adott neve minden valószínűséggel: ÍVelt ORmó, ÍVORmó (kiálló rész).