ISZÁK – Átalvető. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: vszó: latin] Az ISZ – SZI (sze, sza) ősgyökből képzett. Mivel az ISZÁKnak van szófordított alakja is a magyar nyelvben, így nem lehet latin eredetű! A szófordítás magyar nyelvi sajátosság. A fordítható szavak nem hazudhatók ki a magyar nyelvből, és minden szavunk fordítható! Az SZ hangcsoport – ISZÁ – jelen van oly kifejezésekben, amelyek belső tartalommal bírnak: fÉSZEk, vASZOk, ÁSZOk, csÉSZE, kÁSZU, ESZEs, tÜSZŐ, gyŰSZŰ és mások. A KÁSZu is egy edény, bár nem bőr és nem szövött anyag, hanem kéregedény. Hasonló még a szakaszolt, szakajtott, SZAKajtóba rakott kenyértészta, amely a sütés műveletének része. A SZEKér is SZÁK, csak (szek)kereke van. Az anyjától elSZAKajtott malacot ISZÁKba tették, és úgy vitték tovább. A SZEKrényben is SZAKaszolva vannak a dolgok. A KESZon merülőSZEKrény, egy lefelé fordított KÁSZu.. Így hát nem a latinból, hanem az ősmag(yar)-nyelvből eredő vándorszó. A CzF Szótár szerint: „Ugyanaz a latin Saccus, német Sack, hellén sakoz, lapp tsakes stb.” Ez azért, mert örökölték más nyelvek is. Érdekes a lapp „tsakes” kifejezés, egy A hang betoldásával: tAsak/es. Persze, hiszen a taSAK is SZÁK, bővebb megnevezése: TArtóSZÁK, eSező alakja rövidítve: TASAK. Ilyen TASZÁK, TARtóSZÁK a TARiSZnya, amelynél a szótömörítésben inkább a SZák NYAkba aKASZthatóságát és menés közbeni RISZáló mozgását emeli ki. ISZAP – Folyó és állóvizek finom szemcséjű, tapadós, pépes üledéke. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] Az ISZAP is az ISZ – SZI ősgyökre épülő szó. Az I az Ijedés Iszapon el lehet Iszamodni, azaz csúszni, mivel hasonlóan a SZAPpanhoz kissé nyálkás anyag. Az AP – víz. Az ISZAP és PISZOK kapcsolatban állnak. Az ISZAP egyféle PISZOk, de ha kezet mosunk a finom ISZAPpal, leviszi a PISZkot, szennyet róla, akár a SZAPpan. Az SZ hangcsoport – ISZÁ – a jellemzőkben: az ISZApot vISZI a víz, leüllepedve pASSZÍv, csÚSZÓs, könnyen ISZAmodó. A TISZA jellegzetes névadóinak egyike. Az ISZAp mASZAtolható mASSZA. Az ISZAP fordítottja PASSZÍv (idegennek tűnik, de magyar), ami álló, elfekvő, nyugalmi helyzetben levő, és mégis értéket termelő. A Nílus ISZAPja SZAPora volt, sok ülepedett le belőle, amely a visszahúzódó vizek után – bár PASSZív volt – SZAPorán termő talajjá vált. Az ISZAPban SZAPorább volt a termés, mint más talajban. Az ISZAP, akár a SZAPpan szorzati értelmű. Az ISZAP bármilyen terepre PASSZol, mivel ráülepedik annak egyenetlen felületére is. A TISZA folyó egyik névadó jellemzője a TISZta ISZAp. Nem szláv eredetű, hanem ősmag(yar)-nyelvi szó, mivel csak magyarul, a titkokat magyarázó nyelven magyarázható.