Ha egy nép teljesen üres területen telepedik le, akkor a körülötte levő domboknak, völgyeknek, folyóknak, hegyeknek saját nyelvéből fakadó neveket ad. Nincs semmi, ami befolyásolhatná a megnevezések kialakításában.
Ha viszont már lakja azt a tájat egy népcsoport, és nevet adott mindennek maga körül, akkor a rátelepülő nép azokat veszi át, és torzítja saját nyelvének hangzástörvényei szerint.
Európa területén ma élő népek nem saját nyelvükön nevezik a körülöttük levő hegyeket, völgyeket, folyóvizeket, ők örökül kapták azokat az ősmag(yar)-nyelvet beszélő néptől, mely előttük belakta azokat a területeket. A neveket később saját nyelvük törvényei szerint csűrték-csavarták, torzították.
Nem akarok átfogó fejtegetésbe bocsátkozni, csak a közismert hegyek, folyók, a ma magyarnak mondott, ősnyelven adott neveiből említek néhányat.
Hegyek: Alpok, Pireneusok, Appennini, Urál, Altáj, Balkán, Kárpátok, Mátra, Tátra stb.
Folyók: Duna, Majna, Rajna, Szajna, Volga, Urál, Pó, Piave, Moldva stb.
Ezek némelyikére magyarázat is van a szószedetben.
A mai Románia egész területén kimutatható a magyar nyelvű nép korai jelenléte. A valamikor magyarok lakta Moldvában bizonyítékként maradtak meg a folyók hegyek, völgyek, települések magyar nevei, mutatván kik lakták elébb ama földet. A délről Máramarosba, majd onnan Moldvába áttelepülő románok e neveket torzították nyelvük szerint: Szeret – Siret, Tarkő – Tarcău, Tázló – Tazlău, Békás – Bicaz, Bodza – Buzău, Kisjenő – Chisinău, Csalhó – Ceahlău, Takocs – Tecuci (pa-Takocs-ka) stb. Szeret – szorzati gyökre épülő magyar megnevezés. De a Siret csak torzója. Csalhó – a napfelkeltekor mutatott csalós arca miatt. A DEX a csaholóból eredezteti. Az a sas, melynek tájnyelvi megnevezése ceahlău, a szirtről kapta azt. Bákó/Bakó – Bacău, ez valamilyen okon bakó, hóhér kapcsolat még Moldva magyar idejéből. Van a bacău szó, mely a bakó értelméből jött, és innen a călău – hóhér. Tatros – a tatárok betörése után adott név. Tatáros patak, ott jöttek be a tatárok. Trotuş viszont nem értelmes szó. Tarkő – a hegy csupaszsága okán, mivel tar – TarcăuKisjenő – a honfoglalás kori magyar Jenő törzs egy részének szálláshelye – Chişinău. Bodza – a bodza érthető, de csak magyarul (dz) – Buzău. A buzău – duzzogó nem ide vonatkozik.Takocs – Tecuci, a tekucs ukrán nyelven patakocska, patakocska. A helység valaha magyarok által lakott, aztán idővel kiszorultak onnan. Templomuk romba dőlt, temetőjüket eltüntették, mára már nem létezik magyar nyom. Havaselvén is vannak nyomai a magyar nyelvnek, a kötött mássalhangzó párosok itt is bizonyítanak: Islaz, Argeş, Giurgiu, Târgovişte, Dâmboviţă, Teleorman stb. Ezekből megtudható az is, hogy a Havaselvét benépesítő magyar nyelvű kunokat nem irtották ki teljességgel a tatárok. Jelentős részük megmaradt, és az általuk adott neveket átvették tőlük a lassan beszivárgó valachus csoportok, melyekbe végül beleolvadtak ők is. A fent említett neveket komoly kutatás tárgyává kellene tenni, mert érdekes eredmények jöhetnének a felszínre. Csak a kötött mássalhangzó párosok kapcsán említenék róluk.
Islaz. A helység az ott élő kunok idején kapta nevét, mely a mai napig fönnmaradt. Az sl – szl páros az oszlás, foszlás, nyeszlettség, szelés jelenségét kifejező szavak kulcshangjai. Az irtással gyérített, lazított ligetes erdőből kaszálóvá, legelővé alakított terület: láz, islaz.
Argeş. Az rg páros a csorgó, csurgó, fürge, horgas, kerge, mérges szavakban jellemzést ad a hegyről lezúduló, a térség és helységei nevében uralkodóként jelen levő Argeş folyóról.Giurgiu. Itt is az rg párosból indulhatunk. Nevét még a kun korban kaphatta. A legörgő, kavargó forgalom jellemző a régtől vízi kikötőként számon tartott helységre.
Târgovişte. Az itt levő rg páros a vásári forgatagot jelzi (târg – vásár). Az, hogy mit mond a megnevezés másik fele, a vişte, van-e köze a az erdélyi Magyarvista nevéhez –, melyet Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai című művében, az ősmag(yar)nyelvhez nagyon közeli nyelvet beszélő, dák főfejedelem: Byrabeista vagy Burebista nevével is kapcsolatba hoz – kutatás tárgya lehet.Dâmboviţă. A szókezdő dâmb, annak mb párosa vitathatatlan magyar eredetet jelez – dombocska. A jelenlegi román nyelvhasználatban is jelen van a dâmb – domb szó.Teleorman. Névrokona lehet az Ormányságnak legalább is a névből erre lehet következtetni. Az rm páros a gyarmat, kormány, ormány szavakban is jelen van.
Erdélyben és az Alföldön Trianon után adtak román neveket a helységeknek, melyeknek azelőtt soha nem volt román nevük. Köröskisjenő – a Jenő törzs végül itt telepedett le a Fehér-Körös mentén. A Chişineu Criş torzó viszont ebből semmit nem árul el.Szilágysomlyó – a Szilágyszó jöhet a szilfából, a szilajból, de a szilárdból is. A silvana latin szóhoz is lehet köze talán? A somlyó, lehet a sommal, vagy vízzel kapcsolatos, mosás, de a jó hangulattal, a mosollyal is – somolyog. Régi kifejezés, és nagyon sok helyen találkozunk e megnevezéssel: Somlyó, Somolyó. A Şimleul Silvaniei erről nem mond semmit. Ha a Szilágyságot Sălaj-nak (Szölázs) nevezték, akkor kellett volna legyen annyi következetesség a névadókban, hogy ezt meg Şimleul Sălajului névre tekerjék.
Nagyvárad – összetett szó, nagy vár – Oradea csak torzó.Segesvár – a Segesd mentén épült vár – Sighişoara torzó.Nagykároly – egy jelző és egy személynév, a Károlyi grófok fészke – Carei, ez semmit nem jelent.
Temesvár – temes, tömés, valószínű töltésből eredő a név és vár. Egy ideig magyar királyi székhely. A kontinens első utcai világítással ellátott magyar városa a XIX. században –Timişoara. Ez utóbbi névvel hány éves történelme van? Hátszeg – két szó: hát és szeg, azt sugallja, hogy egy hátmögötti terület Erdélyben itt vertek legelőször gyökeret a románok. A Haţeg névnek románul nincs semmilyen jelentése, értelme. Csak magyarul. Udvarhely – két érthető szó: udvar és hely – Odorhei, torzó. Olasztelek – olaszok lakta telek, világos szavak. Eredete visszanyúlik a római korba, az Árpád-korban is lakott hely, a pápai tizedjegyzékben Fundus Italica néven szerepelt, lakói részben olasz eredetűek – Tălişoara. 1920 előtt soha nem volt román neve. Az első román éra alatt Poiana Italiana. Vargyas – valaha Varjas – Vârghiş, semmi jelentése nincs. Fancsal – ferde, dombos hely (kancsal) – Făncel, csak torzó. Csík – a dákokra, székelyekre jellemző farkas fejű kígyóról, talán csíkhalról, mely motívum, mind a dák, mind a székely nép jelvényei közt megtalálható. Összevethetők a dák zászlók és a székely kapuk rajzolatai – Ciuc. (Bíró Lajosszerint a székelyek előbb voltak itt, mint a dákok, azoknak túlélői beolvadtak a mellettük élő székely nemzetbe. A székelyek a közéjük beolvadt dákokkal fogadták a Kárpát-medencébe érkező Atillát.) Berettyószéplak – ez a névcsavarások cirkuszának teteje, e gyönyörű magyar nevet így pofán verni – Suplacu de Barcău.
A román nyelvben jelen levő egyes toldalékok eredetének magyarázata is csak a régies magyar nyelvi kifejezések ismeretében lehetségesek, melyeket sajnos a szabadkőműves irányítású nyelvújítók a nyelvherélő, nyelvtönkretevő munkájuk során mellékvágányra, rosszabb esetben holtvágányra küldtek.
Például:
pornind – indulván, indulánd
mergând – menvén,
menéndvenind – jövén,
jövendfiind – lévén,
leend rumegând– kérőzvén, kérőzend
Ehhez hasonló toldalékok igazolják az ősnyelvi eredetet (nd páros), de ezeket bővebben kifejteni egy másik tanulmányban lehet.