A hangok értelme
Ez csak a magyar nyelvben mutatható ki. A legbeszédesebb e szempontból a TEST szavunk. E szónak minden hangja külön beszél, és a test fő jellemzőit mondja el:
Tapintható, Egységes, Súlyos, Térfoglaló.
Nincs mellébeszélés!
Ezzel szemben vehetjük bármelyik nyelv test jelentésű kifejezését, nem fog nekünk annak fő jellemzőiről beszélni, sem a német Körper, sem a román corp, sem az angol body.
Példának vehető az ERDŐ is. Az R a rengeteg, az erő, a D a folytonosság (idő). Ezekhez még hozzájön az Ő, mely a bő táv, a messzire távozottra mutató névmás. Mindannyi nagy terjedelemre utaló. Román megfelelőiben – coDRu, păDuRe – is megtalálhatók az R és D hangok, de csak a magyar szóban bírnak jelentéssel, csak magyarul bonthatók, értelmezhetők. Ha érdekességként megfordítjuk a román szavakat URDOc, ERuDĂp. Így már szinte ismerősen cseng – erdő, eredő – bár a román nyelv hangzástörvényei szerint mély fekvésű magánhangzók szerepelnek benne.Ez nem latin, mert latinul erdő –silva (szálfa?)Egy másik könyvemben is írtam, hogy a magyar nyelvben az e, é magas fekvésű magánhangzók vannak túlsúlyban, melyek szinte önműködően állítják be a magyar nyelv beszélőit csendes, tisztességes, becsületes, békés, építő tettekre, emelkedett értelmi szintre és egyenletes lelki egyensúly megőrzésére.Például: kedves, egyenes, egyenetlen, engedelmes, engedetlen, elengedett, elengedhetetlen, erényes, erélyes, kegyelmes, kegyetlen, egyetlen, egyetemes, engesztel, nemes, fegyelmezett, engesztelhetetlen, édes, szeretet, szerelem, teremt, kellemes, kellemetlen, jellemes, jellemtelen, telített, élvezetes, kényelmes, fényes, eszes stb. Lehet sorolni tovább.Ebből eredően az e nyelven gondolkodóknál a két agyfélteke közt is tökéletes az egyensúly. Lehetett bármilyen származású tudós, ha ő magyar nyelven gondolkodott, csodákra volt képes. A siker titka a nyelv és a hozzá tartozó műveltség, melyből meríthetett!
Paul Hunsdorfer és Jozef Budenz (Hunfalvi Pál, Budenz József) „magyar” nyelvészek életük végéig németül gondolkodtak!!
Még az ősmagyarból leágazott ógörög nyelv is megőrizte az e hang egyensúlyt, művészetükön még az ősnyelvi örökség ihletése tükröződött.A latin nyelv a mély fekvésű magánhangzókat részesíti előnyben, a szavak végződése általában –us, -usz, ellentétben a görög -ász, -esz, -ész, -isz végződésekkel.
Az alacsony fekvésű vagy magas fekvésű magánhangzók egyensúlyából, vagy egyik túlsúlyából egyébként az is kikövetkeztethető, mely nép volt fogékonyabb a művészetek iránt, és melyik ölt, rombolt többet gyűlölködő bosszúból, hatalomvágyból kegyetlenül történelme folyamán. (!!!)
ŐsgyökökAz ősgyökök két hangból állnak, és ezek most is ott vannak kezdőhangként a kifejezéseink elején, összetett szó esetén a szóhatároknál: id, hő, hé, él, lé, kő stb. Mivel minden szavunk összetett, így némelyik szavunkban három, négy vagy több ősgyök is jelen van. Olyan gyökeink is vannak, melyeknek szóbokrát az idők folyamán részben elveszítettünk, és ma nincs teljes szóbokorral jelen nyelvünkben: fa(ktor), fo(rte), tá(kol), szo(kotál) stb. Törvény, hogy mindig az egyszerűtől haladunk a bonyolult felé, a kéthangos ősgyöktől a műveleti szó felé. Ezért minden esetben vizsgálandó, hogy a műveleti szó gyöke ősgyökként mely nyelvben van jelen. Így megállapítható az irány. Jó példa erre a kő. A faedényben főzés régi gyakorlat volt a tűzben izzított kővel. Kiss Dénestől olvastam a kövesztett szalonnáról, mely Zalában még ma is köztudatban van, és Tomory Zsuzsa hívta föl a figyelmemet a Magyar Adorján által kutatott: „ … kő természeti ősszóra és származékaira, melyek között minden főzéssel (kövesztéssel) kapcsolatos szó idegenben is innen származik (német kochen, angol cook, stb.) Nagyon fontos megkülönböztetni a természeti ősszót a műveltségi szótól: az átvétel irányának legfőbb tanúi.”Tehát a német kochen és az angol cook szavak az ősi kő szóból származnak, s mivel a kő őrzi az ősi alakot, így könnyen meghatározható az átvételi irány. A magyar kukta szó is beszél a kövesztés műveletéről, de ez játékosabbnak tűnik annyiban, hogy a fazékba lesést, kukkantást is magában rejti.
Ha végigkeressük a szótárakban – a világhálón – különböző nyelveken a szakács vagy főzni szavakat, döbbenettel állapíthatjuk meg, hogy zömében jelen van a kő ősgyök.Néhány példa a világháló fordítójától a szakács szóra: kukhár (szlovák), cuinar (katalán), kukhar (cseh), koken (holl), kokk (norv), kuvar (szerb), kuhati (szlov), kuhanje (horv), cocinar (spa), cozinhar (port), kokata (finn), cuciniere (ol) stb.
Vannak nyelvek, melyek k>g hangváltással ejtik: goginio (walles), gotvya (bolg), gatuaj (albán) stb.
A kovács is és a szakács is követ használt a szakmában. Egyik kővel indított, kovakővel csiholt tüzet, azért van nevében elől a kő. A másik előbb szabdalta, szacskálta, előkészítette a főznivaló ételt a fazékban, vízzel feltöltve azt. A tűzben melegített kő csak ezután jött sorra. Megnevezésében ezért került középre a kő.A magyar nyelvben egyetlen hang sem véletlen folytán került a kifejezésben a helyére. Még a sorrend is értelmet közvetít.Ezért van különböző értelme, például a folyamatos, és a folytatólagos szavaknak. Még egy kis kitérővel a nyelvek eredete kapcsán elmondható, hogy a szavak ősgyökeiből kiindulva, azt is meg lehet tudni, hogy a kifejezés már megvolt vagy sem az egynyelvűség idején. Erre jó példa a szappan, szapuló szavak, melyeknek nem a szorzati sza ősgyöke ment át a később kialakuló nyelvekbe, hanem a már kialakult műveleti szó – szappan – torzult az átvevő nyelv hangzástörvényei szerint.A magyar szapuló szó utolsó szótagja – –ló – a levet, a mosóvizet jelenti. Ez onnan látható, hogy az átvevő nyelvnek, ez esetben a latin nyelvnek a szapulóra nincs szava. A szappan – sapo, a mosás viszont a szapuló lé-t jelentő utolsó szótagjából indul – lavatio, és így is vitték tovább az utódnyelvek.Ezzel szemben a román spală, spăla tartalmazza a szap (săpun – szappan) és a la – lé gyököt is. Ez azért, mivel valószínű, hogy az ő szavuk nem a latinból, hanem ázsiai őseik ősnyelvhez közelebbi nyelvéből már előbb kialakult szó. Néhány olyan szó, melyek komoly vizsgálata után gyanítható, hogy a kész jelentést magában hordozva jutott tovább a román nyelvbe, de nem a latinból, hanem még őseik ősnyelv közeli nyelvéből: urzică, varză, urgent, codru, atingere, verde stb. Talán kivéve az urgent.
SzóbokorAz, hogy magyar a gyök, abból látszik, hogy a magyar nyelvben szóbokra van, esetenként hatalmas terjedelmű szóbokra, az átvevő nyelvekben viszont csak bizonyos kifejezésekbe került bele. A magyar gyökszó csak magyarul érthető, az átvevő nyelvekben nincs értelme, nem jelent semmit, csak szóképként él. Erre jó példa a tér szavunk, melynek hatalmas szóbokra van a magyar nyelvben: tér, térség, terem, teremtés, termény, termékeny, termés, természet, termőföld, terület, terülő stb., de más nyelvekbe átkerülve nincs következetesség a gyök szétterjedésében.
A román nyelvben csak a terület – teritoriu, területi – teritorial szavakban marad a gyök. Tovább már nem ragaszkodik hozzá: tér – piaţa, térség – spaţiu, terem – sală, teremtés – creatură, mely teremtményt is jelent. A creatură szó például a cr – kr páros jelenléte kapcsán a szikra szóból jön, mint lángelme szikrája által teremtett, alkotott teremtmény. Tehát itt a ter gyök csak háttéri jelentésben elvontan megbújó. Gyök- és szófordíthatóságA másik ismérv, hogy a magyar gyökök jelentős része fordítható értelemváltozás nélkül: tér-rét, mony-nyom, göcs-csög, gör-rög, mag-gam, köp-pök stb. Vagy a szavakban: fecseg–cseveg, facsar–csavar, pirinyó, ripittya, keveredés, verekedés, mosolyog – somolyog stb. Az idegenben így képződött szóról tudni kell, hogy az még az ősmagyar) nyelvben megfordulva ment tovább. Az átvevő nyelvben már nem visszafordítható, úgy már nem lesz értelmes szó. Kötött mássalhangzó párosokA fent említett urzică, varză, urgent, codru, atingere, verde szavak tengelyében eddig meg nem figyelt kötött mássalhangzó párosok állnak. Nézzük: urzică, varză, urgent, codru, atingere, verde. Mindannyi az ősnyelvben már kialakult szóból torzult a valachusok ősei, ősnyelv közeli nyelvének hangzástörvényei szerint. Ezeket nem a latinból örökölték, a tengelyhangzóikból ítélve az urzică, varză, codru, atingere, verde szavakat nem valószínű.
Az urzică (csalán), varză (káposzta) szavak rz párosa az érzelem, érzés, borzolódás erőteljes jelentéshordozói. Mint alább még bővebben szó lesz róla a csalán (csihány) csíp és így idegborzoló, a bőrön kiütéseket kelt, régi népies kifejezéssel kihányja magát. Neve az ősnyelvben előbb lehetett érzika, borzika, mint csihány, mivel ez utóbbi szó a következményt is magába foglalja. Mindenképp csípett meg embert az egynyelvűség idején, hogy kiérdemelje neveit. A szó latin alakja urtica. Itt az rt páros a szó tengelye. Valaha lehetett ártóka is a neve, mivel ártott – csípett. A latinban az ártó tulajdonsága szerinti megnevezés rögzült, és így jutott tovább a katalán – ortigua, a spanyol – ortiga, galíciai, portugál – urtiga, francia ortie, olasz – ortia. A román nyelvben az urzică, nem az ártalmat, hanem az érzést emeli ki a szó rz párosával!
Véleményem, hogy ők nem a latinból vették át, megvolt ez nekik, mint a káposzta, mely borzos felülete okán lehetett az ősnyelvi neve borza, borzas, a káposzta megnevezés mellett. A káposzta alakban a magyar nyelvben maradt fenn, ez a fej – koponya – és a levelek oszt hatóságából adott név. A borza név torzult varză alakra. Itt sem a latin hatás érvényesült, mert latinul a káposzta – caulis.
Az urgent, rg párosa a sürgős szavunkból van, de ez az egész szó magvát torzítva vitte tovább: sürgős – urgent. Itt a latin alak – urgens, tehát innen vitte tovább a román nyelv.A codru-ról ejtettem szót: erdő, ebből, már az egynyelvűség idején kialakult kifejezésből jön a román verde – zöld, tartalmazva az rd jelentésazonosító párost, mely a latin viridis-ben csak megszakítva van jelen. Az erdőt jelentő codru, pădure szavuk semmiképp nem latin eredetű, mert latinul erdő – silv, silva. Az érintést jelentő atingere – erről később is –, az ng páros mellett tengelyében vitte az inger szavunkat egészében. A latin tango tartalmazza ugyan az ng párost, de román szó a következményről is beszél: ingert kelt az érintés. Erről a latin kifejezés nem szól, ezért lehet arra gondolni, hogy ez még ősnyelv közeli ázsiai örökség a román nyelvben. Van még sok más is. Többek közt a bolnav – beteg. Ez az ősi balnyavalya, mely bolnav alakra torzulva a román nyelv szókészletében áll, de még a római rabság, a latin hatás előttről, az egynyelvűség idején létező ősalakból jutott őseik ősnyelv közeli nyelvébe és semmiképp a latinból, mert latinul beteg – aeger.
Ugyanakkor megemlíteném, hogy az sc – szk kötött mássalhangzó páros eredete is, melynek jelzőként fontos szerepe van a román nyelvben az –escu (-ască) családnév képzők esetében, az ősnyelvhez vezető és nem a latinhoz. Az szk páros a mozgás jelentéshordozója, a lágy, zg páros hangzós változata épp a mozgás szóban van benne.
Két nép említhető ezzel a pároshangzóval nevében: az etruszk és a baszk. Nevükben az szk páros a mozgásra, alkotásra való hajlamot jeleníti meg: ászkol, csuszkál, deszkáz, eszköz, fészkel, iszkol, mászkál, motoszkál, piszkál, tuszkol, üszköl, vaszkol! Spanyol szövegekben VASCA névvel jegyzik a baszkokat. A Vasco (da Gama), az egyébként portugál férfinév is erre utalhat.Úgy tűnik, mintha a vasca, vaszka, baszk népnév tevékenyen dolgozó letelepültet, beágyazódottat (bevackol) s nem vándorló életmódot folytató népet jelölne. Akár a csángó népnév is! Az etruszk nép eltűnt a római süllyesztőben. Veszte békés természete volt! De fennmaradt nyelvi, tárgyi emlékei megszervezetten élő, csodálatos alkotókészséggel, művészi érzékkel, megáldott népről vallanak (M Alinei: Ősi kapocs).A baszk népet évszázadokon át próbálták, próbálják kordába fogni, megtörni, elnyomni, kiveszejteni, beolvasztani a franciák, spanyolok. Ebből eredően, a különben békés alkotásra született, ősidők óta ott élő nép (az ő őseik készítették azokat a csodálatos barlangrajzokat a térségben), erejének nagy részét védekezésre kellett, kell pazarolnia, akárcsak a magyar nemzetnek évszázadok hosszú során.A baszk nemzet azonban bátran szembeszáll, ma sem hagyja magát két gőgös elnyomójától elveszejteni.
Tanult az etruszkok példájából. Visszatérve a nyelv hangjaira, az idegen nyelvek szavaiban, értelmüket magyar nyelven világosan megmutató hangok, külön nem beszélnek, csak az alakzat részei, vigyázban állnak, mint az odavezényelt katonák, nem értik miért vannak ott a vadidegenben, de oda küldték őket, ezért kötelességük ott állni. Saját jelentésüket ismerik, de használóik előtt némák ezt illetően, nem árulják el csak jellemzőjük első hangját, de annyi elég is azoknak, mert csak mint szóképre tekintenek rájuk.
Talán érthetőbb, ha úgy mondjuk: a magyar szavak oly csoportkép, melynek mi minden alakját (hangját) személyesen, név szerint ismerjük, tulajdonságaikat, jellemzőiket is, és beszélni tudunk velük.Az idegen nyelvek szavai még azon nyelv használói előtt is csak egy szókép, betűcsoport, melynek a csoportban álló betűalakjai s az azok által képviselt hangok mélyebb jellemzői, a háttérben jelen levő sokrétű értelmük előttük ismeretlenek. Tudják, hogy a szó: német, angol, román. Ennyi. A betűk által képviselt hangokat (szoros értelemben vett nevet) ismerik talán. Azért talán, mivel sokszor nem is úgy ejtik, ahogyan írva van. Sok nyelvben zavaros, szabályt mellőző a kiejtés. Éppen ez mutatja, hogy jól felépített rendszert nélkülöző, összerázott nyelvek. Néha ugyan jó helyre kerülnek, de ez ritka. Például a d hang, az édes kulcshangja. A francia doux, olasz dolce, román dulce esetében elemében van. Viszont elveszett az emelkedettsége, a magas fekvésű hangzókból épülő édeni édes alábbszállt: dolce, doux, dulce. A nyelv kutatójának vissza kell mennie az eredethez, az eredeti gyökérhez, és onnan indulni újra. A magyar nyelvűnek ezt nem nehéz megtenni, mert nyelve kéznél van. Például az egér? Ha ez ősnyelvi megnevezés, akkor a többi nyelven miért nem így nevezik?A megnevezéseket elemezni kell: miért nevezték el azzal a névvel, milyen alapvető jellemzőkkel, tulajdonságokkal bír a megjelenített személy, állat, növény, tárgy, melyek alapján „kiérdemelte” nevét? A jellemzők alapján adott neveket az ősnyelvben mind használták.
Az egér fő jellemzői: fürge, motoszkáló, mászkáló, surranó, rágcsáló. Az ősnyelv – mint a csalán, káposzta esetében – mindannyit használta. A mai magyar nyelvben a fürge elevensége okán kapott neve, az egér név maradt fönn. A francia, olasz, román nyelvek a surranó tulajdonságából kapott nevét őrizték meg: román – şoarece, francia – souris, olasz – sorcino. Az angol, német a motoszkáló: mause, Maus, a spanyol, katalán, galíciai, de némely észak-germán nyelv is a rágcsálás tulajdonsága szerinti nevet: ratón, rato, ratoli.
Mivel a latinban az egér mus, mas (motoszkál, mászkál), akkor felvetődik a kérdés: vajon honnan a francia, olasz, román, spanyol, katalán, galíciai megnevezés ősnyelv közeli alakja?
A valachusok hozhatták a rabszolgaságuk előtti nyelvükkel.
S a többiek? Talán Trója utódaitól, az ősgallok, baszkok, etruszkok nyelvéből örökölték? És mégA magyar hatás – a római rabszolgaság alatti évekből eredő, latinból hozott nagy mennyiségű magyar nyelvi gyökszavakon túl – a kényszerű erdélyi együttélés idején átvett szavakon is világosan látható. E kölcsönhatástól a magyar nyelv sem mentes, de hozzánk csak visszajöttek régen elveszített kifejezéseink.Vannak oly szavak, melyek a mindennapi szóhasználattal olvadtak magyarból a román nyelvbe. Például: beteg – beteag, nyomorék – niumurug. A menten (azonnal) helyett mondott mintenaş vagy elhallgattatás végett a gyerekre rászólás: mukk lesz!?– mucles!, ami átvitt értelemben náluk nem kérdés, hanem felszólítás, azt jelenti: fogd be a szád! Ez főleg Mócvidéken, de Görgényben is. A gulaş, papricaş, halău (halászháló) szavakból egy postáról érezni a magyar jelleget. Különösen a –oa-, -ea- magánhangzó páros használatánál: coasa – kasza, beteag – beteg és az –ău végződésű szavaknál kell figyelni, mert jórészük magyarból torzult megnevezés.Például: Bacău (Bákó), Zalău (Zilah), Ceahlău (Csalhó), birău (bíró), solgabirău (szolgabíró) hârdău (hordó), făgădău (fogadó), sămădău (számadó). A román anevoios – nehéz, fárasztó, nevoiaş – szűkölködő és a magyar nyavalyás kifejezések közt is jól érezhető a magyar hatás. Lásd a fent említett bolnav szót.