ISZAP – Folyó és állóvizek finom szemcséjű, tapadós, pépes üledéke. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] Az I az Ijeddés, ISZAPon el lehet ISZAmodni, azaz csúszni, mivel hasonlóan a SZAPpanhoz kissé nyálkás anyag. Az AP – víz. Ha kezet mosunk a finom ISZAPpal, leviszi a szennyet róla, akár a SZAPpan. Az ISZAP fordítottja PASSZÍv (idegennek tűnik, de magyar), ami álló, elfekvő, nyugalmi helyzetben levő, és mégis értéket termelő. A Nílus (Nyíl) folyó ISZAP ja SZAPora volt, sok ülepedett le belőle, amely majd a visszahúzódó vizek után, SZAPorán termő talajjá vált. Tehát az ISZAPban SZAPorább volt a termés, mint más talajban. Az ISZAP, akár a SZAPpan szorzati értelmű. Az ISZAP bármilyen terepre PASSZol, mivel ráülepedik annak egyenetlen felületére is. A TISZA folyó egyik névadó jellemzője a TISZta ISZAp. Az ISZAP nem szláv eredetű, hanem ősmag(yar)-nyelvi szó, mivel csak magyarul, a titkokat magyarázó nyelven magyarázható, azaz rázható bele az agyakba.