ISMER – Valakiről, valamiről tudja, hogy kicsoda, micsoda vagy milyen. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] Az IS – SI ősgyökből. A tudás, védőhatalom. Az ISmeret, ÜSmeret, ÖSmeret, ESméret (ismeret, üsmeret, ösmeret, esméret) szavak mind ugyanazt fejezik ki.
Ám mégis van egy árnyalatnyi különbség köztük. Az IS a folytonos újrázást (ismétlés), az ÜS az elmélyedést (süllyed, az üst is mélység, az űr fogalomkörébe tartozó), az ÖS az átfogó teljességet (körös), az ESméret a teljességhez való esméglő, mérhető hozzáadás halvány árnyalatát tükrözi. Ezekhez adódik: a MER, azaz a kutatás, felfedezés MERészsége. Az ISMERET tudást IS TEREM, és az ISMERET áldása, hogy TEREM IS. A régi céheknél csak az vált elISMERt mesterré, aki elkészítette a REMeket, a REMekmunkát, azaz olyan mintadarabot, amely igazolta az ő szakmai jártasságát, isMERetei (rem – mer) teljességét, amely MERész megoldásokat is tartalmazhatott. Az ilyen szakember mondhatta: MEREK REMEKet alkotni. Az elmélyült tudás – ISTEni ISmerET, de e forrás elismeréséhez ma, ebben a szabadelvűséggel fertőzött világban bátorság azaz MERészség kell. Az iSMer SM párosa itt más jellemzőt is rejtő S.M – M.S alvógyök: SuM – MeS, hangjaival alkothatók az ősi SUMa (zöm, töm), MESter szavak. Az ISMERET szó hangjaiból építhető fel a MESTERI szó. Összegezve: a bőséges ISMERET – az élet mindennapjaiban és szakmailag is – MERész, MESTERI REMekek TEREMtésére sarkall.
MESTER – Mesterlevelet szerzett önálló iparos. Tanítómester. A toll mestere. Stb. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: francia] A MESTER szó az M.S – S.M gyök: MeS – SuM bővítménye. A MESTER, ismeri a dolgok SUMáját, azaz ZÖMét. A szót első látásra inkább németesnek véljük, bár itt francia eredetet ajánlnak. Ennek ellenére bebizonyítható, hogy a MESTER szó – ősnyelvi, ősmag-nyelvi, ősmag(yar)-nyelvi szó. Valaha, nagyon régen, még az egynyelvűség idején képzett szóösszetétel. Az első szótag – MES – mindenképp az iSMErettel, sőt a kiterjedt ismerettel kapcsolatos, értelMES, elMÉS megoldásokra képes emberről szól. A második a TÉR, ahol az iSMEret TERemtő ereje érvényesül, s amelyet az értelMES TERemtő elME befog, és a megvalósítási képesség kiteljesít. Az S hang mindig ott van, a Sűrű, dúS, bőSég, Suma (ősi zöm) fogalomkörhöz tartozó jelöléseknél. Itt dús iSMEreti, tapasztalati bőségről van szó, mely ÉRtelmi, ÉRtéki szint meghatározója a cím viselőjénél. A MESTER valaha a legmagasabb, legkitüntetőbb cím volt az emberek közt. A MESTERI szó hangjaiból áll az ISMERET szó! Ez nem véletlen, hanem a nyelv alkotójának lángelméje szülte. Ilyen a magyar nyelv, amely egy fogalmat leíró hangokkal magyarázatot is ad róla, körülírja azt. A MESTER szóból erednek, módosultak a: magister, master, Meister, maître, mestre, meester, mistr, mastro, maestro, majster, máistir, meistr stb. utódnyelvi szavak. Ezeket felbontani, rájuk ÉRTelMES magyarázatot adni csak magyar nyelven lehet. És lám, ha viccesek akarunk lenni a Halotti Beszéd szavaival: „nüm igy nyelv múlhatja” ez SZT párost. Még a török uSZTa sem, és Varga Csaba: Ógörög: régies csángó nyelv 338. oldalán említett ógörög méSZTor sem. Bizony. Benne marad a szóban örök bizonyítékául annak, hogy az ősmag(yar)-nyelvből indult. Az ST páros egyik jelentése szétterjedés, nagy terjedelem. Ilyen a: füst, história, istálló, lajstrom, pást, posta, üst, vastag és mások. Az S.T – T.S gyökkel: SüT – TüS, alkotható a kiSÜT, TÜStént szavak. A CzF Szótár szerint latin vagy német eredetű. Téves, nem elfogadható megállapítás.