ISTVÁN – Az ISTVÁN név – látszati hasonlósága ellenére – nem a SZTEFANOSZ névből eredő, mivel az ógörög az ősmagyar leánynyelve. A SZTEFANOSZ is visszavezethető az ősnyelvbe, hiszen onnan ered, de nem egy az ISTVÁN névvel. A név nem az úgynevezett honfoglalás korából való, hanem jóval előbbi, még az egynyelvűség idejéből, és hasonlóan a Nesztor névhez, magas méltóság megnevezéséből vált személynévvé. Az IS ősgyök az ISmeret szó alapgyöke, és hatalomjelentésű. Az ISten, mint cím is igazolja. Az ISTVÁN név esetében kifejezhető ES gyökkel is, lévén a köznapi használatban ESTÁN névalak is. Az ISmeret, ESméret hasonlóan. Az IS, ős, (is-is-is) örök ős (ISten) védőhatalom. Az ST hangcsoport – ISTvÁ – több értelmet képvisel: a fÜST nagy kiterjedés, az OSTOr, fUSTÉly fegyelmezés, a krISTÁly tiszta magas érték, lISTA, lAjSTrOm adattároló képesség, a palÁST védelem, az ÜST, pEST táplálás, a kASTÉly rang, a fESTÉs színvilág, a rOSTA kiválasztási képesség, a sISTEreg harag, az ISTÁpolás gyámolítás a tÜSTÉnt gyorsaság. A TV hangcsoport – IsTVÁ – (minőségi) változást jelez a szavakban: hATVÁny, bizonyITVÁny, kÖTVÉny, hITVEs stb. A V.N – N.V gyök: VáN – NaV. A VAN gyök teremtőerőt jelent. A Biblia szerint ez Isten személyneve: VAN. Isten azaz VAN az ember teremtését FANon át folytatta, vagyis felruházta az emberpárt képességgel, hogy FANjaik egyesítése nyomán utódaik szülessenek, s betöltsék a Földet. Tehát az istVÁN névben Istennek a VAN NEVe jelenik meg. Ez azt is jelenti, hogy az IST-VÁN név az ISTen = hatalom, és VAN, az ő személynevének összetétele: ISTVAN. Jelentése: ISTeni hatalom VAN. Az ISTVÁN név létezett ősidőktől. Mint vezetésre kiválasztott fejedelmi herceg, VAJK másik neve lehetett, de akkor került előtérbe, amikor királyi rangot kapott. Az a magyarázat, hogy nem maradhatott pogány névvel, nem állja meg a helyét, hiszen utána voltak Béla, Géza nevű királyok, amely nevek szintén pogány neveknek minősültek. A név kapcsolatai a rangos címekkel: Az ISPÁN rang vezetői méltóságként folytatólagosan jelen volt a magyar nyelvűek között az ősidőktől. Erre bizonyíték az ősnyelvi eredetű örmény ISHÁN, amely Roland von Bagratuni örmény történész szerint (A magyarság és a kelet, Budapest, 2008. 127. Oldal.) örmény szó: ISHAN = herceg. Tehát a nyelvek szétválásakor már létezett a rangcím, mivel az örmény nyelv onnan örökölte meg. A CzF Szótár az isPÁN szónál a BÁN alakot véli eredetinek a PÁN helyett. A BA, BÁ… ősgyökök. nagyot jelentők, tehát nem ellentétes a fogalommal. A BÁN méltóság a székelyek közt is jelen volt a rabonBÁN méltóság rangcímében, s amely szintén jóval régebbi az úgynevezett honfoglalásnál. Az ISPÁN szóból a lehetséges hangváltások: p > b > f > v mindegyikével alkotható szó: ISPÁN, ISBÁN, ISFÁN, ISVÁN.