Sok mindenről írtam az utóbbi években, írtam nemzeti sérelmeinkről, elnyomatásunkról, írtam kemény, keserű, elítélő, ellenzéki hangnemben a mindent elnyelni akaró, mohó, anyagiakkal soha be nem telő, áruló politikusainkról. Ám egy idő óta kikristályosodott bennem az a gondolat, hogy a magyarságot nem hergelni, inkább oktatni kell. Fel kell tárni, ismertté kell tenni előtte nemzeti értékeit, hogy azokat magába szívja, mert így önbizalmat nyer, és megerősödve bátrabb lesz: mer, tud harcolni értékei védelmében.Egyik legbecsesebb értékünk az anyanyelvünk, mely az ősnyelvből megőrizte a legtöbb jellemzőt, s melyből a világ összes nyelvei kialakultak, önmagukban hordozva nyelvi gyökeinket. Hiába szajkózza sok nyelvész, hogy innen, meg onnan vettük át ezt, azt, meg amazt a kifejezést.Nem vettünk át mi semmit!!!
A hangok értelmezésével –, mely csak magyar nyelvi kötődésben tárul ki teljesen – bizonyítható, hogy ez az a nyelv, mely az ősnyelv egyenes ágú örököse. Abból a nyelvből, amit ma magyarnak mondanak, az ősörökös nyelvből, a világ első beszélt nyelvéből került át minden kifejezés, szó a többi nyelvbe, arra épül nyelvük. Az ősmag(yar)-nyelvi szógyökök nélkül nem léteznének. Ezt tudnia kellene minden magyarul érző, magyar nyelvet beszélő és nem beszélő magyar embernek, de idővel mindenki másnak is.Az elmúlt esztendőben hallottam a Duna tv Kívánságkosár műsorában egy ismert nyelvész hölgytől, hogy a hintó török vendégszó, meg hogy az Anna név zsidó eredetű. Az in ősgyökből induló: inga, hinta, hintó, ingadozás, hintázás, ringatás és az ehhez kapcsolódó szóbokor többi része nem árul el neki semmit?! Az Anna név az anya szóból ered, és így az Enéh név párja, és ugyanúgy az anyasági kép jellegzetes vonásainak leírója, mint az Emese, mely a terhét emelő, Emő, az emető, szoptató. Ezek csak magyarul bonthatók, érthetők.Persze, ha tudja, sem mondja, mivel így lehet fényesre nyalni a halvaszületett finnugor elmélet atyuskáinak csiklandós részeit, így lehet messze földre sugárzott tévéadásokban nyelvészként szerepelni manapság, ameddig ez az áporodott magyartalan, magyargyűlölő cionista rendszer még létezik. Csak ha azt valljuk szolgalelkűen, hogy mindent mi vettünk át másoktól.A százötven év óta idegen zsoldban szolgáló, hétdiplomás, megalkuvó, hazudozó, hatalomnak hajbókoló sok-sok magyartalan történésznek, bérnyelvésznek népünket, nyelvünket becsmérlő, megalázó megnyilatkozása az oka annak, hogy a nyelvét és az igazságot szerető magyar ember nem tud indulatok nélkül szólni, amikor ezek a nemzetáruló hamisítók kerülnek szóba.És jönnek a hivatalosan elfogadott irányzat nyelvészei, és mondják a betanult szöveget: ez török, ez tatár ez lapp, ez görög, ez finn, ez tót…Legtöbbje a finnugró elmélet ilyen-olyan vetületeinek szajkózásával akarja bizonyítani pályatársai előtt, hogy ő mily mélyreható kutatómunkát végzett.Való igaz, hogy vannak vendégszavaink, olyanok, melyeket valaha használtunk, majd kimaradtak, másoknál viszont éltek tovább, aztán egy idő után visszatértek hozzánk. Mieink voltak, hazajöttek! Ennyit az átvételről.
A hivatalos európai nyelvkutatást ma nem a szakmaiság jellemzi. Azt ma a hatalomhoz tíz körömmel ragaszkodó, önző, buta politika irányítja. A politikusok zöme haszonleső, tudatlan, lelkiismeretlen, szerencsevadász kalandor, ’pénz (dög) szagra gyűlő éji vad’. Egyik-másiknak olyan sötét a tudatvilága, mint az Északi Jeges-tenger feneke a sarki éjszaka idején.
Az idegen – főleg európai – nemzetek politikai vezetői a nyelvkutatás „eredményeit” területféltő nacionalista elméleteik aládúcolására használják. Minden új feltárást ellenőrzés alá vonnak, s ha nem egyezik elveikkel, baromi hazugságaikkal, akkor meggátolják annak napvilágra kerülését.Azonban vannak komoly kutató nyelvtudósok, akiknek kutatások nyomán kikristályosodott álláspontja tükrözi a valót, és megállapításaikat nem meri senki nyíltan kétségbe vonni a mai hazai nemzetietlen, agyament, elmei bénák, értelmi rokkantak táborában sem. Legföljebb mélyen elhallgatják, mellőzik. De az igazság egyszer napfényre jön, és akinek már vannak eredményei, azt fel kell tárnia.
Minden nyelv az ősmag(yar)-nyelvből ered.Innen kell kiindulni. Ez a könyv is ennek alapján íratott, és komoly szófejtő kutatás eredménye. A cél nem a román nyelv leértékelése, hanem felemelése. A román nyelvben fellelhető ősmag(yar)-nyelvi szógyököket vonultatja fel, mellyel bebizonyítható, hogy a román nyelv szavainak jelentős hányada régebbi a latin nyelvnél.A könyv nem teljes, mert úgy bibliányi vastagságú lett volna. Így is 520 oldalról kellett zsugorítani 350-re a betűméret csökkentésével. De azért benne van a lényeg, s ami kimaradt, azt majd beleszőjük a következő könyvekbe. Ma nehéz pénzt előteremteni ilyen könyvek kiadására, mert akik ma pénzt birtokolnak, azok nem olvasnak, nem művelődnek, így nem támogatnak, és nem is áldoznak rá.De előbb-utóbb valahogyan mégis terítékre kerül.Kellemes böngészést, felébredést, és egyre erősödő tisztánlátást kívánok.Olvasóim iránti tisztelettel, Kolumbán Sándor