ISPILÁNG – Körbe fogózva játszott, dallal kísért gyermekjáték. [bérnyelvész szerint: ?német] Az ISPILÁNG szó az IS – SI ősgyökkel indul. Az eredeti szó lehetett ISPILENG is, utalván a kiLENGő táncmozdulatokra. Az IS ősgyök jelent teremtőt, hatalmat, tudást, védelmet, gondoskodást, játékos oktatást: ISten, IStálló, ISkola, ISpán, ISpotály és más szavakban.
Az SP hangcsoport – ISPI – jelent emelkedési vágyat az ASPIrál, ismétlődő körforgó mozdulatot a SPIrál, szépséget a jÁSPIs, mutatványt a SPEktákol, feszességet a SPÁrga, SPÁrta, SPAnyol, ISPÁn szavakban. Tiszteletet a rESPEkt, gyógyerőt az ISPOtály, nevelést a nÁSPÁgol, éretté válást a nASPOlya, szétterjedést a tESPEd szavakban. Ezek mind ősnyelvi kifejezések, bár ma nincsenek közhasználatban a magyar nyelvben, az utódnyelvek örökölték meg, de nem tudnak ezekre átfogó, teljes magyarázatot adni.
Az SP kötött mássalhangzó-páros, ősnyelvi, azaz magyar nyelvi alvógyök: SeP – PeS, tánc közben SEPletve (gyors ütemben), szétterülve körülSEPerik a tért, kellemes PESdülő, PEZSdülő (s > zs) hangulatban. A PES gyök víz jelentésű, tehát felüdítő értelmet is hordoz. A P.L – L.P gyök: PiL – LéP, a PILlanat, PILlog (lebeg), LÉP, keLEP (körforgó) szavakban a körtánccal kapcsolatos értelmű.
Az L hangcsoport – ILÁ – ILLAnás, bILLEnés, bILLEgés szavaklban is kELLEmes mozdulatok leírója.
Az L.N – N.L gyök: LáN, LeN – NáL, NőL, a LANgyos, LÁNY, LENgő szavakban. Mivel ez társastánc, így társak NÉLkül nem megy.
Az NG hangcsoport – ÁNGA – mutatja, hogy az ispilÁNG oly tánc, amelyben a párok esetleg rÁNGAtják egymás kezét, a dONGÓ, bONGÓ dallam lehet elrINGAtó, és a táncolók rINGAtóznak is csilINGElő nevetéssel kerINGEnek, esetleg kacskarINGÓs mozdulatokkal, kissé lágyan dülÖNGÉlve. Mivel többnyire szabad téri kirándulásokon, tűz körül járták, a lÁNG értelem is jelen van a szóban.