ISPÁN – A nagybirtok munkásaira közvetlenül felügyelő alkalmazott. [A hivatásos nyelvészet szerint: szláv] Az ISPÁN szintén az IS – SI ősgyökből induló szó. Az IS gyök itt is védelem és hatalomjelentésű, IS, ISmeret, (is-is-is) örök ős, ISten, mint védőhatalom. Az ISPÁN szó már az egynyelvűség idején létezett. A hatalmaskodók mindig szerettek ISTENt, azaz hatalmast játszani. Az ISPÁN – ISTEN szavak a p > t rokonhangok hangváltásával azonos váz: ISPÁN – ISTEN hangváz: S-P-N – S-T-N. Az ISTEN szó nem feltétlenül jelent láthatatlan emberfeletti lényt. Sok esetben földi hatalmaskodót jelent (Ady: „Csák Máté földjén ti vagytok az Isten.”). Még a Biblia is írja: „… van sok isten és sok úr.” (I. Kor. 8:5-6). Sok ISPÁN istenként tiszteltette magát. A magyar királyságban az ISPÁN úr volt a beosztottjai fölött. Kezdetben lehetett csak gazdatiszt, majd később királyi kinevezés nyomán vármegyék kormányzó ura. Az ISPÁN a beszedett adó egyharmadát kapta (kétharmada a királyt illette). Bármely nyelvben tűnik fel – szláv vagy örmény, német, török-tatár stb. – mindnél az első beszélt nyelven, a nyelvek magván, az ősnyelven kelt ISPÁN (isztpán?) szó módosult. Az SP hangcsoport – ISPÁ – jelen van az ÁSPIs egy mérges viperakígyó féle nevében. Az ISPÁn is lehet, mérges, csíPőS, haraPóS, csavaros eszű, feszes úr. Aki ASPIrál, vágyódik, törekszik valamire, és ha körüljárva csigavonalban is, vagy kígyózva, de halad célja felé, akár az ÁSPIs. A SPIrál körvonal, hasonlít a nyugalomban levő ÁSPIskígyóhoz. A nÁSPÁgolás, fegyelmezés, amelybe a vesszőzés (vesz – fesz) is belefér. A SPÁrga nyugalmi helyzetben csavarodott is lehet, mint az ÁSPIs, más esetben kiFESZített SPAnnos zsinór, kötél, ez lehet jelképes igazodási vonalmérce is. A rÁSPOly durva felületet kiképző reszelő. A tESPEdő, nyomasztóan szétterül. A rESPEktál szó is a FESZes tiszteletről szól. Az SP páros, mint S.P – P.S alvógyök: SáP – PaS alkotható szavak – SÁPol, SUPákol, SEPer, SOPánkodik, SÜPped, PASkol, POShad – is beleillenek a témakörbe. Az ISPÁN szerepkörében mindannyi érvényesült. Az ISPÁN FESZes úr volt (sp), felfelé taPOSó, aki megkövetelt egyes dolgokat ellentmondás nélkül, és SÁPolt, SEPert a saját hatáskörében. A SÁP, SÁF, SZÉF gyűjtőedény volt hajdan. Ezek egy része SZÖVött anyagból vagy bőrből készült, ami kitömhető volt, azaz FESZítésnek engedett, nyújtható volt, mint a léPÉS. A SÉF, SÁFár, FŐSég. A nÁSPÁgolás, egy jó feszes kötéllel (spárga) SUPákolás a kalodába kifeszítés mellékzöngéjeként nem volt ismeretlen fogalom a gonosztevők számára, és nem segített a SOPánkodás. A hivatalába SÜPpedő ISPÁN hatalma szétteSPedt a hatáskörébe tartozó területen, és ő maga is lehetett esetenként egy teSPedt kényúr. Összegzésként: az SP páros értelme beépül az ISPÁN szóba, épp mint a többibe. A közös jellemző a SPanos* FESZesség. A szózáró P.N – N.P gyök: PaN – NaP (p > v: neves), jelentése FÉNYes NEVes, NÖVekvő nagyság, NAGYúr. A PÁN nagyurat jelent. A CzF Szótár a BÁN alakot véli eredetinek a PÁN helyett. A magyar nyelvben p > b váltással jelen van a BÁN, rabonBÁN, NÁBob szavakban. A BA, BÁ… ősgyökök. nagyot jelentők, tehát nem ellentétes a fogalommal. Ez esetben ISBÁN lenne, amelynek SB párosa az erősbít, helyesbít, kevesbít, nemesbít, súlyosbít kifejezésekben az utolsó szó jogát megillető döntéshozót jelöl. Például BÍró, aki BÍrságot ró. A PÁN olyan, ami megtelepedik valamin, uralja azt (pang), és elűzhetetlenségével bizonyos félelmet kelt (páni). A NÁBob a BÁN gyökfordításából induló szó. A PÁN, BÁN ómagyar ősnyelvi úr. Innen a szláv nyelvek PÁN, zsuPÁN szavai. A hivatalos nyelvészet szláv eredetre esküszik a ZSUPÁN szó nyomán. Roland von Bagratuni örmény történész szerint (A magyarság és a kelet, Budapest, 2008. 127. Oldal.) örmény szó (ishan – herceg, de egy ízletes halféle is). A török nyelvben is előjön: ISZPÁN alakban. Németül: GESPANN. De ősnyelvi eredetű az örmény ISHÁN és a lengyel PÁN is. Ha a hangcsere lehetőségeket vizsgáljuk: az ISFÁN, ISVÁN név ősnyelvi eredetű. S így fény derül arra, hogy ISTVÁN nem a keresztségben kapta a nevét, hanem, mint fejedelmi hercegnek, megvolt az neki, de ekkor került előtérbe, mint hatalomgyakorlót azonosító név (példa még: Etele – Atilla). Sőt az is, hogy a SZTEFANosz**, ISzteFAN név eredete –, mint minden névé – visszavezethető az ősnyelvbe. Az utódnyelvek, köztük a német, szláv nyelvek az ISPÁN szót csak átvették, és hangzástörvényeik szerint módosult. SP – PS: az iSPán a néPSég elöljárója.
/*/Megállapítható az is, hogy hasonlóan a SPárta névhez, a SPanyol nemzetnév is ősnyelven adatott – hiSPán (hispán) , és azonos jellemzői vannak a két népnek: a SPAnnos feszesség. /**/ A SZTEFAN/osz, ISZTEFAN/osz név – más jelentései mellett – fő mondandója: SZüleTEtt FAN-ból, azaz ágyékból oSZTott vagy ISZTEtt (teremtett) FANból. Az IstVÁN névben a VÁN, VAN gyök a létezés, élet, amely VANtól, Istentől adatott.